HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1921

Írás összesen: 51299

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-04-02 10:09:35

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: lávaFeltöltés dátuma: 2007-03-15

Csodaország 7. fejezet

Egy decemberi éjszakán azonban a férfi arra riadt, hogy valami furcsát hall. Ahogy felült, hirtelen nem is tudta mi az, de kitisztult fejjel rájött, hogy Kitti sír. Fuldokolva, köhögve. Ész nélkül rohant be a lányhoz, aki remegve ült ágyában. Arca a fájdalomtól eltorzult, folyt a könnye. Levegő után kapkodott, szinte sokkos állapotban volt.
- Mi baj csibém? - ugrott oda hozzá és magához szorítva próbálta nyugtatni - Mond, valami rosszat álmodtál?
- Ne,...ne... nem akarom! Miért? Miért nem hagy már békén? Miért? -Kitti, mintha nem is hallaná a kérdést, teljesen feldúlva, remegve ült.
Károly két karjával ölelte át, s nagyon kedvesen, lágyan szólt.
- Nincs semmi baj, csak rosszat álmodtál. De már itt vagyok. Hallod kicsim? - - A szelíd, lágy hangjától Kitti megnyugodott kissé.
- Megint előjött. Miért? Mond miért nem hagy?
- A baleset? - kapcsolt Károly mi bánthatja Kittit.
- Igen, pedig már régóta nem gyötör. Most mégis. Mostanában eszembe sem jutott, azt hittem nem jön többet. Lehet, hogy azért, mert még nem mondtam el, bennem van?
- Ne, babám, ne! Ne gyötörd magad, majd talán később. Jobb egy kicsit? - Kérdezte, miután a lányon látható volt, hogy megnyugodott.
- Igen. - Kitti még mindig remegve válaszolt ugyan, de szívverése rendeződött. Bár a félelem még benne tanyázott.
- Próbálj meg visszaaludni. Szerintem nem lesz baj, de én itt maradok veled. Ide ülök, te csak aludj.
- Nagyon félek. Bújj ide mellém, talán, ha átölelsz, nem félek annyira. - Emelte fel takaróját, hogy utat engedjen Károlynak, aki először tétovázott, de utána a lány mellé bújt. Szorosan magához ölelte.
- Próbálj aludni, jó kicsim.
Kitti feküdt a férfi karjaiban, s csendesen, de még mindig remegve beszélni kezdett.
- Amikor elindultunk az esküvőre nagyon izgatott voltam. A három kocsi lassan haladt, mert előttünk állt a sor. Hirtelen mellettünk egy hatalmas csattanást hallottam. Nem tudtam mi az, csak később mondták, hogy a szembejövő kamion durrdefektje okozta a zajt. S ez volt az oka annak is, hogy a kamion pótkocsija átsodródott a mi sávunkra. Én csak azt láttam a kocsiból, hogy az első autót, azt, amiben Zoliék ültek, gyűri be a kerekek közé. Olyan lapos lett, mint egy szardíniásdoboz. Láttam, hogy a felismerhetetlenségig belapítja, s a három srácnak esélye sem maradt. 18 évesek voltak, érted? 18. - Kittit beszéd közben ismét elfogta a sírás, és fájdalmában olyan erősen szorította Károlyt, hogy ujjai belemélyedtek a férfi húsába. - És az a dög csak tolja tovább a többi kocsit, azt is, ami előttünk haladt. Tolja ránk. Arra még emlékszem, hogy egy hatalmas lökést éreztem, de másra már nem. Csak a kórházban tértem magamhoz, hogy fáj a fejem. - Zihálva feküdt, Károlyba kapaszkodva, mintha tőle várna megnyugvást.
