Olyan világban élek, mely titkokkal teli,
Élt életem mindig össze-vissza szeli.
Egy láthatatlan valóság a nyílt felszín alatt,
Nekem szól. Az enyém, csakis hozzám szalad.

Mert a tömegben, mikor magam vagyok,
Meg nem szült titkaim, mit hátra hagyok,
Hisz titokkal teli nyitott életem,
A nagyvilágra néz a titkolt félelem.

Kétségek közt él a titok, az Ő élete,
Nem kérdi, hogy életedbe beléphet-e?
Bár az élet a lét-élet titok szobája,
Kiadni nem szabad, ez a titik szabálya.

Van egy titkom, mindenki azt mondja,
Senki sem mondja el, miaz Ő gondja.
Én tudom, hogy egy titok titkokat szül,
Aki hallaná titkait, az mind beleőszül.

De az élet él, mert titkai éltetik,
Hogy nincs titok, csak a naívak képzelik.
Titokban él még maga a Titok is,
Mert vannak, hát érik őt szitkok is.

Mindenki hiszi, hogy vannak titkolt remények,
Mindenki hiszi, hogy ketten titkon cserélnek.
De nincs kivétel, mert gyarló minden ember,
Nem sejti, hogy a titok mindenkit kedvel.

Ha van egy titkom, és azt elmondom Neked,
Marad egy fél titkom, Neked egy rossz heted.
A titok azért titok, hogy élje életét,
Önálló élet, élje kép-képzeletét.

Vannak titkaim, amik csak értem vannak,
Így lesz súlyos csendje mindenféle hangnak.
Mert csend a titokkal, titok a csenddel,
Nem tesz ellent a titok a renddel.

Gazdag a csend, mert milliárd a titka,
Ha tőle tudsz meg valamit, az igen ritka.
Titkaim tucatját a csendnek mondom,
Ha nem így teszek, a helyzetem rontom.

A titok titka, ahogy a titkot nyitja,
A legjobb titoktartást a csend bizonyítja.
Titok az életem, mert hát ezt reméltem,
Titok marad ott is, ahová léptem.

Egy gondolat bánthat, a titok mit jelent,
Csak gondolom. A múltat, jövőt, jelent.
Hisz életem csakis titokban élhetem,
Gondtalan életem, csak titokban félthetem.

Rendben van az, hogy a titok nem szól,
Ha a titok szólna, az már öngól.
De lelkemben, mint bunkerben sok titok,
Zárt ajtókra én csak nagy ritkán nyitok.

Tisztán állok az élet bűnbarlangjában,
Titokkal lelkem élem életem a mában.
Bármerre nézek, titokkal teli a világ,
Ha nincsenek titkaim, senkisem imád.

Volt úgy, hogy a titok ölelő karjai között,
A titok néma serege a szívembe költözött.
És vártam a választ, de a titok az titok,
Az édes élet éles képére bandzsitok.

Több dimenziós képet kapok jóról és rosszról,
A titok burka megóv mindenféle kosztól.
Csendes magányom a kisebb-nagyobb titok,
Velem élnek, velem jöttek, velük maradok.

Lételemem, hogy életemben van fehér folt,
Hogy ki,mikor, hogyan, és miért szólt.
Eltitkolt titkok mása már másé,
Szívem a szívedé, a szám a szádé.

Ha titkom megosztom, elmarad a remény,
Más gondja lesz, ha titkom nem az enyém.
Bár hiszem, hogy reményem mindig is a szeretet,
Aki titkon remélt, nem hiába keresett.