HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49247

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: lávaFeltöltés dátuma: 2007-03-14

Csodaország 6. fejezet

.

Így aztán mégis úgy döntött, hazamegy. Ahogy közeledett a lakáshoz elfogta az izgalom ismét. -"Vajon otthon lesz-e?" - járt a fejében a gondolat -"találkozom-e vele?"- Azt tudta ez az egy hét jó volt arra, hogy rendezze magában érzéseit, hogy kordában tudja tartani. Biztos volt abban, semmiképp nem fordul elő még egyszer. Nem akarta, hogy a lány elmenjen. Megígérte neki, a közelébe sem megy, ha azt ő nem akarja.
Így hát, amikor belépett a lakásba kalapáló szívvel bár, de egyből a dolgozóba ment. A lánnyal akkor nem is találkozott. Próbált megnyugodni, s rendezni gondolatait, érzéseit. Az asztalnál tevékenykedett, amikor kopogtak.
- Kari beszélni szeretnék veled, - hallotta Kitti hangját - bemehetek?
- Gyere - szólt remegő hangon.
- Csak, van egy üzenet a számodra, amit át kell adnom.
- Üzenet? Kitől? - Nézett a lányra értetlenül.
- A feleséged üzeni, hogy holnap vár a szokott helyen.
- A feleségem? Nincs is feleségem. Elváltam.
- Mikor?
- 3 éve. Öt év különélés után.
- Nem tudom, ő azt mondta, a feleséged és, hogy a szokott helyen vár 2-kor.
- Had várjon. Én 8 éve várom. Itt volt, vagy telefonált?
- Itt volt.
- Mit akar, azt nem mondta?
- Nem, azt nem.
- Remélem, nem bántott.
- Hát, elég furcsán nézett rám, de bántani nem bántott. Most mindig kerülni fogsz? - Kérdezett rá hirtelen Kitti.
- Hooogy?..., nem..., dehogy..., csak..., - szólt zavartan.
- Tudom, hogy rossz neked, de jövő héten kezdődik a suli, akkor én is későn jövök. Átiratkoztam estire, az első félévet még végig tudom járni. Nappal meg dolgozom, s nem leszek itthon én sem. Nem lesz gond, ne félj. Köszönöm azt, hogy itt lehetek. Nem akarom, hogy bajba kerülj. Tudod volt időm átgondolni ezt az egészet. Azt, ami köztünk, velünk van. Te jó ember vagy, megérdemelnéd, hogy szeressen végre valaki, és tudom, előbb-utóbb megtalálod őt. Nagyon szeretném, ha megtalálnád.
- Kiki, én azt szeretném, ha te..., ha ez a valaki te lennél. Tudom, hogy őrültség, és tilos, de nagyon szeretném. Ne félj nem lesz baj, megígértem a múltkor. Nem fogok hozzád érni. Számomra te vagy az ideális, de tudom, hogy nem lehet, mert...
- Még nem, Kari, de...
- De? Később??
- Talán... lehet..., de még nehéz a szívem, tudod.
- Tudom - lépett a lány felé, de még időben kapcsolt - a babáról mit mondasz? Döntöttél?
- Igen. Neked ebből nem származik semmi hátrányod?
- Elvileg nem. Remélem, annyira nem fogsz megutálni, hogy gyerektartást követelj.
- Miért tenném?
- Akkor nem. Különben meg úgyis megkap mindent. Hoztam neki valamit, mindjárt odaadom. A tied is előkerül azonnal.
- Elfogadom, és köszönöm! - Szólt Kitti és egy gyors mozdulattal megcsókolta a férfit, majd hátat fordított és kiment.
- Kiki!! - Kiáltott utána - Ezt most miért kaptam? A papír miatt, vagy, mert...? Kiki! Édes!! - kezét a szája elé kapta meglepettségében a csók helyére szorította. Így állt sután, de a lány már messze járt, így nem hallotta. Károly csak állt percekig, míg felfogta mi történt. Teljesen felvillanyozta, s égette száját ez a csók. Még másnap sem hagyta nyugodni. Nem tudta, mit tegyen. Tartsa a három lépést, vagy közeledjen felé. Végül úgy döntött, tartja, hisz annak is örült, hogy legalább látja. Azt is tudta mindenképpen várnia kell. Azt azonban elhatározta, meglepi. Aznap