HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 22 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51232 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: MilénaFeltöltés dátuma: 2007-03-05
HazudtálFáj. Reszkető szavaid hiába zúgnak s hiába érnek el, már semmi nem énekel, mert nem vagy, nem vagy többé. Azt mondtad hogy te más vagy mint a többi és íme, beletörődni, ismét beletörődni, beletörődni a vágyba és suttogni félhomályba: hogy hol maradsz? Hol maradsz? Kereslek, kőpor arcomba csapódik, és azt hiszem, te csókoltál s szemem kinyitva, arcod távol már messze, messze mint az éjszaka gyere velem, kérlek gyere haza! Hogy fordulhat a szerelem gyűlöletbe? Én nem gyűlöllek, ezt ne hidd! De elpusztítottál, és ezzel kiveszett belőlem a jó és a hit csak várok, rettentő szavamban minden út mostoha: olyan, mint a levelek kavargó, ostoba tánca, vagy hajad puha lánca, szemed néma vallomása, kezed... Minden, ami vagy, vétkezett ellenem tört és felkavart mint a szél a dús avart de már nem vagy itt mégis szétszakít minden szavad. Gyűlölhetnélek, de nem szabad mert minden, ami vagyok, így is gyűlölet. Érzem, többé nem szerethetek: eltöltött a bánat, belém mar a bú, lelkem örök, zengő égiháború, és nem értem, miért van, bennem erő minden, más szemében mégis egy erőtlen szellem: kibe a lélek már csak halni jár. de nem melegít fel nagyszerű halál. Elkerül, messzire, mint a fény az árnyat, lelkemben a harag marcangolja szárnyad, a szeretet hüppög, összebújva, félve, mellette zokogva a bocsátás kérne, de szólni sem mernek, eltűnt az alázat: bennem már csak harag mi ellened lázad. Mert nem lehetsz enyém, de nem eresztelek. De nem eresztelek, akármi is legyen, akkor inkább érezd gyötrő gyűlöletem, beléd csap, mint villám, mint forgószél kísért: lássad magad előtt arcom, kezem, kisírt szemem és öklömet: tehetetlen erő, ujjaimban a vér száguldva tör elő, mert nem haragszom rád, oly jó lenne néha szemöldököm felett a düh maradéka rád nevet, hogy érezd minden annyit ér, ahogy szívem lassan megnyugodni tér. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Rémület című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Álomvárás címmel a várólistára Azrael bejegyzést írt a(z) Gergő És Pamela-Tizedik Rész című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |