HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1839

Írás összesen: 46938

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Szokolay Zoltán
2018-08-29 20:03:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-03-23

Hernyótalpak, 56

HERNYÓTALPAK '56

November negyedikének hajnala volt. A páncélos-hadosztály lövészei a nehézgéppuskák mellett idegesen forgatták fejüket. A lánctalpak nyikorgása, és a dübörgés minden más hangot elnyomott. A nyirkos sötétségben jobb kéz felől a vasúti töltés homályos szaggatott vonala bontakozott ki, az út másik oldalán egyszintes házikók árnyai sorjáztak. Az út, ami a közeli nagyváros sápadt, pislogó fényei felé vezette az oszlopot, ezer veszélyt sejtetett, bármelyik sarok mögül, bármikor megtámadhatták őket. Oleg Ratzmanov alhadnagy, az első pár jobboldali harckocsijának nehézgéppuskása azt mondta magában: "bár csak már ott lennénk a csatornánál" Ő, és a többi páncélosban szolgálatot teljesítő tatár harcos meg volt arról győződve, hogy nyílt terepen, ahol frontálisan támadhatnak, nem állhat meg velük szemben ellenséges erő. Hatszáz T-34-es, ágyú és géppuska össztüze olyan hatalom, ami egyszerűen a tengerbe söpri az angolokat. Átverekszik magukat Szuezen, ha kell, rommá lőnek minden házat a városban, a síkság peremén csataláncba fejlődnek, s hajrá, nekik. Eszébe jutott felesége, a lenszőke Másenyka, és a két kis pici. Az ikrek. Még egy hónapot kell kibírni. Aztán leszerel, s hazamegy Kazahsztánba, a mindig szeles, szovjet kisvárosba. "Egy hónap, csak egy hónap" -sóhajtott fel, -egy hónapot guggolva is elvisel az ember. A dübörgés mélyéről, valahonnan nagyon messziről kutyaugatás foszlányait sodorta a szél. Nem is ugatás volt, inkább vonítás, vad, elkeseredett, idegekbe tépő vonítás. Az alhadnagy gyomra összeszűkült, erre a hangra, mintha jeges kéz markolt volna bele.
Hátul nem messze tőle a házsor egyik házának ablaka kinyílt. Inkább csak érezte, mint látta...
Egyszerre többen is tüzet nyitottak arra az ablakra, nem tudta volna pontosan meghatározni, melyik egység lőtt, de meg volt róla győződve, hogy az ötösből Vologya Szimjakov, az izgága, kék-szemű tüzér géppuskáját tisztán hallja. A robbanó lövedékek lángba borították, ami az épületből megmaradt, égett, mint a zsír.
A harckocsi oszlop folytatta útját. Magas, emeletes házak tűntek fel, a pirkadat fényében pasztell-színekben fürödtek a homlokzatok. Az ablakok, mint ezernyi tükör, visszaverték a mögöttük meghasadó égbolt lángoló, narancsvörös fényeit. Jobbra, az állomásépület szürke tömbjét félig elfedve, sötétzöld szerelvény vesztegelt. Oleg Ratzmanov belelőtt egy sorozatot, magabiztosan oda se nézett, hogy lobban fel, újra az utat és a házakat fürkészte.
Az elővéd egy jókora, kör alakú teret keresztezett, a tér közepén veszteglő villamos kocsikat a páncélosok elsodorták és lánctalpaikkal letaposták. A tér közepén szobor-alak magasodott, az alhadnagynak feltűnt, micsoda hősi pózban áll ott, egyik karját magasba emeli. Rálőtt, de elhibázta. A térbe sugárút torkollott bele, a páncélos hadosztály két, párhuzamos oszlopa erre tartott.
"Mindjárt meglátom a Szuezi csatornát", -ujjongott fel magában Oleg Ratzmanov géppuskás, akit hamis biztonságérzetbe ringatott a csendesen alvó város. "Mindjárt megpillantom a tengert..."
De nem látta meg soha.

