Kedves Barátom !

Ezt írtad: Szerintem túl "absztrakt" ez a "lélek"-téma !

Pedig ha tudnád Kedves Barátom mi mindent gondolok (tudok?) én a lélekről !!!!
Annak ellenére, hogy mélyen Istenhívő (lazán katolikus) vagyok, néha már a lélekvándorlásban is hiszek. Először is tudom, hogy van lelkem ! Tudom, hogy Neked is van lelked, és tudom, hogy minden embernek van ! Persze aki nem vesz tudomást róla, annak annyi, mintha nem is lenne.

Hogy halálom után? Nem tudom találkozom-e Istennel, vagy megérzem Őt a világmindenségben, ahol nekem már nincs tér és idő! de az is lehet, hogy az én lelkem is (akárcsak a Te lelked is és mindenkié) Isten lelkének egy darabkája egy végtelenül kicsi része, és a halálom után a legtermészetesebb, hogy egyesül vele. De én akkor még nem akarok "hazamenni Istenhez"! Mert nagyon kíváncsi vagyok! Szeretnék a halálom után világ-űrt látni. Elmenni a kilenc, vagy tíz bolygóra, holdjaikra, a Szaturnusz gyűrükre mint lélek. Mindent megnézni, megvizsgálni alaposan. Szeretnék jókat nevetni a tudósokon, hogy miben és mennyit tévedtek, amikor felállították ilyen, vagy olyan elméleteiket. Szeretném látni, mi izzik a csillagok, napok belsejében ! Úgy vélem, mint anyagtalan lélek gond nélkül beléphetek oda is. Szeretnék csak úgy hip-hop átlibbenni más galaxisokba, megkeresni a lakott bolygókat , a másfajta lelkes lényeket. Érzelmeiket szenvedéseiket, költészetüket. Talán arra is létezik sok csodálatos költő, aki azt vallja mint az én egyik Barátom. " csak az lehet gyönyörű, ami fájdalmas, a többi barbi baba" . Segiteni fogom azt aki gyötrődik, aki szenved, aki fél, aki kishitű, aki nem bízik önmagában. Hiszen itt is ezt akartam tenni egész életemben! Mindig, mindenkit egy kicsit túlértékeltem egy kicsit túldícsértem, és csodák-csodája, szinte kivétel nélkül felnőttek, felfejlődtek ahhoz a képhez, amit mint tükör vetítettem eléjük.

Szóval lehet, hogy majd valahol beállok amolyan "lelki biztonsági őrnek" vagy őrangyalnak.
Már, ha az én Istenem jónak látja. De én addig biztosan nem megyek haza, amig nem néztem meg, nem tapasztaltam meg, nem éreztem át, mindent amit csak egy "végtelen" lélek elbír. Talán Istennek is szivességet teszek, ha hozzá visszatérve olyan rengeteg tudást, érzést szeretetet viszek elé, ami az Ő végtelenségét még hatalmasabbá, jobbá, végtelen szeretetét még végtelenebbé teszi. ( na ezt már magam sem nagyon értem!)

Szóval egyszer csak visszatérek Istenhez és leborulok előtte. Megkérem, könyörögve kérem, engedjen vissza engem a földre. Jó leszek. Elnyomok a lelkemben minden kegyetlenséget, gonoszságot, türelmetlenséget. Adjon nekem egy elviselhető testet, hogy lángoló lelkemnek újra lehetősége legyen emberek között lenni, élni, énekelni, szenvedni, nevetni, rettenetesen fájni, küzdeni, botladozni, boldogságot érezni, gyászolni, születésnek örvendezni, ragyogni, másik embert érinteni, várni, reménykedni, csalódni, sírni, nevetni, szeretni, szeretni, szeretni !