HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51232

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2021-02-17

A bosszú ára (2/8)

Lilien nem nagyon ismerte Londont. Néhányszor volt ott osztálykiránduláson, meg egy nagynénije Londonban él, s nyaranta elvitte őt magával gyerekkorában, és hurcolta sokat a városban magával, s annyira már nem idegenkedett tőle, de mégsem szerette a rengeteg nagy várost, olyan elveszettnek érezte magát benne.
Amikor leszállt a buszról, egyenesen a metró felé tartott. Úgy gondolta hogy az Oxford Street-re megy, az egy londoni óriás bevásárló utca. Ott találhat könyvesboltot is, amennyit akar.
Azonnal fel is tűnt egy kis üzlet, aminek tömeg állt a kirakata előtt. Látta, hogy egy kis könyvesbolt az, amit lát, hát megpróbált ő is odafurakodni a kirakat elé. Volt is mit látnia, a mesekönyvet látta, meg a tulajdon rajzait, azzal volt tele az egész kirakat, méghozzá olyan formában, hogy valami emelvényszerűségen állt középen a könyv maga, majd körülötte az egész kirakatban, fentről lelógatva, a szétnyitott könyv, mindegyik más-más oldalon, varázslatos rajzokat kínált a kíváncsi tömegnek, s az egész így egyben gyönyörű látványt nyújtott.
Lilien lenyűgözve állt ott, meg sem tudott mozdulni, még levegőt is elfelejtett venni izgalmában. A bolt ajtaja állandóan nyikorgott, hiszen állandóan jöttek, mentek át rajta az emberek. Közben a hangok is eljutottak hozzá.
Volt olyan, aki mindjárt tízet vett belőle, sok a gyerek a rokonságban, és mi lehet ennél szebb ajándék. A másik mind a három gyerekének vett, hogy ne vesszenek össze rajta. Az éppen mellette álló nő, azt fejtegette, hogy ki tudja, milyen lehet a mese, de a képek csodálatosak, ezt a könyvet minden gyerek szeretni fogja az biztos.

Lilien egészen meghatódott a hallottakon. Lassan kihátrált a kirakat előtt álló tömegből, s már csak a háttérből nézte a lassan oszló bámészkodókat. Mégis úgy tűnt, mintha pillanatok alatt széledtek volna szét az ott ácsorgók, csak egy kislány maradt az édesanyjával, aki nem tágított a kirakat elől. Kissé kopott, agyonmosott ruhácska volt rajta, két kis kezét a kirakat üvegére tapasztotta, úgy mondta:
- Anya, hadd maradjak itt estig, addig mindet jól megnézem, azután otthon lerajzolom az udvaron a porba mindegyiket, jó?
- Nem jó, kislányom, - hördült fel az anya, majd gyengédebben folytatta - Lilien, gyermekem, anyának még dolgoznia kell, gyere menjünk! - megragadta a kezét, s húzta magával. A kislány könnyes szemmel nézett vissza a kirakatra.
Lilien tenyerével határozottan letörölte az arcán végig gördülő könnycseppet, és gyors mozdulattal benyitott a boltba. Kért egy példányt a mesekönyvből, letett egy húszast, majd odavetette - a visszajáróért mindjárt visszajövök, már kívül is volt az ajtón és futott, hogy beérje a kis Lilient és az anyukáját. Azonban, hiába futott, hiába forgolódott, nem voltak sehol. Eltűntek, mint a kámfor.

Lilien szomorúan baktatott, már feladta a reményt, amikor egy kis térhez ért, ahol sok fa volt és a fák alatt padok. Gondolta megpihen egy csöppet. Akkor jutott eszébe az is, hogy elfelejtett a visszajáróért visszamenni a boltba. Túlságosan nem is foglalkoztatta, csak azon kesergett, hogy a kis Lilien mégis könyv nélkül maradt. Azonban, felfigyelt egy kislányra a szemben lévő padon. Ott ült, a lábát lógázta, olyan öt év körüli lehetett... De hiszen ez Lilien, örült meg a hirtelen felismerésnek, de hol lehet az édesanyja?
- Lilien! - szólt oda kedvesen - mire a kislány felkapta a fejét. Tehát ő az.
- Hol van anyukád? - kérdezte, miközben felállt, elindult felé.
- Nem állhatok szóba veled, senkivel sem állhatok szóba, majd mindjárt jön anya.
- Nem bánod, ha melléd ülök?
- Nem bánom, ha megnézhetem a könyvedet.
- Megnézheted. Édesanyád dolgozik? - a kislány bólogatott - és te addig itt ülsz és várod? - Igen, de nem szabadna veled szóba állnom, nem állhatok szóba senkivel, amíg anya nem jön. - És mikor jön? Nem tudod? Hová ment? - Oda, abba a nagy épületbe. - Ott dolgozik? - Nem, csak oda ment elintézni valamit. - Lilien a táblára pillantott, valami egészségügyi intézmény volt az, ahová a kis Lilien édesanyja ment. Beteg, bizonyára beteg... gondolta Lilien. Összeszorult a torka, - az apukád hol van, ő is dolgozik? - Nem, nincs apukám, azt mondta anya, hogy bányában dolgozott és meghalt, én nem is ismertem. - Jól van, tessék a könyv, nézegesd, majd én vigyázok rád, amíg nincs itt az anyukád, jó? - Nekem jó, de nem lenne szabad szóba állnom veled, tudod? - Igen, tudom. Te csak nézegesd a könyvet, én csak itt ülök a padon, jó lesz? - Igen, az jó lesz!

