HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1921

Írás összesen: 51292

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-04-02 10:09:35

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: Szőke-Tasi KatalinFeltöltés dátuma: 2006-03-26

Kutyaélet (az "igaz" történet)

Nem kutyának való élet ez.
A drótszőrű, vörös kiskutya bánatosan ült vissza megszokott helyére. Megint elvittek valakit. A kint mosolygó kislány és kisfiú egy egészen apró szőrgombolyagot dédelgetett. A szülők váltottak pár szót a gondozóval, aztán elindultak haza.
Haza. Milyen is lehet az? Bár a kölyökkutyáknak fenntartott részen helyezték el, a kutyus tudta, hogy túl öreg ő ahhoz, hogy így babusgassák, és túl fiatal, hogy a nagyokat megillető bánásmód járjon ki neki. Érte sosem jött senki.

- Ez lesz az. Ennek kell lennie.
- Biztos vagy benne?
- Igen. Na mi lesz, nem mész be?
- Hát... nem mennél inkább te előre? Mi van, ha mégsem ez az?
- De ez az. Menjél!
Végül a lány és barátja egyszerre lépett be a kapun.
- Kölyökkutyát szeretnénk.
Miután a formaságokat elintézték, az egyik gondozóval hátraindultak a kennelekhez. A kis vörös örömében ugrálni kezdett. Mindig abban reménykedett, hogy érte jönnek. De ezen a lányon érzett valamit. Amit minden kutya érzett rajta, és amiért mindegyikük kedvelte. Nem tudták maguk sem, mi az.
A kutyus mindig rohangált, ha új gazdik jöttek, próbálta felhívni magára a figyelmet. De... Miért megint a kicsiket? A fekete szőrcsomó iránt a lány nem lelkesedett túlságosan. Az ugráló vöröske már az elején felkeltette az érdeklődését.
- Nem lehetne inkább őt?
A kutyus el volt ragadtatva. Reszketett, amíg a papírokat intézték, gyógyszerszagot érzett. De végül kiléptek a nagykapun, és tudta, hogy most kezdődik életének boldog korszaka.