korábban végzett, mert az iskolában még csak ügyelet volt, így előbb ért haza, mint Kitti. Úgy tervezte, hangulatos, gyertyafé-nyes vacsorával kedveskedik. Izgatott volt, nem tudta hogyan reagál majd, de úgy gondolta megérdemli. Mire megjött, mindennel elkészült. Az asztal közepére helyezte azt a vörös rózsa csokrot, amit hazafelé vásárolt, és a lánynak szánt. A virágok közé egy papírlapot csúsztatott úgy, hogy látható legyen. Amikor hallotta, fordul a kulcs a zárban, gyorsan meggyújtotta a gyertyákat, majd kilépett az előszobába, s behúzta maga mögött az ajtót, így a lány nem látta a terítéket. Alig tudta leplezni izgatottságát.
- Már itthon vagy? - lepődött meg Kitti - hamar végeztél.
- Igen, ma rövid napom volt.
- Találkoztál az exeddel? - érdeklődött, miközben papucsba bujt.
- Nem vagyok rá kíváncsi! - Károly hangja keményen csengett, majd szelíden folytatta - Éhes vagy?
- Igen, mindjárt készítek valamit, csak átöltözöm - indult szobája felé Kitti.
- Már kész van a kaja, csak enni kell. - Károly egyre izgatottabb lett, de tartotta magát, hogy a lány ne vegye észre.
- Megcsináltad? - Lépett ki szobájából Kitti és indult a konyha felé.
- Igen, gondoltam úgyis fáradt leszel, nekem meg semeddig sem tartott. Remélem ízleni fog. - tolta be az ajtót, miután mindketten ott álltak. Kitti egy pillanatra megtorpant, mikor meglátta az asztalt. A lélegzete is elállt, s megszólalni sem tudott, csak állt az ajtóban, s megbabonázva nézte.
- Hű Kari, ez csodaszép! Miért kaptam? Miért csináltad? - szólt miután szóhoz jutott.
- Tetszik? Azt gondoltam jól esik egy kis kényeztetés. Azért, hogy tudd, jó veled. Csak attól, hogy itt vagy velem már boldog vagyok. Igen. Amióta ismerlek, minden megváltozott körülettem. A táborban minden este rád gondoltam, és alig vártam, hogy lássalak végre. Ne félj, nem bántalak, csak látni szeretnélek mindig. Ezért nem haragudhatsz rám, hisz tudod, hogy szeretetlek. Ezen nem változtat semmi. De az ígéret, az ígéret. Azt be kell tartani. Meg hát.... Éjszakánként rólad álmodom. Azt nem tilthatja meg senki, de ha azért megbüntetnek vállalom. Azt képzelem, hogy te is közeledsz felém, de hát ez is egy hiú ábránd. Álomnak legalább szép. - Leültek, s Károly kiszolgálta a lányt, aki először tiltakozott, de a szelíd erőszaknak engedve hagyta. Jólesett neki a férfi udvarlása, hisz jól tudta, titokban azt teszi. Érezte, kellemes ez az állapot. Látta Károly szemében a vágy tüzét. Felismerte, hogy a férfi őszintén beszél, s nagyon szenved. Azon gondolkozott, hogyan tudna rajta segíteni. Ő nem biztatta, de azért egyre jobban érezte neki sem közömbös. Ez alatt az egy hét alatt, amíg nem volt itthon nagyon hiányzott. Mindig eszébe jutottak a nyaralóban töltött másfél hónap eseményei, az, hogy Károly hogyan próbálja vigasztalni. Gondolatban lepergette azokat a szavakat, mondatokat, amellyel kedveskedni próbált neki. Nézte a gyertya lángját, s szívében valami különös jó érzést fedezett fel. Megérezte a boldogság fuvallatát. Határozottan úgy érezte most, hogy el tudná képzelni maga mellett ezt a férfit, aki ugyan 20 évvel idősebb, mint ő, de a leggálánsabb ember, akit valaha ismert. Aki mindig az ő kedvét kereste, azt akarta neki jó legyen. Nézte -" Még nem láttam ilyennek." - állapította meg. Károly arca ragyogott, szemeiben különös fény gyúlt, ami égette. Ami meleget és szeretetet sugárzott. Amiben saját magát látta. Figyelte, ahogy sürgölődik körülötte. Szemei végig futottak az asztalon, s megállt a virágcsokron. Ösztönös mozdulattal nyúlt felé, de hirtelen megállt a levegőben.
