HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 32 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51224 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Áné ÁgiFeltöltés dátuma: 2007-03-19
Válogatás legújabb verseimből:ELMÚLT A HARAG Lehull a levél: egy villanás csupán. Lábnyom az avarban,nincs még oly korán. Volt barát cseveg új barátaival. Nem cseng már minékünk újrakezdett dal. Ősz jő, a nyárnak lázas csillogása Eltünt, mint a szeretetnek izzása. Magam vagyok, magányos lélek ődöng Egyedül csak, mint a kiürült bőrönd. Lecsillapodtam, ez az élet rendje. Kell, hogy agyam az érzést rendbeszedje! Okosan, bár a szívem tiltakozik, Csendesen, noha lelkem várakozik... Elmúlik felettünk ősz, majd a tél is, Fáj még, de a hege begyógyult mégis. Kikelet jön majd, csivitel sok madár, S a szívünk megint a szivárvánnyal jár. NEM ISMERTEM.... Nem ismertem ezt az idegen érzést, Szavak feszítik szájamon a vérzést, Édes Istenem, légszomj, megfulladok, Mi arra késztet: ajkamba harapok... Megbántottak idegen szavak rútul, Dobog a szívem a szégyentől csúful. Mit tegyek, hogy ne kelljen válaszolni, Csak úgy csendben sarokban meghúzódni. Nem ismerek egy mondatot, mi most kell, Szavak, kérlek, ne bújjatok épp most el! Gyertek elő, nem lehet menekülni. Most kell a fájdalommal szembenézni... Nem ismertem a hangokat, mik szólnak Mikor van vége számodra a jónak. De változtasd meg a bánatot szépre, Csak nézzél fel most szivárványos égre! Áné Ági KIKELET Tavasz készülődik, eljő nemsokára. Lekerül válláról mindenki nagykabátja. Ibolyát csodálunk végre valahára. Nem is lesz rajtunk más, csak könnyű kardigánka. Rácsodálkozunk a rügyező világra. Mosolygunk barkaágra, gyöngyvirágra. Szimatolunk hársfára és bodzára. Nem taposunk zsenge fűre, kamillára. Belenevetünk a fényes napsugárba. Őrízzük gyönyörű világunk vigyázva. Ábrahámné Ágnes LÁNGOK Lángok lobognak, égető tűz van, Fellobbanak az égig, bokorban madárkák sikolya dermeszt. Sűrű füst, az ember elveszt mindent a fekete fulladásban. Nem tudja, hogy a szerette hol van, keresi rettenettel mindenütt. Véletlen valaki nagyon megüt, de te csak rohansz tovább köhögve. Az emésztő tűz bent ég szivedbe, a kedvesedre rá kell találnod! Éltedet csak vele együtt látod... Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Hajnalodik címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Finálé )Folytatás( című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Jégbontó havában napozás címmel eferesz bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Díjat kapni egy üres színházteremben című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |