Amúgy 12 éven aluliak csak szigorún szülői felügyelet mellett olvashatják, meg különben is, minden jog fenntartva. (Filmesítés joga is - folynak a tárgyalások "megfilmesítés-ügyileg", még a sokszorosítás is tilos! (Kocsmákba, kávézókba, etc. Habár azok be vannak zárva amúgy is, épp.)
Szóval, volt egy ház. No, nem az Óperenciás-tengeren is túl, inkább, amúgy "innenféleképp", messze nem ott, ahol a kurta farkú malac túr. Kismalac megunta már a túrást; szeretne végre főszereplő lenni. Szegényke! Sorok írója gondolja, várnia kell még erre. Tán, majd legközelebb.
Ez csak egy mese, de köztudottan, a gagyi mesék tartalmaznak sok igazságot, "erkölcsi felemelkedést"; hazudósak is ezér' némiképp. Meseírók lelke rajta! Történetíró sose írna olyat, hogy azért kell mosni fogat, mert azok a piszok fogmanók kilyukasszák a fogad. Baromság! No meg, hogy milyen jó lesz az óvodában, Anya nélkül. Mennyi "kispajtás, lehet játszani majd vélük, lehet homokozni majd, a gyengébb szerencsétleneket akár, felpofozni is...".
Na, szóval, hogy történetem ne feledjem - mondogatom sűrűn magamba, el ne zúgjon szánalmas memóriám, meg vigyáznom kéne a helyesírásra is - élt ott egy öregasszony, három macskájával. Különleges macskák voltak ám ők. Na jó, na jó! Mondhatnák kedves olvasók, minden macska egyforma. Magam részéről, kételkedem ebben. Szóljon róluk a történet. Érte vád, a meseírót, hogy nincsenek saját mesehőse, naná! Ő nem "szok" szánalmas, elkopott, gagyi mesehősökről írni, grafomán-kilóra. "Kuglifejű Béla, Kiflifejű Réka, meg egyéb, amoly szánalmas-féle, izzadtság-szagú meséket. Meg amoly fogmosás-ízű meséket, írják őket grafománok kilóra.
Mesélek inkább a cicákról. Ők az én mesehőseim. (Mert vannak.) Na, szóval, élt abban a házban három macska. Gondolhatnánk, hogy a macskák mind egyformák, de ez súlyos tévedés!
Cic Micc, afféle kicsi, akaratos hercegnő volt. Nyűgös, akaratos, csuda kis lény. E sorok írója el is nevezte magában Mici baronessének. Mert szerette, a maga módján. De érdekérvényesítésből különleges volt. (A cica.) Volt része abban a házban tejbe-vajba, dédelgetés gazdasszonya részéről, szóval annyiféle sok finomságban. Álmodozott néha gyertyafényes vacsoráról, mikor fiatal kandúr-cica komornyik szolgálja fel a finom étkeket. Erőleves fürjtojással, aztán roston sült kanári, flambírozva. Este, tánc után éjfélkor felszolgálták az egérfark kocsonyát, meg a cicapezsgőt. (Mandulatej, esetleg forralt tej, de semmi cukor - mert épp fogyózott.)
Mindig-Lustálkodó, a másik macska, szeretett az ablakpárkányon pihenni, ha sütött a nap. (Ha nem sütütt a nap, akkor is.) Gondolta magába, jó lenne beosonni a spájzba, csapni ott ramazúrit, megkóstolni a tejfelt, netán leborítni mindent, ami ott fellelhető. De hát tök teljesen lusta volt. Mindegy, azért néki is jutott, leesett pár finom falat. Mondogatta magában sűrűn a macskák tízparancsolatát: "egeréssz, de ne hozd be a zsákmányt a házba, mert gazda asszonyod sikítni fog. (Az egér láttán.) Sokszor elhatározta az egerészést, de mindig elaludt az egérlyuk előtt. (Egerek olyankor magasugrást játszottak bajusza fölött.) Mindegy, ő is csuda kis lény volt, érdekérvényesítésből volt ő is különleges.
Gengszter-Kormi volt tök-teljesen fekete kiskandúr. Koromsötét, mint a legsötétebb éjszaka Ő aztán, napjaink vállalkozója volt! Nem restell beosonni a spájzba, ha feledékeny gazdaasszonya netán, nyitva felejtette az ajtót. Nyalogatta az aludttejet, meg talált ott még némi, elfogyasztani való kolbászvéget is! Amúgy, a levert üvegű baracklekvár nem ízlett néki annyira. Gondolta magába: "pfuj, hogy ehetnek ilyet az emberek, foghatnának inkább maguknak egeret!" És az se zavarta, ha kedves Gengszter-Kormi gazdasszonya seprűt fogott. Tudta, szereti, biztos volt abban. A seprűvel együtt. Tavaszonként el-elkalandozott, társai szemrehányón, féltékenyen néztek rá, amikor tépett fülűn, csapzottan, csatakosan érkezett valamely reggelen haza. Hát mi tagadás, rettegett tőle a környék. Mert még a szomszéd tacskója: Kapd el, Szorítsd meg nevű gyilkos is szűkölve vonult vissza biztonságos kutyaházába. Amikor az éjfekete gengsztermacska megjelent a háztetőn. (Ő is csuda kis lény volt, érdekérvényesítésből volt ő leginkább különleges.)