- A tiéd, neked vettem. - Károly hangja elcsuklott izgatottságában. Nagyot nyelt - Tetszik?
- Igen, nagyon. Minden, ez az egész. A kaja is finom és ez a csokor gyönyörű.
- Nem gyönyörűbb nálad. Örülök, hogy itt vagy. Köszönöm neked, hogy megtiszteltél, s nekem adtad a babádat.
- Neked adtam? - Lepődött meg Kitti, s ijedten felkapta a fejét.
- Ne értsd félre, nem akarom tőled elvenni, épp ellenkezőleg, azt szeretném, ha veled
maradna, mert látom, hogy örülsz neki. Tudod, amikor Irén Tomit várta nyűgként élte meg, valóban teherként. Sohasem beszélt hozzá, mint te, és nem örült a mozgásnak sem. Azt mondtad a múltkor, amikor... "Az jó érzés". Biztos, aki örül neki, annak igen. Pedig neked lenne okod rá, hogy nyafogj, hogy nyűgként kezeld. Hisz te fiatalon maradtál egyedül vele. Nincs melletted az, akit szerettél. Ilyenkor lenne a legnagyobb szükséged rá. Mégis örülsz neki. Köszönöm neked ezt a csodát. A csodát, hogy láthatlak legalább. Legyen bármi rám, mindig számíthatsz, még akkor is, ha más mellett élsz. Ne feledd, én nem fogok rád haragudni, ha egy veled egykorú fiú mellett döntesz. Én akkor is szeretni foglak. Tudom, hogy nem könnyű neked most. Az, hogy elfogadtad a nevemet a gyermekednek, az nem azt jelenti, hogy mellettem kell maradj. Tudod, én nagyon boldog lennék, ha mégis mellettem döntenél, de a gyerek miatt nem kell. Szeretném, ha végre engem is szeretne valaki, amit sem Iréntől, sem senki mástól nem kaptam. Tiszta, őszinte szerelmet. Csak magamért, azért, amilyen vagyok, érted? Erre vágyom. Amióta felnőttként élek. Lehet, hogy egy szentimentális hapsinak tartasz, s most azt gondolod, milyen nagyigényű vagyok. Lehet, de akkor is erre vágyom.
- Miért mondod, hogy nagy igény? Szerintem minden ember arra vágyik, hogy szeressék. A tiszta szerelemhez mindenkinek joga van. Tudnod kell, én mindig a szívemre hallgatok. Ha majd úgy döntök, hogy veled akarok élni, az nem a baba miatt lesz, hanem, mert megérdemled, és szeretlek téged. Azt tudni fogod. Én nem tudom színlelni a szerelmet, nem tudom, és nem is akarom. Mert hazug-ságban nem lehet élni. Elképzelésem sincs még, hogy mi lesz kettőnkkel, melletted maradok-e, vagy más mellett, de azt tudnod kell, örökké hálás leszek neked, azért, amit velem tettél. Azért, hogy nem hagytál magamra, amikor padlón voltam, s azért, hogy visszakaptam a gyermekemet. Az ő biztonságát. Ezt köszönöm neked. A legjobb ember vagy a világon, akivel idáig találkoztam.
Károly hallgatta a lányt, akinek tiszta kék szemében titokzatos fényt fedezett fel. Ez a fény úgy ragyogott benne most, mint egy csillag. Nézte, nézte, s keze a lány arca felé indult, s lágyan megcirógatta.
- Csillagszemű! Szabad? - szakadt ki belőle hirtelen.
- Buta vagy? Ha neked jó! - szólt Kitti, s beletúrt a férfi hajába.
Károly szívverése felgyorsult, zihált, alig kapott levegőt. Hatalmába kerítette az érzés, amit szívében őrzött, s amely megbabonázta, megszédítette. Időbe telt, míg halkan szólni tudott.
- Ne Kiki!...., Ne!...., Ne tedd ezt velem! Nem szabad! Tudod! Ne bánts! - Hirtelen nagyot nyelt, erőt vett magán, megpördült tengelyén és hátat fordított a lánynak. Percekig egyik sem szólt. Kitti maga elé bámult, majd a virág közül kivette a papírlapot, amit az előbb akart. Kibontotta, és olvasni kezdte.