Sokat kóvályogtak a városban, de végül csak eljutottak az Örs vezér terére. "Baba". Úgy ragadt rá a név, hogy észre sem vette egyikük sem. A kutyus talán bele sem gondolt, mit jelent ez. Csak azt figyelte, ahogyan a lány eltűnt egy nagy valamiben, eztán visszajövet rágcsálnivalót hozott neki.
Lakmározás után figyelt csak fel a nyakán körbe-körbe tekergőző valamire. Annyira vékony volt, hogy a nyakörv a legkisebb állásban is lötyögött rajta. A kutyák körében a nyakörv a gazdához tartozást jelentette. Most neki is van. El sem merte hinni.
Újdonsült gazdiával és annak óriási barátjával egy nagy zöld izé felé közeledtek. Elbúcsúztak a fiútól, és beszálltak a dobozba. Még nem gyanakodott. Hirtelen az egész elkezdett remegni, rázkódni és haladni. Baba rettegett.
A lány vigyázva hajolt le, és a fülébe suttogott. Nem értett ugyan embernyelven, de biztos volt benne, hogy nem eshet baja. Eddig az emberek jobbára kiabáltak vele, vagy figyelemre sem méltatták. Hja, kérem, a menhelyen nem érnek rá a kutyalélek mélységeivel foglalkozni...
Nagy sokára megérkeztek. Legalábbis a zötyögő, zöld szörny gyomrából kiszálltak. Akkorra Baba már nagyon elfáradt. Forró augusztusi nap volt, s utoljára a menhelyen ivott. A lány fölkapta az ölébe, úgy indultak az erdő felé.
- Azért erre megyünk, mert nem akarom, hogy a buszon is megijedj.
Az út fele táján Baba már mozgolódni kezdett. Inkább gyalog ment. Lassan elértek a meredek lejtőhöz. A lány egy pillanatra megállt, és a kilátást nézte. A távolban a Budai-hegyek, lefelé a homokos út terült el. Hogy szeretett azon a meredek lejtőn biciklizni. Amikor még kislány volt, nagyszülei háza volt a paradicsom. Kétévesen kérte, és meg is kapta a telket, nyuszival, cicával és kutyával.
Mikor Borka anya lett, csak őt engedte a kicsik közelébe. Bundit végül elajándékozták, de Döme itt maradt. Közben elmúltak a gondtalan nyarak, a diófa alatt heverészés. Borka megöregedett, és beteg lett. Még az utolsó találkozáskor is bátorítóan nézett a lányra.
Akkor valami megváltozott. Felborult a rend, Döme még ijedősebb lett, ami aggodalomra adott okot. A nagyszülők sem úgy gondozták már a kertet.
Végül Döme félénksége áldozata lett. Itt nem csak szilveszterkor volt szokás a petárda, a gyerekkori barátok rossz társaságba keveredtek, ez felkavarta a környék békéjét. A kutyus rettegett, a fiúk bedobták a petárdát a kerítésen, Döme pedig futott, ameddig csak tudott. Sosem látták viszont.
A kertet most végképp elborította a gyom. A nagyszülők már nem érezték itt olyan jól magukat, inkább Pesten maradtak. Csak a legszükségesebb időt töltötték a telken.
A lány pár napja jött rá az okára. Egyedül voltak. Ők már nem jártak ki, a barátaikkal találkoztak. Micu, a cica inkább vadászik, semmit otthon ül. Kutya kell ide. Olyat akart választani, amelyik életvidám, és felrázhatja őket. Sikerült?
A déli nap kegyetlenül perzselt, a domb tetején ott állt a lány, mellette egy kicsi kutya ült. Az övék volt a világ. Egyszerre kezdtek el rohanni. A lejtőt két földút keresztezte, az első viszont nem folytatódott, hanem a "tanya" bejárata volt. Idáig rohantak, majd a lány kinyitotta a kaput. Meglepetés volt, hogy jön.
- Csöndesen! Csak menj be a konyhába - azzal a pincében levő nagyobbik konyha felé terelte Babát. Ajtót nyitott neki, de ő még kint maradt.
- Hát te ki vagy? Szia, kis baba! Ki a gazdid? - szűrődött ki a nagymama hangja.
A lány erre lépett be.
- Ti. Hozzátok jött, nagyon messziről.
- Drága Katuskám! - a nagymama fakanállal a kezében ölelte meg.
A nagypapa máris sopánkodni kezdett. De az ő hangjából is leplezetlen boldogság csengett.
- Hova rakjuk mi most ezt a kis kutyát? A melegebb házat már elajándékoztuk. Ica, gyere már, nézzük meg hol tudnánk neki helyet csinálni. Hajaj, milyen sovány szegény! Nem adtak rendesen enni, ugye? Várj csak, van itt egy kis főtt hús, és holnap veszünk neked kutyakaját.
Így történt, hogy a nagyszülők egész délután a kutyaszálláson dolgoztak. Ám Baba nyüszített egyedül a sötétben, ezért bevitték a házba.
Kata, mint régen, a fotelágyon aludt. Ha vihar volt, Borka mindig félt, ezért a házban éjszakázott. A lány lábánál aludt, minél közelebb hozzá. Baba is ott töltötte az éjszakát, bár a nagymama szigorú utasítása szerint először a lábtörlőre rakott pokrócon aludt, és fokozatosan araszolt beljebb, mikor már ez emberek elaludtak.
Másnap reggel először az állatorvoshoz mentek. Baba legnagyobb megkönnyebbülésére hamar végeztek. Utána bevásároltak neki mindenféle játékot meg ennivalót.
Kata visszaérve előszedte a biciklijét, utcai ruháját lecserélte a már félig kinőtt régi kinti ruhákra, és újra biciklizni ment. A megszokott útvonal, a napsütés és a mozgás előcsalta belőle a gyereket. A pataknál bement a cukrászdába, sütit is evett és fagyit is. Kislányként ez volt az a luxus, amit csak akkor engedhetett meg magának, ha a nagypapájával kettesben ment biciklizni. Apa sosem vett egyszerre kétfélét.
Eközben a telken nagy változások mentek végbe. A "kutyarész" már teljes volt ugyan, de mindenki tudta, hogy Baba úgyis a házban fog aludni. A nagymama finom ebédet főzött, a nagypapa nekiállt kapálni. Kezdett visszaállni a régi rend.
- Hogy tudtatok ennyi mindent megcsinálni egy nap alatt?
- Végre nem voltál láb alatt! - viccelődött a nagymama, majd Babával együtt elindult a pinceszint felé.
- Nézd csak meg nagyanyádat! Olyan fiatalos, mint húsz évvel ezelőtt. Nem vagyunk már egyedül. Ez nagyon sok erőt ad, Katám. És ez a kiskutya... egy igazi szeretetcsomag.