Volarek Jani gyatrán aludt aznap éjjel. Fájt a gyomra, hasmenése volt, többször is ki kellett mennie a WC-re. Az utcán kinn még csaknem sötét volt, égtek a kandeláberek, amikor végleg felhagyott a kísérletezéssel, hogy visszaaludjon. Kibotorkált a konyhába, ivott egy pohár vizet, majd kissé élénkebb léptekkel a nagyszobába sietett, kinyitotta az ablakot és kihajolt. A pályaudvar irányából furcsa zúgás hallatszott, a zúgásba időnként éles, fülsértő kelepelés vegyült. Döbbenten figyelt. "Jönnek" mondta halkan magának, s a háta beleborsózott. "De vajon a mieink-e, vagy az ellenség?"
Nem habozott tovább. Erre a percre várt, a galeri, az ő galerije napok óta a benzines palackok megtöltésével foglalatoskodott. Itt volt az idő. Valami azt súgta neki, az ellenség jön. Halkan lopózott a hálószoba ajtajához, óvatosan kinyitotta. Szülei nem ébredtek fel. Rázta a húga vállát, míg a kislány ijedt kis ásításféle hanggal fel nem ült. Pár perccel később már a szomszédék ablakán kopogtatták az egyezményes jelet, két rövid egy hosszú, két rövid, egy hosszú. Kilencen voltak, mire a bandát összeszedték. Lementek a pincébe a benzines palackokért. Házmesterék Rudija hozta a kapukulcsot. Óvatosan lestek ki a résre nyitott kapun. Alig száz méterre tőlük acélszörnyek dübörögtek. "Ruszkik" voltak, az elől haladó, enyhe íven forduló páncélosok oldalán felsejlett a vörös csillag. Az első pár, kabátjuk alatt a benzines palackokkal, kisurrant, és a fal mellett lopakodva a tér felé indult. Volarek Jani látta "bőgős" Ica fehér harisnyába bújtatott lábát, a többi a homályba veszett. Kurta, éles, csattanó hang hallatszott, olyan volt, mintha valahol a közelben lehúztak volna egy redőnyt. A gyerekek árnyai eldőltek, két rongycsomó feküdt keresztben a járdán, a patika előtt. Szeles Gábor következett volna a kövér kis Bérczi Sanyival, de Volarek Jani nem engedte őket elindulni.
-Én megyek a húgommal, -vetette oda foghegyről Sanyi méltatlankodó felszisszenésére.
-És, miért, hülye állat, ha szabad kérdeznem?
-Mert én, dögölj meg.
-Dögölj meg te, hülye állat.
Több szó nem esett. Jani volt a vezér, lehetett neki azt mondani, hogy "hülye, állat", s azt is, hogy "dögölj meg", ám ez cseppet sem változtatott a lényegen: a parancsot ő adta ki, s a többinek ehhez kellett igazodni.
A tankok közeledtek, elérték a buszmegállót, s csikorogva tovább kúsztak.
-Most! -súgta oda Volarek Jani a húgának, s megfogva a kislány kezét, maga után húzta, ki a kapualj védett biztonságából a feléjük viharzó halál arca elé. A házzal szemközt a járdaszélen szemetes edények álltak, behúzódtak mögéjük és lekuporodtak. Az első kettő már előttük is volt, füstbe burkolózva fújtattak, lánctalpaik az aszfaltot szaggatták.
-Most! -mondta újra Volarek Jani. -Enyém az első, tied a mögötte lévő. Gyújtsd meg és a lánctalp elé dobd!
Emelte a kezét a palackkal, ám ekkor váratlan dolog történt, a keresztutca sarkán álló áruház első emeleti ablakából valaki géppisztollyal tüzet nyitott.
Bumm, bumm, bumm, -szólaltak meg a T-34-esek ágyúi. A fülsiketítő csattanásokat felváltó csendben tisztán hallatszott egy gyermekhang: most!
A benzines palackok elrepültek.

Az áruház homlokzata leomlott. Mint, amikor a színházban felmegy a függöny, s mögötte ott van hirtelen a díszlet. Kanapék, asztalok, székek a romos, ferde padlón, egy zöld színű kredenc két lábával az alatta tátongó mélység felett egyensúlyozott. És sárga lángok kúsznak föl mindenütt.
Oleg Ratzmanov beleeresztett még egy sorozatot a romhalmazba. A kredenc leesett. Porfelhő csapott fel az omladék közül, mások is tüzeltek. Egy pillanatra bevillant megint Másenyka mosolygó képe, majd eltűnt. Kiabálást hallott: "ég a gép, kifele mindenki". Lenézett, és akkor már ő is látta. A páncélos széles hernyótalpai közül sűrű, fekete füst tört elő, aztán a tank egy pillanat töredéke alatt fáklyává változott.
Oleg Raztmanov ugrott. ...A géppuskasorozat a levegőben vágta ketté testét...

