A copfos szőke szokás szerint valami nyugodt helyet keresett a vonaton.
Olyat, ahol nem ült meg senki, rajta kívül a fülkében. Szeretett elvonultan olvasgatni a várakozó járművön, addig tudott maradéktalanul koncentrálni a történetre, amíg nem indult meg a népvándorlás. Számára zavaró volt, ahogy az ajtókat csapkodó utasok, keresték a helyüket.
A nyolcszemélyes fülke, menetiránnyal megegyező, ablak melletti helyét választotta, a kopott szürke műbőrön apró repedések hirdették az idő múlását. Arra gondolt, vajon mennyi és milyen ember utazhatott a kitérdesedett ülèseken.
Nem zavarta senki, mégsem tudott teljesen az olvasásra figyelni. Vissza gondolt a kellemes napra, a vőlegényét látogatta meg, Vácott töltötte a sorkatonai szolgálatát . Az esküig nem engedték haza, de látogatót fogadhatott.
A lány szegényes ruhatára eredetileg kerülte a feltűnősködést, de ő mindig talált valamilyen pluszt, amivel más lett, mint az átlag. A mai fontos napon, hisz nem sűrűn utazott a fővároson át egy másik városba, a szeretett fiúhoz, különösen figyelt a külsejére. Bordó hólos szoknyája térdközépig ért, csinosan simult a csípőjére, fehér térdzoknit húzott, amire a gumirozásnál két darab piros, napsárga és fűzöld fonalból készült pom-pomot varrt. Ugyanilyen színekből szőtt, kockás mintás karcsúsított zakója gombolta össze hatvan centis derekát.
Mikor felszállt a vonatra a kabátot levetette és felakasztotta a fogasra, hogy össze ne gyűrödjön.
Ahogy így elmélázva üldögélt, gondosan lesimított szoknyáján az ölében tartott könyvvel, halk nyikorgással nyílt a fülke ajtaja. Odapillantott.
Megtermett, tésztaképű férfi lépett be. Nem nézett a lányra, hanem csak úgy lehuppant az ajtó melletti ülésre menetiránynak háttal, testét rézsút a szőke felé fordítva. A lány kellemetlen szagot érzett, égett zsíros, avítt, bomló verejték szagát. Az óriás megrántotta az ajtó melletti függönyt, majd mintha valami elrepedt volna, úgy hasadt ketté a csend a cipzár hangjától. A férfi motozott kicsit, majd valamit elővett és azonnal ráncigálni kezdte.
A copfos nem mert odanézni, érezte, hogy lassan elhatalmasodik rajta a pánik. Tudta, nem mozdulhat, mert a vadállat akkor elkapja és szétmarcangolja. Elég sok krimit olvasott már.
Térdén remegett a könyv. Erősen fókuszált a sorokra, hogy rosszul ne legyen, de azok nem segítettek neki, hanem kígyózó mozgásukkal fokozták gyomra egyre bizarabb tekergését.
A férfi gyorsított a tempón, ezt a lélegzetvétele adta a lány tudtára, már hörgött is.
Rettenetesen félt. Átkozta magát figyelmetlenségéért, miért nem volt jó neki a lelakott, levegőtlen váróterem, ott nem fordulhatott volna elő ez a borzalom.
A hegyomlás ekkor nyögött egy hatalmasat, aztán érdes szuszogás hallatszott, majd a cipzár semmivel összenemtéveszthető hangja égett bele örökre a tudatába. Az ajtó aprót nyüszített mikor felrántotta a távozó férfi.
A lány arra gondolt, pont ilyen hangja lehet egy mezei pocoknak is, amikor egy katonai bakancs széttapossa.
Üveges szemmel bámult előre, amíg finom rázkódással el nem indult a vonat.