HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48537

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: lávaFeltöltés dátuma: 2007-03-18

Csodaország 10. fejezet

Hatalmas izgalomban és rendkívüli lelkiállapotban volt, amikor kiléptek a kórház ajtaján. Reggelre eleredt a hó, s mire ők kiértek fehér lepel borította az utcákat, háztetőket. Olyan volt az egész, mint egy porcukorral behintett meseváros. A hatalmas pelyhek lebegtek a levegőben, s cikázva játszadoztak a szélben, majd puhán, lágyan takartak be mindent, amit csak elértek. Fehér színben pompázott az egész város, eltakarva a piszkot, a fájdalmat és a gyűlöletet. Ebben a fehérségben szikrázott a nap, ahogy a hópihéken átsütött. Most minden szép, és nyugodt volt. Áradt a jóság a szelídség, ahogy a tiszta hólepel beborította a térséget.
Károly, ahogy az utcára lépett hirtelen hunyorogni kezdett, hisz a fehér hó visszaverte a napfényt, s szikrázva hatolt szemébe. Tartotta egyik kezében a kislányt, vigyázva nehogy megfázzon, gondosan betakargatta, mielőtt a kapun az utcára lépett volna. Másik karjával Kittit segítette, aki még egy kicsit bizonytalanul kapaszkodott bele. Ebben a pillanatban megérzett valamit, amire egész életében vágyott, de még nem sikerült elérnie. Úgy érezte, hogy ők már egy család, egy boldog család, hisz karján újszülött gyermekével, oldalán a nővel, akit teljes lényével akart. Akit most már teljes valójában hozzákapcsolt az a perc, amikor Virág megszületett. Feltette magában, hogy jó apja lesz ennek a csöppségnek, s jó férje Kittinek, ha úgy dönt. Tudta, hisz az óta is hallja, ott motoszkál a fejében az, mit a lány mondott, hogy tudná őt szeretni. Ez az, ami az óta is hajtja, és tartja benne a reményt. Bízott abban, hogy Kitti komolyan is gondolja. Ezért hát eltökélte maximálisan a lány kedvére tesz, s biztosítja számára a boldogságot, hisz akkor ő is ezt kapja. Nagyon vágyott már erre. Arra, hogy kapjon egy kis melegséget, szeretetet. Azóta is érezte a simogatást, amit Kitti ujjai adtak, amikor végigsimogatta arcát. Imádta visszaidézni az érzést, a tapintást. S szíve mélyén azt remélte sok ilyen érintést kap, s most végre megismerheti az igazi szerelmet, amire vágyott. Úgy gondolta az élet lesz még hozzá olyan kegyes, hogy engedi ezt a tapasztalást. De azzal is tisztában volt, hogy lesz még néhány álmatlan éjszakája is, míg Kitti az övé lesz. Tudta mindent meg is tesz ezért.
Most azonban óvatosan segítette be őket a kocsiba, vigyázva arra, hogy Kitti meg ne csússzon.
- Jól ülsz, kicsim? - Kérdezte szelíden, amikor elindultak.
- Igen. Milyen szép fehér lett minden. Nagyon szeretem a fehér karácsonyt.
- Én is, az gyönyörű tud lenni. Főleg, ha az ember nem egyedül van. Virág alszik? - kérdezte szelíden, hangjából sugárzott a boldogság, s a meghatottság. Hisz határozottan boldog volt.
- Igen, jól lakott, s most szunyál. - szólt szeretettel Kitti. - Meglátod milyen aranyos, s hogy szereti a pocakját.
- Én téged szeretlek. - Bókolt megilletődötten. Károly arcán szelíd mosoly jelent meg, amikor halotta, hogy Kitti milyen szeretettel beszél a gyerekről. - Majd biztos megengeded, hogy lássam, amikor eszik. Most csak had aludjon. Otthon úgyis gyönyörködni fogok bennetek. Már nagyon vártalak haza.
- Kari, most pont olyan érzésem van, mintha mi egy család lennénk. Olyan, mintha a férjem lennél. Teljesen úgy viselkedsz.