Órák teltek, közben Lilien a mesét is elolvasta a kis Liliennek, majd elment fagyiért, azt nyalogatták, majd hot-dogot hozott meg egy-egy üdítőt, mert hitte, hogy a kislány bizonyára már jócskán meg is éhezhetett. Egészen összebarátkoztak már, amikor Lilien így szólt:
- Tudod mit, neked ajándékozom a könyvet, jó lesz? - a kis Lilien bólogatott, majd hitetlenkedve kérdezte, - tényleg nekem adod? - Igen, tényleg. Tudod mit, ide beleírom a nevemet, a címemet, meg a telefonszámomat, és felhívhatsz bármikor, vagy ha megtanulsz írni, olvasni, akkor tudsz levelet írni nekem, jó lesz? - Az nagyon jó lesz! - bólogatott a kislány.
Késő délután volt már, amikor az édesanya futva érkezett. Szemlátomást halálra idegesítette magát, s azonnal neki is esett kislányának, amikor meglátta mellette Lilient.
- Nem megmondtam, hogy ne állj szóba senkivel? - azután Lilienhez fordult, - mit keres maga itt egyáltalán, mit akar a lányomtól? - Nyugodjon meg, kérem. Én csak vigyáztam rá... - Senkit sem kértem meg, hogy vigyázzon rá, mit keres itt, és honnan ez a könyv? - kiabálta, majd kikapta kislánya kezéből és elhajította. Az azonnal sírva fakadt és utána rohant.
Lilien ezt az időt használta ki arra, hogy beszéljen az anyával, legalább néhány szót.
- Kérem, nyugodjon meg. Rosszul tette, hogy senkit sem kért meg, hogy vigyázzon a kislányára, örüljön, hogy vele voltam, vigyáztam rá... - Az anya hangosan zokogni kezdett, leült a padra, s alig lehetett kihámozni a zokogásából, hogy mit mond - ne haragudjon, kérem, ne haragudjon...

Miután megvigasztalódott anya is, lánya is, elbúcsúztak Lilientől, s neki csak akkor jutott eszébe, hogy az órára nézzen. Közel fél öt volt, ha siet, még eléri az utolsó buszt. Rohant a metróra, útközben felhívta Wilson urat, a könyvkiadó tulajdonosát.
- Ne menjen el Lilien, mondtam, hogy akarok magával beszélni.
- Sajnos nincs rá időm, az utolsó buszt el kell érnem... Nem így terveztem, de történt valami, ami nem volt a terveim között. Telefonon is meg tudjuk beszélni, nem?
- Nem, Lilien. Magáért megyek, mondja hol találom... Jó, oda megyek a buszállomásra, kérem várjon meg, azután hazaviszem magát, így jó lesz?
- Ha annyira fontos, megvárom... De, csak ha annyira fontos!

folyt. köv...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6749
Időpont: 2021-02-19 16:29:39

válasz oroszlán (2021-02-19 13:44:07) üzenetére
Köszönöm, kedves soraidat, drága Ica!
Nem annyira csavaros, ezúttal inkább rejtélyes, de minden kiderül előbb-utóbb. :)

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8820
Időpont: 2021-02-19 13:44:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mindig érdekesen, mondhatni csavarosan írod a történeteidet !
Várom én is a folytatását drága Ida ölellek szeretettel
Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6749
Időpont: 2021-02-19 10:57:13

válasz hundido (2021-02-18 15:07:02) üzenetére
Kedves hundido!

Örülök, hogy tetszett ez a rész is. Igen, a bonyodalmak most kezdődnek igazán... :)
Már küldöm is a következő részt. Köszönöm, hogy itt voltál.