- Uramatyám! Nem csodálom, hogy kiborultál. Szegény kicsi csibém! Istenem milyen terhet cipelsz! De most már jobb lesz. Nagyon nehéz tudom, de mindennap jobb. - Könyökére támaszkodott, s cirógatta a lány arcát, megtörölte könnyes szemét. - Ne félj babám, meggyógyítalak, csak engedd, hogy szeresselek, hogy veled legyek. Tudom, még nem vagy túl ezen az egészen, de talán, ha.... - megcsókolta - Ne félj, nem bántalak, csak azt szeretném, hogy megnyugodj, hogy érezd, van, akinek fontos vagy, aki meghalna érted, ha kell. Lehet, hogy most kinevetsz magadban, de nem érdekel. Én nem titkoltam azt, amit érzek irántad. Soha nem tartottam titokban. Még akkor sem, ha tudom, hogy nincs esélyem, de nekem az is jó, hogy itt vagy. Nyugodj meg kincsem, most már nem fog gyötörni, azt hiszem.
Kitti lassan megnyugodott, lazult szorítása, csak fáradtan feküdt a férfi karjai között. Érezte, hogy az, cirógatja, megcsókolja, de hagyta. Gyenge volt, s nagyon fájt a lelke. Jólesett neki a gyengédség, nem bánta most Károly babusgatását. Jó volt az érzés. Hallotta a férfi hangját, érezte leheletét, s maga sem tudta miért, de megcsókolta a föléje hajoló férfit.
- Kari olyan jó, hogy velem vagy. Csak te vagy, akire mindig számíthattam. Mindig mellettem álltál, ha bármi bajom volt. Tőled csak jót és szépet kaptam. Köszönöm, hogy itt vagy, és ne haragudj, hogy még fáj. Már másként gondolok Zolira, mint eddig. Őt soha nem feledem, mert életem első szerelme volt. Csodálatos napokat éltünk át együtt, de...
- Nincs miért haragudjak, hisz nem kívánom, kívánhatom, hogy dobd el a múltad, én sem tudom. De a jövőt igenis te irányítod. Neked kell építened, hogy az, szép legyen. Remélem lesz részem benne, de ha nem, akkor sem bánom. Azt, amit idáig kaptam tőled, mindig csodás emlékem marad.
- Én tőlem? Mit adtam én neked, a nyafogáson és a fájdalmon kívül. Tudom, hogy szenvedsz, mert egészséges férfi vagy, akinek szüksége van partnerre, hogy csillapítsa vágyait, de tőlem ezt nem kaptad, kaphattad meg. Pedig szeretlek téged. - megcsókolta ismét.
- Komolyan szeretsz? - csillant fel a szeme.
- Igen, de még nem úgy, azt még nem akarom.
- Tudom, ne félj, tudom. Még nem is lehetne, de ha egy kis reményem van, akkor könnyebb, akkor várok rád, ameddig csak akarod. Tudod, hogy régóta egyedül vagyok. Sokszor nagyon nehéz volt, nagyon hiányzott, fájt. Nem volt senki, akivel csillapíthattam volna vágyaimat, igaz, néha akadt egy-egy futó, de amióta téged ismerlek, igaz, hogy nagyon kínoz, de nem kell más. Rád vágyom, de nagyon. Ha reményem van, hogy eljutsz hozzám egyszer, akkor kivárom, mert te kellesz, csak te.
Szorosan magához ölelte a lányt. Lágyan megcsókolta. - Próbálj aludni kincsem. Ha akarod, itt maradok veled. - Szólt, s fejét a lány feje mellé ejtette.
Ezen az éjszakán először feküdtek együtt, egymást átölelve. Károly úgy érezte övé a világ, hisz mellette van álmai lánya. Kimondhatatlanul vágyott rá, de most végre reménykedhet, mert úgy gondolta eljut nemsokára hozzá Kitti. A fejében motoszkált a mondat, amit a lány mondott -" Szeretlek téged -. Lehetséges ez? Tényleg szereti? Nem csak mondja?" Egyenlőre azonban erre nincs válasz, hisz jól tudta a kedves számára még tabu. A remény viszont felcsillanni látszik így, s talán végre ő is kap szerelmet egyszer. " kivárom!"- döntötte el. Feje a lány feje mellett pihent, aki már nyugodtan aludt. Hallotta szíve dobbanását, egyenletes nyugodt szuszogását. Így aludt el ezen az éjjelen, jólesőn, békésen, és nagyon-nagyon boldogan.