- És ez téged zavar? Nem jó így? Szólj, ha nem akarod, akkor megpróbálom visszafogni magam, de most tényleg így is érzem.
- Nekem is jó, csak olyan furcsa. Úgy teszel, mintha házasok lennénk.
- Számomra azok vagyunk!... Akárhogy is lesz, ez most akkor is jó. Legalább az ünnepek teljenek így. Olyan rég nem éreztem ezt. Tavaly még fám sem volt. Úgy gondoltam, egyedül minek, nem éreztem fontosnak. De az idén nagy fát vettem, mert azt szeretném, ha te is úgy éreznéd, hogy jó velem, hogy boldog vagy. Mint én, mert én most nagyon boldog vagyok, hála neked.
- Nekem is jó, hogy veled vagyok, pedig júniusban még azt hittem, egyedül leszek. Akkor még kilátástalan volt minden. De most jó, nagyon jó. - Kitti hangjából érezhető volt, komolyan így érzi, hisz meghatott volt, s teljes valójában érezte a boldogságot. Károly is megérezte ezt, s szívében melegséget érzett. Tudta jó úton halad, hogy meghódítsa a lányt.
- Ennek örülök. Azon leszek, hogy még jobb legyen, mert te csak a jót érdemled. Tudom, ha rajtam múlik, azt is kapsz, míg élsz. A legjobbat mindenből.
- Eddig is csak jót kaptam tőled. Tudom, ezután sem kapok mást. Én hogyan tudnám viszonozni neked! Megpróbálok a legjobb társad lenni, s megígérem, jól foglak ellátni.
- Ne Kiki! Nem ezt akarom! Nem azt, hogy kiszolgálj, hanem, hogy szeress. Ha úgy érzed, hogy tisztán, őszintén tudsz szeretni engem, akkor leszek igazán boldog. Ha érzem a szerelmedet. Remélem azt is, megkapom egyszer. Addig meg melletted vagyok és teszem a dolgom, s azon leszek, hogy ne csalódj bennem. Ígérem, jó apja leszek Virágnak. Akárhogy is alakul ez velünk.
- Tudom, hogy arra vágysz, hogy szeresselek. Ígérem, ha úgy érzem rajtam nem fog múlni. Légy türelmes kérlek. Tudom, hogy nehéz neked, de kell egy kis idő, amíg..., de úgy érzem, már hamar eljön.
- Tudom, de arra kérlek, ha úgy érzed, hogy eljutottál hozzám, akkor igazán szeress. Csak akkor tedd, ha őszintén tudsz az enyém lenni. Nem akarom csak hálából. Az nem kell, inkább nem! - Károly hangja remegett. Érezte, ki kell mondania, annak ellenére tette ezt, hogy iszonyatosan vágyott Kittire, de talán az igazi érzésre jobban. Tudta, muszáj, hogy a lány tudja. Remélte, eljön az idő, amikor nem pusztán csak lelki kapcsolat lesz köztük, hanem őszinte, tiszta szerelem is. De erre még amúgy is várnia kell, tudta jól, de azt akarta Kitti tisztában legyen vele, mit szeretne, s ha eljön az idő, így tegyen.
De most, ahogy a fa előtt állnak, s látta a lány arcát, ahogy áhítattal nézi, úgy érezte, háborgó lelke eljutott végre a nyugalom és a béke kikötőjébe. Tudta soha nem engedi el már maga mellől. Álltak a fa előtt, amely terjedelmes testével majdnem a nappali felét elfoglalta. Az égősor tarka színeivel pompázott, árasztotta magából az ünnepet, a békét. Állt a lány mellett egy darabig, majd a háta mögé lépett, s óvatosan nyakába akasztotta a láncot, amit ajándékul szánt. Ahogy az ékszer a bőréhez ért, Kitti felriadt ámulatából. Először nem is tudta mi az, de ahogy Károly kezét érezte, amely oly lágy és szelíden simogató, ráébredt, az ajándékát tette a nyakáéba. Hirtelen odakapott, s végigsimogatta az ott lógó díszt. Látni még nem látta, csak érezte, hogy értékes darabot kapott.