Szeretettel,
Ida
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
2106
Időpont: 2021-02-18 15:07:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Kellemes rész, jól megírva. Bonyolódnak az események, úgy érzem... :) A kiadó val való találkozás, biztos fordulatot hoz Lilien életében, ill. a kislénnyal való találkozás is. Várom a következő részt! üdv hundido
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6749
Időpont: 2021-02-18 14:41:52

válasz Krómer Ágnes (2021-02-17 20:39:24) üzenetére
Kedves Ági!

Hamarosan kiderül, hogy mi annyira fontos. Örülök, hogy érdekesnek találod, de nyilván a későbbiekben derül fény arra, hogy miért volt szükség erre a találkozásra. A kis Lilien a továbbiakban is teret nyer majd.
Köszönöm, hogy olvastad.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3298
Időpont: 2021-02-17 20:39:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Érdekes amennyire szórakoztató volt ez annyira lehangoló.
Majd elolvasok mást is hátha feldob(aligha) De ezért érdekes volt!
Már izgat mi lehet annyira fontos!

Szeretettel:Ági
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6749
Időpont: 2021-02-17 20:23:52

válasz efmatild (2021-02-17 16:03:18) üzenetére
Drága Matild!

Minden bizonnyal, egy tengerparti kis városban nyugodtabb az élet, mint Londonban. Aki ahhoz van szokva, nem is vágyik másra.
Az olvasó valóban töprenghet, hogy ki és hogyan bonyolítja tovább a történetet, sőt, beléphetnek újabb szereplők is, akik még jobban felbolygatják a méhkast. Azt hiszem ilyesmi fog történni a következőkben. :)

Köszönöm, hogy itt voltál, és várlak szeretettel a következőben is.

Ölelésem,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6749
Időpont: 2021-02-17 20:13:27

válasz sailor (2021-02-17 18:26:10) üzenetére
Kedves sailor!

Valóban, ilyenek a gyerekek. Ha azt mondja, nem állhatok szóba veled, már szóba állt, szerencséje volt a kis Liliennek, hogy ilyen vigyázóra talált, mert egy nagyvárosban egy ilyen magányos kisgyerek könnyen elkallódhat, főleg ha órákra magára marad. De hát, szegény édesanyja... ő is halálra idegesítette magát.
Örülök, hogy tetszett a jelenet a két Liliennel.
Köszönöm soraid.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6749
Időpont: 2021-02-17 20:05:48

válasz Marcsy (2021-02-17 10:10:38) üzenetére
Kedves Marcsy!

Örülök, hogy tetszik a történet. A következőben kiderül, mit akar a kiadó tulajdonosa, a kis Liliennel viszont találkozunk még.
Köszönöm, hogy követed Lilien történetét, és meg is írod a véleményed. Pénteken érkezik a folytatás, várlak szeretettel.

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
6849
Időpont: 2021-02-17 18:26:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

´Két dolgot szeretnék kihangsulyozni itt
a többi közül!
A.nagyon tetszett hogy ´két Lilien szerepel...
a nagy és a kicsi...és az hogy jól megértik
egymást. A kis Lilien habár azt mondja:
" Nem állhatok szóba veled, senkivel sem állhatok szóba, majd mindjárt jön anya."
mégis szóba áll!
A jelenet a kettöjük között nagyon elragadó!
B:Lilien a kislánnyal foglalkozik önzetlenül!


Szeretettel gratulálok:sailor

Szép estét!
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
540
Időpont: 2021-02-17 16:03:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Egy tengerparton felnőtt embernek hogyan is tetszene London, még ha főváros is? Ebben a részben érkezett el az olvasó oda, hogy töprenghet, vajon a kis Lilien és anyukája, továbbá a könyvkiadó tulajdonosa miként bonyolítja a történetet.
Sok szeretettel olvastalak: Matild
Alkotó
Marcsy
Regisztrált:
2019-10-29
Összes értékelés:
178
Időpont: 2021-02-17 10:10:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Ez a rész is nagyon tetszett! Lilien igazán nagyon kedves , hogy vett egy könyvet a kislánynak és még vigyázott is rá ! Remélem még feltűnik majd a kis Lilien és anyukája !
Kíváncsian várom mi az a fontos dolog amit a kiadó tulajdonosa szeretne megbeszélni !

Igazán tetszett!
Gratulálok
Szeretettel
Marcsy

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Mikor című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mikor című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Rémület című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Álomvárás címmel a várólistára

Azrael bejegyzést írt a(z) Gergő És Pamela-Tizedik Rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)