Amikor reggel felébredt látta a baba intenzív mozgását. Felült, s figyelte, ahogy Kitti hasa hullámzik. Nézte és szemébe szökött a könny, de csak ült a lány mellett mozdulatlanul, s figyelte. Nem vette észre, hogy a könnycseppek gurulnak le az arcán. A sós ízt a szájában érezve eszmélt, de mozdulni nem akart, hagyta. Nem bánta gyengeségét, mert életében először a boldogság könnyeit érezte szájában. Boldog volt, határtalanul boldog.
Kittit is lassan felkeltette az intenzív mozgás. Amikor kinyitotta a szemét látta Károlyt maga mellett, észrevette könnyeit. Lassan keze után nyúlt, megfogta.
- Kari, mi van veled?
- Semmi, csak..., boldog vagyok.
- Boldog?? - Kitti letörölte a férfi arcát, s lágyan megsimogatta mellkasát. Ahogy keze végig siklott a férfi testén, láthatóan megborzongott tőle.
- Ne Kiki, nem szabad! Így is nagyon nehéz, mert kimondhatatlanul vágyom rád. Kérlek ne! - Megmarkolta a lány kezét, felemelte a szájához, s csókolgatni kezdte az ujjait. - Nagyon szeretlek!
- Kari nem akarom, hogy szenvedj. Hogyan tudok segíteni neked?
- Nem tudsz, mert, ha csak látlak...
- Olyan erősen mozog, hogy fáj. - Szólt Kitti hirtelen, s hasára tette a kezét.
- Gondolom, erős kis lurkó. Találtál már neki nevet?
- Igen, ha lány lesz, akkor Virág, ha fiú, akkor Zoli.
- Kereki Virág, Kereki Zoltán. Ízlelgette a neveket Károly - szépek nekem is tetszenek. Úgy látszott, hogy kislány lesz.
- Igen, de nem volt egyértelmű, azért gondoltam fiú névre is. Nem bánod a Zolit? Nem zavar?
- Dehogy, miért zavarna, hisz így hívták az igazi apját, nem? Tudod, milyen boldoggá tettél ezzel. Köszönöm. Nagyon fogom szeretni, majd meglátod.
- Már most is szereted.
- Igaz, de honnan tudod?
- Láttam az előbb az arcodat, ahogy nézted a hasamat.
- Ugye nem baj? Ha zavar csak szólj! Nem akarom, hogy kellemetlen legyen neked, de legalább ez az enyém. A látvány. Az egy csoda. Irén soha nem engedte még azt sem, hogy nézzem, hogy gyönyörködjek benne. Azt meg főleg nem, hogy megérintsen. Hogy érezzem, pedig...
- Szeretnéd? - Tette hasára Károly kezeit. Kézfejét fogva szorította oda, ahol a baba legjobban mozgott.
Károly tenyerébe érezte a mozgást. Különös izgalom fogta el. Izgalom, amely árjárta szívét, lelkét. Ráérzett arra, hogy Kitti számára ő sem közömbös, s hogy ez a mozdulat összekapcsolta őket. Egy darabig ült a lány mellett, majd visszadőlt, s fülébe súgta.
- Kiki! Te vagy az én királynőm. Nekem már csak te vagy, ti vagytok. Miattad, miattatok teszek mindent. Nem gondoltam, hogy nekem is részem lesz még ebben. Köszönöm, hogy megtapasztalhatom, hogy érezhetem. -. Behunyt szemmel élvezte a helyzetet, ami megismételhetetlen, egy életre beírta a szívébe ezt a percet. Soha nem veheti már tőle ezt senki. Tudta, érezte örökre megpecsételte sorsát ez a kézmozdulat. Biztos volt abban, hogy ettől a pillanattól kezdve Kitti az övé, mert, ha közömbös lenne iránta, nem engedné. Úgy, ahogy Irén sem engedte azelőtt, pedig akkor a saját gyermekével kívánt kapcsolatba kerülni. De felesége ezt megtagadta tőle. Gondolatai visszatértek feleségéhez és fiához. Fiához, akit nem engedtek közel hozzá. Soha nem érezte ezt. Ez a csodás érzés teljesen megbabonázta, felvillanyozta. Mámorosan érezte tenyere alatt, ahogy a baba egy-egy kis testrészét nyomja ki, ahogy izgett-mozgott odabenn.
- Helyezkedik - szólt remegő hangon.
- Igen, de néha olyan kemény lesz, s úgy húz. Az fáj.
- Fáj? - Ült fel Károly - Mit érzel?
- Nem tudom, olyan furcsa az egész. Kemény lesz, mint egy hordó, és fáj a derekam, és itt lenn a hasam.