Változtak az Idők, hirtelen felpezsdült, népes lett a ház. Gyerekei költöztek a mamához, unokákkal. Áthidaló megoldás volt ez; voltak nagy terveik, építkezésbe kezdtek. Öregasszony örült ám piszkosul! Élet költözött az öreg házba. Sürgött-forgott, nem győzött eleget tenni apró unokái kívánságainak. (Amúgy, a macskák, némileg véleményesnek nyilvánították a pillanatnyi helyzetet.)
- Hát ez egy bolondok háza lett! Még szépítkezni sincs Időm - panaszkodott Cic Micc.
- Nem hagynak ezek egerészni! Pedig tudhatnák, a macskának legfőbb dolga az egerészés, mindig csak megzavarnak! - sorolta bánatát Mindig-Lustálkodó.
- Képmutató egyedek! Macskatársadalmunk szégyenei!- fújt nagyot Gengszter-Kormi. Nem veszitek észre, hogy ÉLET költözött a házba? Te, Mindig lustálkodó, egerészés ürügyén egész nap az egérlyuk előtt szundikálsz. Persze, a - nem megszolgált - menázsira van képed jelentkezi! Nem csoda, hogy ilyen dagadt lettél. Te meg Cic Micc, egész nap csak szépítkezel, kényeskedel. Kened magad mindenféle kozmetikummal. Nem csoda, hogy éjjel mindennek nekimész, miután érzékelőid is bemaszatolod. Büdös kenőcsökkel. Észre vehetnétek magatok már végre! A gyerekek pajtásaink, játszanak velünk, gurítnak gombolyagot. Na jó, na jó! Néha megkergetnek minket ugyan, de ez is a JÁTÉK része. Legalább, nem kell fogyózni.
Telt múlt az Idő, lassan mindenki megszokott mindenkit; beállt az új házirend magyarul asszimilálódtak. (Egymáshoz.) Aztán elkészült végre az új ház, a "zajos népség" elköltözött. Öregasszony útravalót csomagolt, átölelte az elköltözködőket. "Írunk majd, jelentkezünk mindenképp, mondták azok.
Na szóval, megint csendes lett az öreg ház; macskák is unatkoztak szerfelett, de piszkosul ám! Mindenesetre, elutazás előtt vettek mobiltelefont a mamának; magyarázták annak nyomogatását. Öregasszony nemigen értette a "modern technikát", de illendőn bólogatott. Akart örömet szerezni az elköszönőknek; kellett vigyáznia magára, rájuk is. A mobil kezelését valójába' csak Gengszter-Kormi sajátította el. Hú! Gondolta magában. Ezután legalább, tárcsázhatom majd a nőimet!
"Mind1", szóval csendes lett az öreg ház; Cic Micc szépítkezhetett, kényelmeskedhetett kedve szerint, immár nyugodtan, Mindig-Lustálkodó is leshette már az egereket - álmában. Mielőtt elfeledném, azért Gengsztrer-Kormi dörgölődött kedves gazda asszonyához. Próbálta vigasztalni, mondván, azért én itt maradtam.
Aztán, egyszer nem nyílt ki az az ajtó, abban az öreg házban. Macskák némileg lettek tanácstalanok akkor. Sehol forralt tej, sehol még egy kis tökfőzelék-maradék? No persze legalább finom, pörkölt szafttal? Most, mi a frtanc van?
Cserbe hagyott minket, ajtót se nyitott. Hogy tehetett ilyet mivélünk? Akik lestünk minden gondolatát, egerésztünk, szépítkeztünk! Nyivákolódtak hosszasan, eképpen:
- Asszem, elutazott, oda nem követhetjük már. Jobb, ha útra kelünk, keresünk új házat, új gazdát - szólt Gengszter-Kormi.
Amúgy Gengszter-Kormi leginkább azt sajnálta, nem bújhat meg többé az öregasszony ölébe, gondolta magába'm nem dorombolhat már így soha többé, soha senkinek. (Amúgy a mobil cica-címjegyzéket is sajnálta, de gondolta csak magában: "fel az új kalandra, soha nem kell feladni semmit, vár a Világ, és várnak az új cicák!")
Indultak hát tovább. Tudjátok gyerekek, ha találkoznátok a három vándorral, fogadjátok be őket, mindenképp! (És ne hallgassatok a szüleitekre!) Különleges élményben lesz részetek, de vigyázzatok a kanárira, meg az aranyhalakra is az akváriumba!
(Gondolták még magukba, kérhetnének segítséget: mentők, rendőrség, tűzoltóság. De Gengszter- Kormi mondta csak: ugyan minek? Legfeljebb, hozzánk vágnánk a bakancsukat. Majd csak megtalálják őt valakik, valamikor.)