HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-03-19

Magyar gulash knédlivel

MAGYAR GULASH KNÉDLIVEL


Kosodrevinánál, ahol kiszáll az ember az ülőszékes sífelvonóból, a felvonóházzal szemben, alig harminc méterre tőle, van egy meglehetősen disztingvált, drága étterem. "Középállomásnak" is szoktuk nevezni ezt a helyet, mert Kosodrevina pontosan a nagy hegy közepén fekszik, 1400 m magasban, és innen további liftekkel, ülőszékkel, és tányéros felvonókkal lehet utazni felfelé, a 2043 m magas Chopok-csúcs felé.
Néhányszor betértünk ebbe az étterembe, bár, mondom elég drága hely volt. Hiába, na, ha ételt, italt, személyzetet csak felvonóval lehet felvinni a vad hegyre, az alaposan megdrágítja a dolgot. Mit számít azonban a pénz? Semmit. Költeni kell, amíg van. Ha nem költöd, minek tartod?
Nagyszerű érzés a süppedő, vörös szőnyegen belépdelni a világos, tágas hallba, félkörben, az ablakokon túl látszik a téli táj, havas hegyek karéja integet.

...A síléceket, botokat kinn hagytuk az előtér két oldal-fala mentén felállított villásfogú tárolókban, és nehéz, csatos sícipőinkben dübörögve bevonultunk az asztalokhoz. Az egész csoport ott volt, több mint húszan voltunk ott, s ahogy elhelyezkedtünk, felemelkedett a Hámori Bandi és szót kért. Azt mondta, hogy ez a nap már a búcsúeste elő-napja, és ezért ő ünnepélyesen meghívja az egész társaságot ebédre. A csodálkozás halk moraja zúgott végig az elegáns asztalok, fényes terítékek felett, s néhány "bravó", és "éljen" is felcsendült. Hámori Bandi visszaült a helyére, átkarolta Alma vállát, élvezte a személye felé áradó népszerűséget, csak úgy lubickolt a hálás, irigykedő pillantások kereszttüzében. A halványsárga csipkefüggönyök között áttörő külső ragyogás bearanyozta vaskos alakját.
Előrajzottak a pincérek, körbevették asztalainkat. Minden magyar vendégre esett két szép, libériás szlovák. A mi asztaltársaságunk, mintha csak összebeszéltünk volna, egyöntetűen magyar gulasht rendelt knédlivel. Ez, amolyan pörkölt szerű valami, káposztával, paprikás szósszal. Mármint, úgy értem, a magyar gulash, a knédlit, gondolom, nem kell bemutatnom. Mások, más asztaloknál mást ettek, láttam a tányérokon homárt, heringet, lazacot és egyéb finomságot. Nagy, metszett üvegpoharakból ittuk a sört. Matild lába az asztal alatt az én lábamhoz nyomódott és ettől a finom érintéstől vérem megsűrűsödött és zúgni kezdett. Fagylalt-tortát rendeltem desszertnek, hogy lehűtsem magam, Hámori Bandi kakaós és túrós palacsintát evett, égszínkék szeme tágra nyílt az élvezettől, dr. Völgye gesztenyepürét kanalazgatott tejszínhabbal.
-Milliomos vagyok Testvér, ez itt nekem semmi, -mutatott körbe a dúsan rakott asztalokon Hámori Bandi egy magyar nábob előkelő gráciájával.
-A nyomdák, a szállodák, a kiadóvállalatok öntik a pénzt. Elértük Testvér, amiről annyit ábrándoztunk a Rómain, amikor még csórók voltunk. Emlékszel, mennyit sóhajtoztunk, hogy de jó lenne meggazdagodni? Hát megtörtént. Holnapután hazautazunk, átadom neked az üzlet felét, és te is milliomos leszel.
Nyaltam a fagylaltot és elgondolkoztam Hámori Bandi szavainak valódi értelmén. A szavak furcsa jámbor állatok. Kimondva, leírva, elkezdenek önálló életet élni, százfelé mászkálnak száz lábon futnak. Bemásznak az agyakba és összekeverik a gondolatokat. A nagy keveredéseket ez a kevéssé ismert tény szokta okozni a világban.
-Íme, ilyen egy igazi jó testvér, -mondtam magamban, - a jó testvér mindenét megosztaná a másikkal. A jó testvér maga a Bóbita, akinek a vers szerint hajnali ködfal a vára. A csodatévő tündér, mint tudjuk, "szárnyat igéz a malacra, ráül, ígér neki csókot, röpteti és kikacagja".
Eszembe jutott, hogyan feleztük el egyszer régen a zsíros-kenyeret és a fél fürt szőlőt szigetkerülésnél, hogyan adta rám saját melegítő felsőjét a nagy viharban, jégesőben, /"nehogy megfázz, Testvér"/ amikor hazafelé jöttünk Lupáról. Hogyan mentett ki engem és a kezdő lányt a lavina szorításából...A pap-sztori, a fehér ing sztori, kalandunk a légiót megjárt magyar sofőrrel, mind-mind eszembe jutott. És elképzeltem, miként lesz majd ezután, mi minden szép és jó vár még ránk az életben. Oroszlánra vadászunk majd Afrikában, szállodát veszünk Las Vegasban, csikóhalat fogunk Celebesz szigete mellett a Csendes-óceánban. A vidám, színes képek áramlása közt azonban egyszerre csak belém mart a kétely. Mi van akkor, ha csak hantázik a Hámori Bandi, mint hajdanán oly sokszor, s nincsenek szállodái, nyomdái, kiadóvállalatai? Hányszor, de hányszor elmondta a régi szép időkben a Testvér: "krőzus vagyok Testvér hozzád képest a kalóriapénzemből, amit az olimpiai felkészülésért kapok, ne szégyeníts meg, hogy ezt a vacak kis számlát sem engeded kifizetni."
Aztán a farzsebéhez kapott, elfehéredett és kijelentette: "otthon felejtettem a tárcámat, előlegezd meg légy szíves, holnap megadom."