- Köszönöm! Én..., én..., - meghatottságában kereste a szavakat, de nem tudta kifejezni azt, amit érez. Hirtelen szembefordult Károllyal, átkarolta a nyakát. - Nagyon szeretlek téged! - Mielőtt a férfi válaszolhatott volna forró, lázas csókkal takarta be a száját, s Károly levegő után kapkodva, lihegve tartotta a karjában. - Ha, majd eljutunk odáig, érezheted, mert én csak úgy tudok szeretni, hogyha a szívem is teljesen a tied. Nem tudok másként. Ezt már mondtam. Nem akarok fájdalmat okozni neked. Tudom, hogy nagyon szeretsz, s hogy mindent nekem adnál, de nem az számit Kari, nem a külcsín. Ha a tiéd leszek, akkor az azért lesz, mert jó ember vagy. A belső értékeid olyanok, amilyeneket kívánnék magamnak. S nem számít az sem, hogy hány éves vagy. Tudod, az nem érdekel. Én téged választottalak, mert veled akarok élni. Nekem is jó ez az érzés, hogy úgy érzem, mintha a férjem lennél. Nem akarom, hogy vége legyen, hogy felébredjek, csak álom volt.
- Nem álom, tényleg itt vagy velem, itt is maradsz, ha akarod. Én azt szeretném, ha végleg velem maradnál, s a feleségem lennél, mert most tudom, hogy tényleg szeretsz. Köszönöm neked. Évek óta először érzem az ünnepet valóban ünnepnek. Idáig csak megtartottuk Tomival. Jó volt, de mégsem az igazi, mert hiányzott belőle valami. Sokáig nem tudtam mi, aztán rájöttem, a szerelem hiányzott. Az, hogy igazán szeressenek. Tudom, ha eljutunk odáig, igazán fogsz szeretni. Kívánom, mert.... - Károly viszonozta az előbb kapott csókot. Forrón, lázasan. Nagyon vágyott Kitti szerelmére, de tudta ki kell várnia. Egyelőre így is a fellegekbe járt, teljes lényében mámorosan csókolta kedvesét. Égette száját a csók, mely átjárta teljes testét, minden porcikáját. Megbabonázva tartotta karjai között szerelmét, s érezte, viszonozzák csókjait. Egyre inkább hatalmába kerítette ez a csodás érzés, az, hogy viszonzást kap.
- Mindig erre vágytam, hogy érezzem nem csak én szeretek, mert az nem az igazi. Nagyon örülök neked. Tudod, most bánom egy kicsit, hogy... - Károly hangja lemondást sugallt, nem akarta azonban, hogy Kitti észrevegye, de elkésett.
- Mi az, amit megbántál? - nézett rá kérdőn.
- Nem bántam meg semmit és nem is fogom. Azt bánom, hogy várnom kell. Nem tudom kibírom-e addig?
- Meddig?
- Míg nagykorú leszel. Csak azért bánom, mert addig nem érhetek hozzád. Nem lehet.
- Februárban betöltöm a18. Akkor már nem kell engedélyt kérnem senkitől, hogy kit szeretek, és kihez megyek. Addig légy türelmes. Utána meglátod, mindent bepótolunk, s te is meggyógyulsz végre. Azon leszek, hogy visszaadjam mindazt, amit tőled kaptam. A kislányomat, s azt a sok kedvességet, mindazt, amit adtál nekem. Boldoggá teszlek, meglátod, csak addig légy türelmes. Ha úgy könnyebb hozzád sem érek.
- Azt ne! Had érezzelek legalább. - Vonta magához ismét, s szorosan átölelte. - Hozzám jönnél? - Kérdezte hirtelen.
- Feleségül? Kérdezett vissza meglepetten Kitti, hogy jól hallja-e, de amikor látta Károly szemében a fényt, s azt, milyen kérdőn nézi, hirtelen rávágta. - igen!
