HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49218

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Versek / szerelem
Szerző: SerafisFeltöltés dátuma: 2007-03-05

Angyalszív

Késő délután Nap fénye szűrődik át a lombkoronán
Sötéthajú, barnaszemű fiú sétál a parkon át.
Lesi a fák leveleit, hallgatja szél suttogását
Keresi, s reméli, megtalálja a világban a párját

Ahogy sétálgat, s feledi az élet búját, bánatát
Lehajol egy virághoz, s észreveszi szemben vele a lányt.
Őt, hosszú arany haját, mosolyát, keskeny derekát
Szemeiben a fényt, mosolyra húzódó gyönyörű ajkát

A lány, szép szemei a tisztaság és ártatlanság tükre
Nem halandó, isteni lény ő, vigyáz lelkünkre
Ahogy szárnyait bontja az földöntúli csoda
És nem érti, hogy ez az egyszerű lény, hogy kerül oda

Miért most, miért itt, miért ő, miért szép?!
Még nem érti a földi érzést, még túl sok a miért
Zavarában elpirul és sebtiben tűnik tova
A fiú szeme elől a jótét láthatatlanba

A fiú csak néz, szemeivel keresőn körültekint,
S felteszi magának a kérdést: Az érzékei játszottak vele megint?
Feláll és továbbindul, igaz nem feledi ezt a délutánt
Nem is tud másra gondolni ezután, mert szívébe zárta a lányt

A lány messze száll, csillagok közt lebeg
Kérdőn fordul a mindenhez: Hogy lehet, hogy egy angyalszív remeg?
Mi ez az érzés, ami felpezsdít, elönt, felemel?
Lehet-e mind ennek oka az az ember?

Valóban, ez a legnemesebb érzés: a szerelem
De, hogy egy angyal szerelmes legyen, az lehetetlen
Vagy mégsem az! S ezt elfogadni neki el kellett
Hogy egy halandót szeret, s szerelméért álljon ki, s ő így tett

Lehunyta mindkét szemét, s angyal szívére hallgatott
Majd elkezdte keresni a halandó világban a fiút
Meg is találta és sokáig gyönyörködött benne,
De akármennyire is akarta, megszólítani nem merte

Villámcsapásként érte a felismerés súlya
Ha vele akar lenni, angyal nem maradhat, hiába akarja
Ez a gyönyörű érzés mégis arra készteti,
Hogy halandó legyen ő is, mert a szerelem élteti

Elbúcsúzott hát a halhatatlanságtól, mindentől
Hogy ember lehessen, s szeressen testestől-lelkestől
Halk imába fogott, s eldobta hófehér szárnyait,
Hogy immár emberként keresse az élet vágyait

A fiú azóta parkba sokszor sétált
És fejében csak egyetlen dolog motoszkált
Nem tudta kiverni a fejéből a lányt
Miért találkoztak, s miért tűnt el, nem tudta megoldani ezt a talányt

Ismét, mint minden délután a parkban sétált
Hirtelen dobbant a szíve, mert meglátta a lányt
Hosszú arany haját, mosolyát, keskeny derekát
De ekkor hirtelen, hiába kapaszkodva az életbe, elsötétült előtte a világ...

A lány sietve lépdelt az árnyas parkban
És mit lát? Szörnyűség! A fiú aléltan zuhan.
Nem lépdel, rohan már! Mi történt vele?
Odaér, térdre rogy mellette, s megfogja, hogy ölébe vegye.

Látja ahogy a barna szemekből elszáll a lélek
Némán hullajtja könnyeit. Miért ilyen kegyetlen az élet?
Csillogó könnyeket ejtve a fiú hideg testét öleli
Szipog, sír, könnyei folyópatak, de nem tud mit tenni

A lány szívét mérhetetlen fájdalom járja át
Elvesztette mindenét, életét, egyetlen párját
Lehunyta szemeit, dalra fakadt, mely száll az égen át
Dalára sírva nyíltak a rózsák, hogy hallgassák bánatát

Ahogy énekelt, könnyei az élettelen testre hulltak
Magasból a túlvilági fény sugarai a fiúra mutattak
Az élettelen test aranyló madárrá vált
S messze az égbe a lombok fölé szállt

Ahogy a lány a madár után nézett
A vállain selymes érintést érzett
Hátrafordult és a jelenés szemébe fúrta tekintetét
Hirtelen lélegzete is elállt, mikor meglátta a fiú szemét

A könny már nem fájdalommal, hanem örömmel csillant szemében
A határtalan boldogság, szeretet, szerelem lelt utat lelkében
Megölelte és szorította szíve minden sóvárgásával
Aztán meglepődött, mikor a fiú körülfonta őt angyali szárnyaival

Selymesen, lágyan palástként borult rájuk
Úgy néz ki teljesült minden szíve-vágyuk
A fiú megfogta a lány kezét, s a szívére rakta
Végigsimított gyönyörű arcán, és forrón megcsókolta

A csók édes volt, forró, és örömteli
A fiú viszontszerelme újra szárnyakat adott neki
A két isteni teremtmény egymásé már
Most már felhőtlenül járhatnak az égen át, tovább!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Serafis
Regisztrált:
2007-02-09
Összes értékelés:
208
Időpont: 2008-05-10 20:05:26

válasz csakegylány (2008-05-10 15:28:51) üzenetére
Nagyon szépen köszönöm!
Örülök, hogy olvastál! Remélem még sok versem olvasod!

Üdv.:

Serafis
Olvasó
Regisztrált:
2008-05-09
Összes értékelés:
8
Időpont: 2008-05-10 15:28:51

Ez annyira szép! Az ember elolvassa egyszer, kétszer... százszor, de akkor se tud vele betelni.
Alkotó
Serafis
Regisztrált:
2007-02-09
Összes értékelés:
208
Időpont: 2007-03-10 19:44:05

Valóban nem lett rövid, de így sikeredett. Köszönöm az elismerést. Örülök, hogy lebilincselő volt! Remélem még sokakat ugyanígy leköt!
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-03-10 07:49:59

Nahát, ez gyönyörű! Minden elismerésem! Nem egy rövid vers, de kit érdekel?! - Nem tudtam abbahagyni az olvasását... :)

Üdv.: Dorka

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Ennyi volt címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel Akarom (5/5) címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)