Eltelt pár hét, Katáéknál megcsörrent a telefon.
- Beteg ez az állat - a nagypapa hangja sötét volt, aggodalom, és a beletörődés szomorúsága csengett benne.
A lány persze átment hozzájuk, a pesti lakásba. Baba kitörő örömmel fogadta, de reszketett. Lázas volt. Mást nem tudtak megállapítani. Sétálni is rég volt már, mindig fázott, ha levitték.
Pedig olyan szépen indult minden. Naponta telefonáltak, milyen újdonság történt, sőt egyszer a láb- és derékfájós mama háromszor elment sétálni Babával. Vidámság vette körül őket újra. Rájuk fért. Az öregség magányát feledtetni tudta velük a kis állat, mozgást és változatosságot vitt életükbe. Kata meg volt elégedve, mert tudta, hogy erre a lépésre a családból egyedül neki van joga és bátorsága. Minden úgy alakult, ahogy tervezte. És mégis. Miért nem sikerült?
Baba egyre gyengült. A nagyszülők egyre süppedtek vissza a szomorúságba. A kutya érezte ezt, és próbált barátkozni velük, de érezte, hogy vele van a baj.
Jól viselkedtem, és szót fogadtam. Olyan kívánatos volt az a bőrcipő, és mégsem rágtam meg. Nem hangoskodtam. Csak néha. De a házat meg kell védeni... Vagy nem? Miért változtak meg? Miért nem örülnek?
Ugyanaz a vigasztaló hang, mint a zöld szörnyben. Félni kell?! Mitől? Itt boldog vagyok. A nagymama folyton etetni próbál, pedig nem vagyok éhes. A nagypapa meg csak ül, és a fülem tövét vakargatja. Mi a bajuk mégis? Aggódnak?
Éjjel furcsa dolog történt. Egy nagy fekete kutya jött, és felkeltette Babát a pokrócáról.
- Velem kell jönnöd!
- De én nem akarok! Nekem jó itt, és szeretem őket! Végre vannak gazdáim!
- Nem te döntesz. Gyere! Vagy nem fáj a hasad? Nem fázol állandóan? Ha velem jössz, ez elmúlik, és sosem lesz többé bajod.
- Engem itt szeretnek. És maradok.
- Holnap újra eljövök.
A fekete kutya egy csapásra eltűnt, Baba riadtan meredt a sötétségbe. Itt volt. De mégsem. Most nem érzi a szagát. Egyáltalán nem érezte a szagát. Csak álom volt.
Másnap a sokadik állatorvosi látogatás során Baba sok gyógyszert kapott, és jobban is lett. Érezte, hogy most meg tudja védeni gazdái otthonát, ha megint idetéved a fekete kutya. Nem értette, hogy juthatott be észrevétlenül.
Éjjel a nagymama álmában beszélt, erre Baba fölébredt, és bement megnézni, hogy minden rendben van-e. Visszafele jövet a sarokban mintha fényes fekete szőrt látott volna megcsillanni.
A napok teltek, a nagy kutya minden éjjel felbukkant ugyanott, és várt. Baba nem törődött vele. Ragaszkodott nehezen kiharcolt boldogságához.
Rosszullétei viszont erősödtek. Hihetetlen hideg volt ilyenkor az egyébként kellemesen meleg nyárutói éjszakákon. A fekete kutya vastag bundája vonzónak tűnt, de ő még kitartott. "Többet nem fogsz fázni!" Ez dongott a fülében, miközben emberi hangok visszhangzottak emlékezetében. "Nem lehetne inkább őt?" "Szia, kis baba!" "Ügyes kutya vagy!" Ahogy a hideg a csontjáig hatolt, egyre távolabbról hallotta őket. Hirtelen csönd lett.
- Indulunk - a fekete kutya állt mellette.
Baba nem ellenkezett többé.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-03-26
Összes értékelés:
11
Időpont: 2006-04-05 16:15:21

Jó, igyekszem :)
Szerkesztő
Metatron
Regisztrált:
2005-09-24
Összes értékelés:
42
Időpont: 2006-04-05 12:20:23

Hát igen. A mesék általában viám véget érnek. Persze lehet szomorú a történet, de azt nem minden gyerek érti meg. Szerintem még mindíg jobb volt az a verzó, hogy a kutyus szemszögéből írod. Sajan nem emlékszem már a címére, de volt egy rajzfilm gyerekkoromban, talán idősebbek 28-35 évesek emlékeznek rá. Azért tetszett, mert egy kutya szemszögéből mutatta be a történetet, úgy, hogy az emberi szövegek, csak valami halandzsának tüntek, viszont a többi kutyussal rendesen tudott beszélgetni. (Jó kis mese volt.)
Visszatérve a tiedhez. Mese írásnálnem árt egy picit elrugaszkodni a valóságtól. Számunkra, emberek számára is vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Egy kutya, hogy tudná feldolgozni egy autó élményét? Mit tud kezdeni egy petárdával? Szorongások, félelmek, gondolatok, érzések, kutyatudományos fejtegetés.

Várom a harmadik verziót!! :)))

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Talán egy fának... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A vesszőfotel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tükröm volt... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Papírképek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A vesszőfotel című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tükröm volt... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Találkozások című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Anyák napja a Bummbele családban címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 2. címmel

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Stephan von Millenkovich:Enttäuschung : címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pocok című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Varázslatos utazás: Bogi mesél című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) [...és nincs] című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Lumba és az oltás című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Lumba és az oltás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A vesszőfotel című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Találkozások című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Találkozások című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A vesszőfotel címmel

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Folklór-fohász című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Papírképek címmel

sailor bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)