- Kiki! Komolyan úgy érzed, hogy tudnál velem élni, tudnál tiszta szívedből szeretni?
- Igen, boldogan leszek a feleséged, mert szeretlek. Tudom, már a korházban is éreztem, de most már határozottan érzem. Azt viszont nem tudtam, te is ezt akarod-e? Sejtettem, hisz tudom, hogy szeretsz.
- Igen babám, mindennél és mindenkinél jobban. Kívánom a szerelmedet, tudod, hogy nagyon szeretlek. Csak azt nem akarom, hogy hálából légy az enyém. Az nem kell!! Nekem a szerelmed kell, de az nagyon. Ha tényleg így gondolod, akkor van a számodra még valami. - Hirtelen elengedte a lányt, s sietve a dolgozóba ment, majd pár pillanat múlva ismét megjelent. Kezébe fogta a lány kezét, s ujjára húzta a neki szánt gyűrűt. - Csak azért nem hoztam ki idáig, mert nem tudtam, hogy elfogadod-e. Te is felhúzod? - Nyújtotta ujját a lány felé, aki remegő kézzel húzta fel rá. - Imádlak, tudod? - Átkarolta, s szíve minden szerelmével csókolta.
Kitti könnyein keresztül látta Károly csillogó szemét, melyben ott égett a szerelem tüze, s ült a könnye. Észrevette a férfi szemében ülő könnyet, s megérezte az ő boldogságát is. Azért erre nem számított. A kórházban gondol-kozott azon, vajon milyen lesz a karácsony, Károly mellett. Tudta, mindent meg fog tenni azért, hogy őneki jó legyen, de ezt még álmában sem gondolta. Olyan szorosan simult a karjaiba, hogy hallotta szívverését, amely heves zakatolással jelezte gazdája lelkiállapotát. Érezte, ahogy teljes testében remegve öleli magához, olyan erősen, hogy szinte mozdulni sem tud. Arra eszmélt, hogy a gyerekszoba felől a kislány sírását hallja. Károly is, mintha álomból ébredne megriadt, s lazult az ölelés.
- Biztos éhes - szólt Kitti, halkan hangjában meghatottság bujkált. De Károly nem engedte el, ölébe emelte, s elindult vele a hang irányába.
- Ne, mit csinálsz?!
- Nyugi baba! Csak odaviszlek - szólt, s nagyon óvatosan letette az ágyra. - Idehozom a picit, amúgy is pihenned kéne, s közben meg...- forró csókot adott, s a kiságyhoz lépett. - Picikém, éhes vagy babám. Jól van, mindjárt eszünk. - Kiemelte a gyereket, magához ölelte, s a pelenkázóra fektette.
- Mit csinálsz? - Kitti csodálkozva nézte, ahogy gyors határozott mozdulattal cseréli le róla a pelenkát. Nézte, ahogy sugárzó arccal tevékenykedik a kislány körül. Hangja szelíd, cirógató, ahogy becézi, babusgatja. Amint evvel elkészült, gyengéden felvette, s az ágyra Kitti elé tette.
- Itt vagyok mami, kérek enni. - Mosolygó arcából a két bogárszem most csillagként ragyogott. Láthatóan határtalanul boldog volt. Észrevette Kitti csodálkozó szemeit.
- Mondtam, hogy segítek, amiben csak tudok. Neked csak pihenned kell. Az etetést még nem tudom átvállalni helyetted. - Szólt szelíden.
- Nem is kell, csak nem értettem, mit csinálsz. - Kitti zavarban volt, mert Károly leült az ágy szélére és nézte.
- Kimenjek, - Kérdezte, ahogy észrevette zavarát.
- Nem, csak... még meg kell szoknom, hogy itt vagy.
- Nincs baj szívem, csak szólj. Majd jövök. - cirógatta meg az arcát, felállt és kiment.
