Lelkem átölel csendesen,
Ringatva altatót dalol.
Elnyugszik szívem féltése,
Mikor vágyba zár két karod.

Minden pillanat aggódás,
Féltőn feltörő remegés,
Szívemet rágó mardosás,
Fényévnek érzett messzeség.

Érzem szerelmed akkor is,
Ha elválaszt a távolság.
Érzem sejtjeimben égni
Vágy felszabadult csodáját,
Mit örök szerelmünk egy
Másik világba varázsol át.
E csodás világban nincs tér,
Bármikor ölelhet karom.
Nincs idő. Súlytalan a lét.
Az órák csupán pillanatok.
Pillanatokban órák csodája ég.

Ha kezed simítja testem,
Ha válladra hajtom fejem,
Vérembe kél a remegés,
Mikor kettő lesz, mi egy volt,
S már csak csodás emlékezés,
Egymásra csillan szemünk:
Pillanat volt az egész.

Eltűnt idők élednek újra
Mikor ajkunk szerelemre kél,
Lelkem boldog öntudatlan,
Korlátja a végtelenig ér.

Nélküled nincs életem.
Nincs és nem is volt soha.
Édes szerelem csodáját,
Tér s idő távolságát
Belőled álmodom át.