Minden hiábavaló
nem bírom tovább.
Kitörni vágyom,
Kitörni a testemből,
Kitörni a világból.
Széttörni porig
Sújtó láncaimat.

Talán az én hibám,
nem bírok magammal.
Megtörném a világot
Kitörnék korlátaim alól,
s vágyaim fogságából.
Széttörném porig
Sújtó láncaimat.

Lelkem vad oroszlánként
Feszíti sejtjeim,
De hiába forrong
Bennem a vad indulat,
Hiába szállnék szabadon
Láncaim magam után húzva.
Ember maradok....
Földre láncolt, anyagba zárt
Szabad lélek.

És mégis, mikor álmodom
Oly szabadon járok a világban.
Hiszem, embernek lenni jó,
Szavakkal nem kimondható.
S én ettől szabaddá válok,
Lefejtik láncaim az álmok.