Ez a mélyről jövő érzés,
Amely gyötri az embereket,
S meghatározza létünket.
A szerelem ezt teszi,
Nem tudjuk irányítani.
Ha akarjuk, ha nem,
Magától érkezik,
De sajnos nem búcsúzik.
A legváratlanabb pillanatban,
Mikor nem is számítunk rá,
Egy egyszerű érzés csupán,
Mégis a legbonyolultabbá vál.
Mikor érzed a súlyát,
A szerelem zegzugos útját,
Amely kifürkészhetetlen,
Ésszel irányítani nem lehet.
Sokan vágyunk rá,
Mégse tesz mindenkit boldoggá.
Mindenki szeretné ezt az érzést,
De nem becsüljük meg eléggé,
Miután megkaptuk,
Könnyen elveszítjük.
Ez bizony a szerelem,
Gondolom te is, rá ismersz,
Örökké fogva velünk él,
Majd a sírunkig elkísér.