HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47962

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / ABC pályázat
Szerző: lowcallbusFeltöltés dátuma: 2007-03-11

A pogácsafaló néni (Közöny)

A pogácsafaló néni

Csütörtök délután. Azt hiszem, a szorongásig telt HÉV összerázza magában a várost. Koszos, negyvenen túli alakok bagó szagú leheletébe fulladt munkamorál, öreg szatyrokban nyugvó hajléktalanság, és emberi jelzőt sem érő, üres fiatalság utazik együtt. Állóhelyek még vannak. Néha szoktam azon gondolkodni, hogy mekkora kín a tömegközlekedés. Ilyenkor a legtöbben egyedül vannak. Összenyomva egy csomó másik hasonlóan egyedül utazó élőlénnyel. Amikor magunk vagyunk, nincs mit gondolnunk magunkról. Kicsit senkik leszünk, álarc nélkül.
A belváros felé tartottunk, és próbáltunk beszélgetni, egyelőre nem túlzott sikerrel. Merev volt ez az egész januári délután, amibe aztán, már nem is emlékszem hol, talán az "Árpádhíd megálló" környékén, a szó legszorosabb értelmében betódult a cím. Egy kivételesen kerek néni volt, és éppen egy pogácsa tetejét harapta le egyetlen szörnyű mozdulattal, majd - hely nem lévén - leült. Nem bántani, vagy gúnyolni akarom, - tévedés ne essék - de felettébb furcsán festett ezen a szokottnál is mindennapibb HÉV-en. Mellette, az ablakhoz simulva - más választása nem lévén - nyomorgott egy, amúgy nagyon is magabiztosnak tűnő srác. Fülébe jó mélyen, tüntetőleg betuszkolta azt a két eresztő kerékpárszelepet, melyet közönséges néven fülhallgatóként emlegetnek. Nekem kissé úgy rémlett, mintha a fiú levegő után kapkodna, de persze ez korántsem biztos, lehet, hogy képzelegtem. Minden esetre tény, hogy a néni nagy volt, kerek volt és kivételesen erős petrezselyem illatot árasztott. Mindent egybevetve alapos okom támadt azt feltételezni, hogy az ablak és a hölgy közé beékelődött ifjú levegőellátása akadozik. De talán nem is ez a lényeg. Mint eddigi kurta életem során tapasztaltam, a térbeli testeknek megvan az a sajátos tulajdonsága, hogy minden lehetséges irányban elfoglalják a teret. Így tett a pogácsa-faló néni is. Jobbra az ablakhoz préselt oda valakit, a szemben ülő, kék nadrágos munkást helyes testtartásra kényszerítette, balról pedig az üléssorok közti helyet terítette be önmagával. Mindeközben a társaság fölé emelkedve fogyasztotta zacskójában remegő pogácsáinak tetejét.
Elmondhatatlan. Nem tudom, hogyan gondoljak vissza erre. Normális esetben nem túlzottan zavarna sem a látvány, sem annak emléke, de ez annyira más. Legalább magamnak el kell mondanom! Sokszor megfordult már a fejemben, hogy az a másik ember is lerajzolja magában a világot. Sokszor gondolkodtam azon, hogy az a számtalan sajátos szerzet, aki az aluljáróban rohangál, a temetőben ácsorog, parkban fázik, újságot vesz, épít, vagy kiszolgál, mind-mind egy önálló akarat, mind-mind érez, és mind-mind véleményt alkot. De most ki kell mondjam, tudni valamit, és valamire rádöbbenni végtelen különbség, amit csak akkor ért meg valaki, ha egyszer meglátja a maga pogácsa-faló nénijét.
Ültünk abban a tömegnyomorrá érlelődő közönyben, ő ette a pogácsáját, én néztem, és azon morfondíroztam néhány pillanatig, hogy mi lehetek én? Ölébe vette a szatyrát. Belenyúlt, de nem vett ki semmit. Ráncos, kék ruháján apró virágok fehérlettek olyan sűrűn, hogy mint virágok, szinte felismerhetetlenek voltak. Mire jó ez így? Semmit sem tudunk - se én, se ő. És soha nem is érdekelt, ki hová tart. Mindenki akarat, érzés, vágy, de senki sem ismerős, senki sem él. Egy fekete sapka alól hatalmas krákogás szakította ketté a levegőt. A néni elővette következő pogácsáját, és úgy harapta ketté, hogy érezni lehetett a kényszerű, ízetlen sorsot. Mintha egy volna azok közül, akit a falu templomából egy messzi kőtorony padlására zárt a vénség. A veje tegnap otthagyta a családját, az unokáját is, aki pedig nagyon okos kisfiú. Férje régen nem él, elég csak a pici fehér virágokra nézni - gyászos, és ki tudja, tán igaz is. És nem érdekel senkit.
Ha lenne bátorságom, - gondoltam - és lenne emberségem, odamennék hozzá. Nem boldogságot adnék nagy marékkal, hogy "nesze, ezt harapd ketté!" mert ugyan honnan szedtem volna össze a HÉV-en? Csak köszönnék, aztán addig bámulnám, amíg meg nem ismerem. Okos ötlet...
Valaki leejtett egy üveget. Darabokra törő hangjára, és a mozgásra lett figyelmes mindenki. A pogácsa-faló néni nem tudott megfordulni, mert kerek volt, vagy pedig az egész nem érdekelte. Kettéharapott egy tizedik emeleti pogácsát, magához ölelte a szatyrát, és kövér kezét ökölbe szorítva végleg eltűnt.
Sok szilánk lett. Senki sem akart belelépni a tócsába, pedig kinn esett az eső. Ahogyan a szilánkok fölött hadonászott, lógott a kapaszkodókon, ahogyan a fenti út alatt utazott, egyének nélkül az egész tömeg, úgy fogadott bennünket a "Batthyány tér - végállomás."