- Összepakoltad, amit a kórházba vinnél? - Kérdezte mosolyogva Károly.
- Nem, miért? - Nyitotta ki a szemét Kitti.
- Azt hiszem, holnapra hárman leszünk. - Károly hangja különösen csengett. Izgalom, szeretet és féltés bujkált benne - Gyere babám, segítek összepakolni - Simogatta végig a lány arcát, majd lágyan megcsókolta. - Sok munka vár még ránk ma azt hiszem. Most jön a legnehezebb része.
- Eljössz velem? - Kitti hangjában félelem bujkált, amit Károly meg is érzett.
- Persze kicsim, ott leszek veled, ameddig akarod, csak ne félj! Te egy bátor kislány vagy, tudom, nem lesz baj. Idáig is bátran viselkedtél. Ez egy kicsit más lesz, és fájni fog, de te megcsinálod, tudom. Mert te egy szuper lány vagy. Én melletted leszek, ha akarod.
- Velem maradsz végig? - Kitti hangja remegett. Nem tudta miért, de elfogta a félelem. Eddig nem is gondolt a szülésre, arra, hogy milyen lesz. Valahogy ez nem foglalkoztatta idáig. Készült rá, de felfogni még nem fogta fel. Most, hogy közeledni látszik, félelem járta át. - "Képes leszek-e rá? Meg tudom-e csinálni?" - Járt a fejében a gondolat, s riadtan, remegve ült fel egy ismételt görcs kíséretében. - Nagyon félek.
- Tudom - Ölelte magához Károly - tudom, de ezt nem lehet kikerülni. Sajnos, ebben nem tudok segíteni neked, csak annyit tehetek, hogy veled maradok. Ha az segít, nyugodtan szoríts, ha jön a fájás. Olyan erősen, ahogy neked jó.
- Mennyi idő ez?
- Nem tudom, de úgy gondolom, estére túl leszel rajta. Addig még sokmindent kell végig csinálnunk. Na gyere cicám, mutasd, mit szeretnél bevinni. - Nyújtotta kezét a lánynak, aki belekapaszkodva állt fel. - ott leszek, ne félj.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
láva
Regisztrált:
2007-03-04
Összes értékelés:
41
Időpont: 2007-03-16 13:29:40

Szia artur. Tudom, hogy várod a folytatást, de jelenjeg nem tudom elküldeni, mert valami hiba van az Írás feltöltéssel. Ahogy mewgoldódik, küldöm. Üdv.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2007-03-15 18:22:52

Szia!
A történeted nagyot ugrott, de talán még az egyéb írói eszközök mellett ez is sejteti, hogy lényegesebb fordulatok következnek. Kitartóan várom a folytatást.
Üdv.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 3. címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lumba és az oltás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (10.) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (9.) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (9.) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (8.) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (8.) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (7.) című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel Bennünket sem került el címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (6.) című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) [...és nincs] című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A szívek kövein címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Holnapokon át című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Tibor napján címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel a harmadik fiú címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Csalitos csoportban című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)