Amikor visszajött kezében tálcával, amelyen két szál gyertya kíséretében a vacsorát tálalta, látta, hogy Kitti elaludt. A kislányt átölelve, ahogy a szoptatás után csodálta. Feje a gyerek feje mellett pihent. Amint meglátta, boldog mosoly suhant át az arcán. A tálcát az asztalra tette, majd óvatosan, vigyázva, hogy egyikük se ébredjen fel, a picit a kiságyba fektette, Kittit betakarta. Ült az ágy szélén és nézte.
- Gyönyörű vagy csillagom. A legszebb a földön. - Tétovázott egy darabig, majd gyors mozdulattal bebújt Kitti mellé. Átkarolta, s behunyt szemmel feküdt mellette. Agyában a délután eseménye járt. Még mindig alig hitte, hogy valóban igaz, a lány szereti őt. Pedig forrón égette száját még mindig a csókja. Ismét beleremegett, ha csak rágondolt. Édes volt és tüzes. Zsigereiben érezte a lány testét, ahogy hozzásimul, kezeit a hátán, ahogy simogatja. Feküdt mellette, hallotta egyenletes nyugodt szuszogását. Határozottan tetszett neki ez az állapot. Lassan álomba szenderedett. Arra ébredt, hogy gyereksírást hall. Először halkan messziről, aztán, ahogy tisztult a feje egyre közelebbről. Ráeszmélt, hogy Virág sír, mire azonban megmozdult volna a sírás abbamaradt. Kinyitotta a szemét. Látta, hogy Kitti karján a babával az ágy szélén ült. Lassan felemelke-dett, s a lány válla fölött nézte, ahogy a kislány szopik. Erőteljesen, nyugodtan. A csendben lehetett hallani, ahogy kortyol. Kitti álmosan ült, félig aludt. Megfogta a vállát, s óvatosan magafelé húzta, amitől a lány hátradőlt. Felriadt, s először ellenállt, de amikor észrevette Károlyt, hagyta.
- Fenn vagy? Pedig próbáltam hamar elhallgattatni, hogy aludni tudj.
- Nem baj szívem, egy darabig felébred majd. Tudom. Nem, csak teáztatod?
- A kórházban azt mondták, hogy nem kell etetni, de nem akartam, hogy sírjon. Volt egy hölgy velem, ő mondta, hogy nyugodtan etessem meg. Ha nem kell már neki, nem ébred föl. Ő is így csinálta az előzőkkel. Neki ez a harmadik babája volt, csak tudja.
Károly elégedetten nyugtázta, amit hallott, s szelíden megsimogatta a lány haját, s megcsókolta a nyakát.
- Nagyon szeretlek, tudod?
- Én is elhiszed? Elég volt picikém? - Emelte föl a kislányt, aki jóllakottan ismét aludt. Károly óvatosan átvette a csöppséget, s tartotta karjában. Kitti pár pillanat múlva aludt is. A férfi nézte őt, s szívében határtalan boldogsággal nyugtázta, amit látott. Azt, hogy Kitti fölkelt a gyerekhez, nem hagyta sírni, mint Irén annak idején. Mindig is érezte a lány gondoskodó szeretetét a pici iránt, de a benne lévő félelem fel-felütötte a fejét, hisz ő nem ezt tapasztalta akkor. Most, hogy látta Kittit, ahogy eteti babáját, megnyugodott, s ha lehet, még jobban szerette. Amikor a gyereket visszatette, ő is végignyúlt párja mellett. Szorosan magához vonta, vigyázva a lány álmára. Ő azonban megérezte az ölelést, s belesimult a karokba.


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-03-18 22:36:52

Szia!
Hát igen, ez a fajta fehér karácsony egyre ritkább lesz. Hó és szeretet, hiánycikk.
A környezetleírásod is fokozatosan jobb. Nem mondok ehhez a részhez kritikát, mert nekem nagyon tetszik.
Üdv.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Tüzes pokol című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Plagizáció című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Könyöklő Gróf című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Ének a templomban címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Dimenziók (haibun) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Penészvirág kalitkában című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 3. rész című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 08. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 07. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 10. címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Plagizáció címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Könyöklő Gróf című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Altató minden évszakban című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)