Didergő élőit felfedte a föld,
nap-fürdőre tárva melengeti.
Átlátszó kendőjét kölyök-szellő
pimaszul arcunkba lengeti.
Derülni kész a borongó élet,
hallod mélyről szakadt lélegzetét?
A lét örök körforgása küldi
fülünkbe a fényre írt zenét.
Tavaszunk hajnali andantéből
déli crescendoba csap át -
mocorog bennem is valami dal-féle,
felolvasztani lelkünk fagyát.
Ezt a fínom kis dallamot
míg élek, magamban ringatom,
ránkcsöndesülni a telet
többé már nem hagyom.

Majd a végén, amikor elmegyek,
s hallani vélsz valami szép zenét,
abban az a-moll én leszek,
így küldöm majd el Neked
elmúlt tavaszunk üzenetét.