A galeri a mellékutca egyik kapualjában gyülekezett. Öten kerültek elő. A többieknek nyoma veszett. Mindenki máshogy mesélte el, mi, hogyan történt. Házmester Rudi azzal kérkedett, hogy egymaga két szovjet tankot gyújtott fel. Az ő hősi tette azonban eltörpült a "lopós" Terié mögött, a 12 éves lány a bevetésből egy ellenségtől szerzett dobtáras géppisztollyal tért vissza.
-Honnan szerváltad, -néztek rá megrökönyödve Volarek Janiék.
-Ott feküdt a földön, -vonogatta a vállát Teri, -felkaptam, aztán skeráltam, ahogy bírtam.

A harckocsik elérték a folyót. Nem a Szuezi csatorna volt, ahogy gondolták, csak egy vacak, Közép-európai folyó Mindent szétlőttek, ami csak útjukba akadt. A levegőben vörös-csillagos repülőgépek és helikopterek cikáztak, bombázták a várost.
Oleg Ratzmanovnak Kazahsztánban hősi emlékművet állíttatott a Szovjet. A talapzaton mindig van friss virág. Másenyka sápadt, görnyedt hátú öregasszony. Az ikrek közül az egyik él még, messze, távol, valahol az Urálon túl. Ritkán jön haza. Apjára, a jóvágású, göndör, szőke férfira, aki az emlékmű homlokzatán lévő megfakult fényképről rámosolyog, már alig emlékszik.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2007-03-26 17:55:57

Amikor tanítványaimnak azt mondtam, hogy engedjék el bátran a fantáziájukat, születtek olyan fogalmazások, hogy pl. János vitéz lángszóróval és T34 harckocsival "nyitott" be az óriásokhoz. Az durva volt. Nálad a helikopter elfér. Áldásom rá. Üdvözöllek - matyi (Ildikó)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7946
Időpont: 2007-03-26 16:12:27

Kedves Matyi!

Köszönöm az észrevételeket. Én 56-ban 8 éves voltam, akkori "élményeim" alapján írtam meg a történetet. Nem végeztem az írás előtt előtanulmányokat, irodalmazást. Amit a bombázásról és a helikopterek bevetéséről írtam, azt a felnőttek beszámolói, vélekedései alapján írtam De, tény és való, a Rákóczi út egy-egy háza valóban úgy nézett ki, mintha bomba-találat érte volna.
Az írói szabadság, mint olyan, persze megengedett, de nem szabad visszaélni vele, mert hiteltelenné válik az írás. Kis dolgokban tévedhet az ember, vagy "dramaturgiai" okokból felcserélhet eseményeket, stb., de ha például valakitől olyan történetet olvasok /olvastam már! /, hogy Muhi pusztánál a magyar sereg győzött a tatárok felett, akkor, bármilyen jó a történet, elemegy tőle a kedvem.
Szóval ez egy kényes egyensúly és veszélyes szabadság. Remélem az én "művembe" a helikopter még belefér /?!/

Szia, és köszi mégegyszer: én
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2007-03-25 13:49:09

Tetszik az írásod, jó az ötlet, hogy két oldalról mutatod be az eseményeket. Tudom, hogy az írói szabadság sok mindent megenged, és érezhetően "előtanulmányokat" is végeztél, de bennem felmerültek kérdések. Az orosz csapatok 17 hadosztályt vetettek be (8 gépesített, 2 légvédelmi tüzér, 2 lövész, 1 vadászrepülő, 1 vadászbombázó, 1 harckocsi-hadosztály, 2 légi desszant hadosztály = 60-70 000 fő) Ismereteim szerint nem volt helikopter, és harckocsiról lőtték a várost, nem bombázták. Örülnék, ha helhomályosítanál, mire alapoztad a helikopterek jelenlétét. Érdekel a téma. Az írásod természetesen nagyon jó.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

oroszlán alkotást töltött fel Őszi dal címmel

túlparti alkotást töltött fel Útinapló V. Harmadik nap – délután címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Őszi villanások című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vágyódás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fény remény című alkotáshoz

majusfa bejegyzést írt a(z) Fény remény című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vágyódás című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Megérinthetlek-e valaha 18+ című alkotáshoz

horge alkotást töltött fel Bolondok merengése címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

Janó Nataniel Dávid alkotást töltött fel Piramis címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) A függöny 8/8 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)