" Fák, virágok, fény és a lélegző hajnalok,
Ölelő esték várnak, ha te is akarod.
A törékeny múltból a megszépült jövőbe,
Az öröm és boldogság hálóját szövőbe. "

- Ezt nekem írtad? - kérdezte halkan.
- Igen.
- Köszönöm, vacsorát is. Nagyon finom volt. Tetszik a versed, a másik is, az, amit itt hagytál, amikor szó nélkül elmentél.
- Azt hittem haragszol rám, hogy szóba sem akarsz állni velem. Ezek dalszöve-gek, csak még nincsenek készen. Neked, rólad, hozzád szólnak. Mindig, minden. Bármit is teszek, minden csak hozzád szól. Ez ellen már tenni nem tudok. Halálosan szeretlek. Tudom, hogy viszonzatlanul, de azért engedd az érzést.
- Kari ne kínozd magad, hallod? Játssz nekem.
- Játsszak? - Fordult meg hirtelen Károly - Ezt szeretnéd?
- Igen, még nem is hallottalak.
- Azt hittem, hogy zavar a zene, mert...
- Nem, kérlek, játssz!
Károly elindult a dolgozóba, de a lány mellett elhaladva megfogta a kezét.
- Gyere, bent kényelmesebb neked. - Elfújta a gyertyákat, a szobában a lányt a fotelba ültette. A szintetizátor mellé ült, és játszani kezdte az előbb olvasott verset. Nem nézett a lányra, csak átszellemülten csalta ki a hangokat a hangszerből, s kellemes basszusán énekelt hozzá. Hirtelen feltört belőle az érzés, megpróbálta szavakba önteni azt, ami most a szívében él. Ontotta magából a szóvirágokat, amit a kedves tudtára akart hozni, s csokorba kötve tette lábai elé.

" Ünnepi érzés a jelenben élő létben,
Hogy Veled együtt a káprázat fényébe léptem.
És az elfeledett álmok kezdésre várnak,
Szemed szivárvány színében rám találnak.

A szerelemi vágyak ünnepi érzése,
Csak szerető szívem szelíd lépése.
Az érzelmek útvesztője előtt térdepel,
Belső énem mutass utat, hogy ki érdekel.

Egy félmosoly, ami máris más, mint a többi,
Lelkes lét-lelked mélyéről elő fog jönni.
Szeress ebben a stresszel fertőzött világban,
Csak megkaptam, amit vártam, amit kívántam. "

Kitti nézte Károlyt, akinek átszellemült arcáról leolvasta, mit is érez iránta. Szívében különös érzést fedezett fel, határozottan érezte, hogy boldog. Behunyt szemmel hallgatta, s azt akarta ne legyen vége ennek a szép estének. Füle áhítattal fogadta be a neki küldött üzenetet, s szívébe zárta a pillanatot. Boldog mosollyal ajkán elaludt.
Mit játsszak még? - Tért vissza Károly a szavak erdejéből, de amikor látta a kedves, mosolygó arcot, óvatosan karjába vette imádottját, az ágyra fektette s betakarta.
- Aludj csak picikém. Vigyázok rád, itt maradok melletted. - Ő a fotelba ült, s onnan nézte Kittit. Ahogy figyelte az alvó lányt, határozottan boldog volt. Tudta, hisz régóta nem érezte így magát, mint ahogy ezen az estén. Nagyon vágyott már erre az érzésre évek óta. Tetszett neki ez a mámorítóan kellemes állapot, amely melegíti a szívét, lelkét. Ettől a naptól kezdve, kívánta ezeket az estéket, a közös vacsorákat, mert ezek az együtt töltött pillanatok, és az ellesett félmosoly tartotta benne a lelket, ébren a szívét. Egyre jobban kötődött Kittihez, és a kicsihez. Úgy intézte óráit, hogy minél több időt tudjon tölteni vele. Ha tehette elment elé az iskolába, s rendszeresen elkísérte az orvoshoz. Figyelte a baba fejlődését. Kitti egy idő után nyugodtnak látszott, úgy tűnt, hogy elfogadta, egyre közelebb került Károlyhoz, aki kényeztette, minden kívánságát leste.

.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
láva
Regisztrált:
2007-03-04
Összes értékelés:
41
Időpont: 2007-03-15 01:37:59

Köszönöm, hogy idáig végig olvastad, de még nincs vége. Folytatása következik, de egyszerre nem akartam nagy anyagot feltenni. Örülök, hogy ennyire tetszik, remélem a folytatása is hoz élményt számodra. Üdv.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-03-14 15:48:36

Az utolsó néhány mondat azt súgja, itt a vége, ha igen, túl gyorsan tetted, ha nem, várom a folytatást.
Üdv.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egy(s)ég című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Dzs címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Félelem a barlangban címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)