A holnap azonban nem jött el soha, Hámori Bandi az ilyen esetek után eltűnt, és hónapokig nem került elő.
Elhessegettem a rosszízű gondolatokat. Nehéz képtelenségekben hinni, de meg kell próbálni, -ez a hit lényege. Szegény ember az, aki csak a kézzelfogható dolgokban bízik. A lelki szegényeket kivetik Isten országából, ki bizony. Hinni kell. Most az egyszer, csak most az egyszer. Add, Uramisten. Lehet, hogy tényleg gazdagok leszünk, megfogtuk az Isten lábát, s nagykanállal eszünk életünk végéig. Szövögettem az ábrándképet, kanalaztam a fagylaltot. Álmosítóan zsongott a terem. Matildra néztem, megpróbáltam elképzelni a mellét, melyet nem láttam még soha. Matild kért a fagylaltból, odanyújtottam neki a kiskanalamat, pipacs-piros arccal szopogatta.
-Igen, az élet szép, -sóhajtottam magamban, -az élet arra való, hogy éljük. Ha költő lennék, erről írnék, nem a nyomorról és a hitetlenségről, ami mindenütt látható. De hát nem vagyok költő, csak egy megrögzött álmodozó. Sokan csodabogárnak néznek. Oly korban élek, amelyikben már nem sikk az ilyesmi. Racionalitás mindenek felett, -ez a kor jelszava... De a Testvér megért. És a Testvér most az egyszer igazat beszél: minden rendben lesz, gazdagok leszünk és boldogok, és én visszarepülök majd a magángépemmel Zakopánéba, megkeresem Klárát, kéz a kézben felsétálunk a Kalatuwki völgyét elzáró nagy fekete sziklákig, leülünk az egyikre, nevetünk és beszélgetünk... elmondom neki, mennyire szeretem, mennyit vágyakoztam utána....
Matild lábával a lábamat simogatta az asztal alatt, s én közben az apácalányra gondoltam. A test fékezhetetlen vágya sodort Matild mellé, ha Klárával lehettem volna, beértem volna azzal, ha csak rám néz sugárzóan szép szemével. Ez volt a különbség, és, ahogy a fagylaltot nyalogattam, s ahogy hallgattam Hámori Bandi lelkes szavait a jövőről, világosan érzékeltem ezt a különbséget a szerelem és a testi vágy között.
Butaság volt Kláráról ábrándozni, tudtam. Akkora feneketlen űr tátongott kettőnk között, hogy azt leírni, érzékeltetni nem lehet. Már annak sem volt racionalitása, hogy egyáltalán összeismerkedtünk, hogy egyáltalán szóba állt velem, válaszolt leveleimre. Az egész történet a levegőben lógott, valami láthatatlan, lehelet-finom pókhálószálon libegett, ami bármikor elszakadhatott. Annak, hogy még egyszer az életben találkozzunk, annak aztán végképp nem volt racionalitása! Klára Isten szolgálólánya volt! S mégis, ahogy a téli nap lapos, illékony sugara a függöny két szárnya között áttörve megállapodott az asztal sarkán, majdnem leverve a festett porcelán szervizt-, mégis bíztam, oktalan, vak, őrült bizakodással..
Az ebéd a vége felé közeledett. Hámori Bandi rágyújtott egy szivarra. Soha nem szivarozott különben, most is csak a hatás kedvéért tette. Szippantott egyet, élvezettel kifújta a jó illatú füstöt és megcsókolta Almát. Jöttek a pincérek, habos feketét hordtak szét, aztán befutott Komáromi kisded csoportjával. Hámori felhajtotta a feketét, de már állt az asztal mellett, s anorákja cipzárját babrálta.
-Üljetek ide a mi helyünkre, -mondta előzékenyen a sítanárnak. -Mi már végeztünk, megyünk sízni. Egyetek, igyatok, ma az én vendégeim vagytok. Akkora összeget hagytam ott a főúrnál, hogy nem tudtok annyit enni, inni, hogy ne fedezné!
Ezzel megindult kifelé, mi meg utána. Kivettük a léceket az előtér villás tárolóiból, kicipeltük az épület elé. A déli nap sugarában opálosan csillogó, terebélyesedő tócsákban felcsatoltunk, és kedélyes hangulatban nekivágtunk a hegynek. Egész nap kitartott a jó hangulat, a gazdag, finom búcsúebéd bennünk zsongott. Völgye doktor énekelgetett lefele, és "great nord mannek" szólított, ami nála a túláradó jókedv csalhatatlan jele volt. A nap végén, lent a szálláson csattant az ostor. Ott ért utol Komáromi. Dúlva-fúlva jött át a mi szállásunkra. Azt hittem, eszét vesztette. Habzó szájjal kereste Hámorit. Ordított. Nem tudtam neki kiadni a testvéremet, se a Hámori, se az Alma nem volt jelen.
-Talán a kocsmában vannak, -véltem.
Lezöttyent Völgye doktor ágyára, ivott a jó doktor pálinkájából.
-Tudod mit tett a testvéred?! -vicsorgott rám.
-Fogalmam sincs, -vontam meg a vállam. -Nem mosott fogat reggel, s rád lehelt?
Azt hittem, keresztben lenyel ezért a beszólásért. Fújt, aztán magából kikelve megint ordítani kezdett. És végig ordítva mesélte el, Hámori Bandi stiklijét.
Miután megebédeltek felszedelőzködtek, és kimentek a restaurant elé. Ott érte utol őket a főpincér a számlával. Szó, szót követett. A szlovák rendőrrel fenyegetőzött. Kiderült, semmi nem igaz Hámori Bandi meséjéből, a Testvér a hatalmas számla egyetlen centjét sem fizette ki, a saját fogyasztását se. Komáromi a ház előtt szedte össze a sí-tanfolyam résztvevőitől a pénzt, ott osztozkodtak, marakodtak a küszöbön, hogy akkor most kinek mennyivel kell beszállni a költségekbe.