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Mischa
Regisztrált:
2008-12-21
Összes értékelés:
17
Időpont: 2009-03-07 15:30:02

Szép munka! "Csak köszönnék, aztán addig bámulnám, amíg meg nem ismerem." Ezt egyszer érdemes lenne kipróbálni..kitudja, lehet, hogy beválik.:)
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-01-22 19:58:52

Tetszett. Magam előtt láttam a nénit.Kicsit olyan az a néni, mint egy szellem, aki valójában nincs is ott, de mégis érezni a jelenlétét...mint az ihlet :) Nekem ez jutott eszembe erről a műről.
"A néni elővette következő pogácsáját, és úgy harapta ketté, hogy érezni lehetett a kényszerű, ízetlen sorsot." Ez a mondat ragadott meg a legjobban. Tényleg érezni...
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-11
Összes értékelés:
89
Időpont: 2007-11-21 00:02:39

Nagyon jó írás. Tetszett, hogy a mindennapokból hoztál ki egy ilyen jó kis történetet. Gratulálok!!!
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2007-09-28 06:23:02

Szia!
Tényleg, mintha ott lettem volna, még a szagokat is éreztem... Nagyon tetszett! És a nénit abban a pár sorban olyan jól és sokféleképpen ábrázoltad! Gratulálok!
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2007-03-13 16:09:47

Annyira tudsz látni, érezni. És írni. Köszönöm!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-03-13 12:25:00

Amíg ezt olvastam, végig ott utaztam veled a HÉV-en. Láttam és éreztem, amit láttatni és éreztetni akartál. Gratulálok.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Horvaja bejegyzést írt a(z) Egy hullámhosszon című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelmek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A könyvkiadás rákfenéje című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Gyermekkorom I. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Egy hullámhosszon című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelmek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A szív szava címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság VIII. rész címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Szerelmek címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel A könyvkiadás rákfenéje címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 17. Csend legyen! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)