HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48545

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: pitypangFeltöltés dátuma: 2007-03-19

Siralmaim

A Földön emberek milliói élnek tudatlanul. Tanulnak történelmet, megtanítják nekik tanáraik egyes országok bukásának történetét, és elnyomásának mikéntjét. De egyik csodálatos tanár sem tudja leírni és érzékeltetni a katedra előtt azt, amit az emberek elszenvedtek a véres háborúk alatt.
Adolf Hitler. A legtöbb embernek e név hallatán a II. világháború jut eszébe, a fegyverek, a temérdek gyilkolás, a koncentrációs táborok áldozatai. Egy ember volt, bár sokan nem nevezik annak, aki úgy gondolta, hogy a világnak csak az árjákra van szüksége. Sajnálatos módon rengeteg követője akadt, akik szentül hitték, hogy eszméi helyesek.
Ha letekintünk a földre, látjuk máig szenvedő, megkínzott arcát. Észrevehetjük a gödröket, amiket egykor lövészárkokként használtak. És ha felnézünk az égre azt az eget látjuk, amely már sosem lehet oly tiszta a krematóriumokból távozó ártatlan "emberi lelkek" miatt.
Mikor beteszi az ember a lábát egy helyre, ami régen ezernyi fájdalom és szenvedés színtere volt a szíve akaratlanul is összeszorul. Beleborzongok a tudatba, hogy mennyit kellett elviselniük az üldözött zsidóknak: lengyeleknek, szlovákoknak, görögöknek, magyaroknak és más nemzetiségeknek. Nem csak a testi fájdalmak rémítenek meg, amiket a fenyítések, kínzások, éhezés okozott, hanem a lelki sebek, az emberfeletti kínok. Amikor a táborok áldozataira gondolok rádöbbenek, hogy az emberi faj olyan mélyre süllyedt, amennyire csak lehetett. Gyermekeket, nőket és férfiakat küldtek a pusztulásba, családokat szakítottak szét, embereket csonkítottak meg lelkileg, és mindezt egy szemernyi kétség nélül. Akadtak persze akik vakon követték a szinte már istenített kancellárjuk parancsait, de voltak akik csak rossz helyre születtek. Emberek kísértek gázkamrákba embereket, emberek lőttek fejbe embereket, emberek facsartak ki minden életet embertársaikból. Emberek?!
Mit érezhettek ezek az emberek, amikor belenéztek egy éppen várandós asszony őzike szemeibe? Talán túlságosan üresnek érezték magukat, talán, sőt biztosan féltek. Önmaguktól. Elképzelem ezeket a gyilkolásra termett legényeket, amint fekszenek éjjel az ágyukban és izzadva, rettegve próbálnak felejteni. Próbálják kitörölni a mindent behálózó memoriájukból a vágyakkal, álmokkal teli szemeket, az egymás kezét görcsösen szorongató családok vissza-visszatérő képét. Folyton hallják a szívek szüntelen lüktető dobogását, majd a golyó becsapódását, aztán a némaságot ami maradt a zakatoló élet hangja után. Nem tudnak nyugovóra térni, felülnek az ágyuk szélére a takarót szorongatva és könyörögnek a már régen elfeledett Istenükhöz. Tudom jól, hogy volt olyan bűnös is, akit nem kínzott a bűntudata, sőt tetteit helyénvalónak ítélte meg. Ezeknek az embereknek valami mélyen, legbelűl elveszett. Vagy talán sohasem volt. Halomra ölték az embereket, és nem éreztek semmit, csak megvetést, pusztító gyűlöletet.
Nem csak a német katonáknak vannak bűneik, hiszen az összes nagy hatalom ölbe tett kezekkel ült, szivarozott, teázott. Beavatkozhattak volna korábban is, de mégsem tették. Úgy gondolták, hogy ez (még!) nem az ő harcuk. Talán azt hitték, hogy a fegyvertelen, városi és falusi emberek majd sikeresen szembeszállnak a gépfegyverekkel és a tankokkal? Nem fogták fel, hogy igenis segítségre van szükség. Azok a védtelen emberek nem tudtak segítséget kérni. Reményük volt csupán a szívükben, amíg egy német fegyvere az élettel együtt a reményt is el nem vette tőlük. Túl későn ocsúdtak öntudatra. Addigra már a zsidóság 60%-kát kegyetlenül, embertelenül kiírtották. A maradék zsidó pedig rettegve a háborútól a békésnek vélt Jeruzsálem felé vették az irányt. Bennük még élt a reménysugár, hogy unokáikkal körülvéve majd elfelejthetik az átélt borzalmakat.
Az egész bolygó sírt és még most is könnyezik, próbálja eltüntetni sebeit, de újabbak keletkeznek. Az emberiséget még mindig hajtja az ölés, az életek kiontása. Még mindig nincsen vége a szenvedéseknek.
Mi, akik iszonyodva tekintünk a múlt és a jelen eseményeire csak reménykedhetünk, hogy lesz megállás. Folytonos harc és viszályok után talán újra megpihenhet a föld.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
virágének
Regisztrált:
2007-08-15
Összes értékelés:
480
Időpont: 2008-03-06 11:42:46

Ha mindnyájan teszük , amit a jóérzés diktál, a világ ezzel a nyugalom útján elindul. Katalin

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 03. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 12. címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság V. rész című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: A Papagáj dala címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nagyanyó angyala című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Ahogy a felhők című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A somogyszentpáli vonaton címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Fogadalmunk... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Fogadalmunk... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 11. címmel a várólistára

Takács Gyula bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)