Éjfélig vártam vissza a kocsmából a Hámori Bandit, de nem került elő, sem aznap, sem a következőn. Sőt, azon a télen már egyáltalán nem láttuk...

Olcsó poén lenne, ha azt mondanám: "így higgyen az ember az álmoknak"
Nem mondom, kérdezem. Így higgyen az ember az álmoknak?

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-07-22 18:50:37

Köszönöm Rozália, hogy elolvasrad és a kedves szavakat. Akiről "mintáztam" HB-t tényleg ilyen volt, -álomvilágban élt azt a szerepet játszotta, hogy ő egy igazi nagymenő. De az vesse rá az első követ...Mindannyian szerepet játszunk... csak talán nem éljük bele magunkat ennyire. Ha HB-re gondolok, mindíg eszembe jut az Északnyugati Átjáró mottója: "Az Észanyugati Átjáró, miként az minden szabad nép képzeletében él egy szűk, nehezen fellelhető, rejtett ösvény, mely a titokzatos Kelet felé vezet. De tágabb értelemben ez az ösvény a hírnév és dicsőség, kincsek és kalandok regényes útja. Hány ember él közöttünk, aki szüntelenül a saját Északnyugati Átjáróját keresi...", stb.
Mégegyszer köszönöm, hogy elolvastad!
Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-07-20 11:15:22

Történeted teljesen magával ragadott. Bandi tényleg haláli figura, akire igazából nem lehet haragudni. Magam is ismerek ilyen embert, akinek lételeme a füllentés, de ezt annyi bájjal és kedvességgel teszi, hogy megbocsátják neki.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-07-19 20:08:08

Köszönöm Gunoda!
Hb még sok történetben fog szerepelni, nekem is a szívem csücske. Kicsit link a csávó, olyan, mintha Háry János, Ludas Matyi és Baudolino lenne egy személybe összegyúrva, legalább is az igazi, hús-vér Hb, akiről a figurát mintáztam, ilyen.
Szia: én
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2007-04-18 22:18:22

Hát, ez a Bandi nem semmi fazon! Bár a téli hegyek világát nem igazán ismerem, mégis nagyon hitelesen vetítetted elém, és Bandi stiklijét is, mert ez az ember tuti, hogy nem fikció!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)