Az északi- sark déli részén mindig fagyos volt a táj.
Most is zord volt az idő, hatalmas szél fújt. Mindent hó és jég takart. Itt született Jani a jegesmaci egy jégbe vájt barlangban.

Anyukája nagyon vigyázott rá, ugyanúgy, mint minden más anyuka a kicsinyére. Viszont itt más volt a helyzet. Az utóbbi időben nagyon megfogyatkoztak a jegesmedvék. Janit és anyukáját, a medvemamát is véletlenül vettem észre. Szőrös talpával óvatosan lépdelt, fókára vadászott. Nem volt egyszerű a vadászat az utóbbi időben. Az északi sarki jégtakaró egyre inkább elvékonyodott. Jani a jegesmaci nagyon figyelte anyukája minden mozdulatát. Figyelte, hogy vadászik, hogyan úszik. Medve mama kiváló úszó volt. Jani a jegesmaci is pont olyan ügyes szeretett volna lenni mindenben, mint a mamája. Ezért gyakorolt és gyakorolt szorgalmasan. Hamarosan meg is lett az eredménye. A sark jege viszont folyamatosan olvadt, így nagyon féltek, hogy hamarosan elveszíthetik élőhelyüket. Az unokatestvéreik is messzire sodródtak tőlük. Még nagyon régen. Azóta se látták őket. Ki tudja mi lett velük. Nagyon aggódott Jani a jegesmaci, hisz már csak az anyukája lehetett a játszótársa. Az pedig nem ugyanolyan, mint a vele egykorú bocsok társasága. De nem volt mit tenni, így beérte az anyukája társaságával. Ráadásul az orvvadászok is leselkedtek rájuk. Nagyon óvatosnak kellett lenniük. Az anyukája nagyon vigyázott Janira a jegesmacira, amíg elég nagy nem lett. Önálló, ügyes medve lett belőle. Amikor már mindent megtanult az anyukájától és megerősödött, Jani a jegesmaci elbúcsúzott anyukájától, hogy elkezdje önálló életét. - Nagyon vigyázz magadra!- búcsúzott el tőle könnyes szemmel.

- Viszontlátásra!- felelte, majd elindult a hosszú vándorútra.