HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 4

Tagok összesen: 1895

Írás összesen: 49460

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: lávaFeltöltés dátuma: 2007-03-25

Csodaország 17.

Ebben bízva a gyerekek szorgalmasan gyakoroltak. A dobot Mihály szintetizátorral helyettesítette. A számok összeállításában Kitti is segített, s oroszlánrészt vállalt a felkészülésben is. Úgy gondolta, eltereli a figyelmét, hisz leköti magát. Teljesen azért nem tudta kizárni fejéből. Gyakran vette észre, hogy nála járnak gondolatai, s ha tudott bement, hogy legalább lássa. A csapat kérésére vállalta az "Érzések"-et a versenyen, de abban egyet értettek, hogy azt Károllyal kellene énekelnie. Elhatározta azonban, megpróbálja visszaadni a hangulatát azért.
A verseny közeledtével a gyerekek egyre inkább hiányolták tanárukat. Mindennap érdeklődtek felőle, de úgy gondolták, bemennek hozzá mindannyian, így most ott álltak a beszélőben, s arra vártak, hogy láthassák. Ahogy megállt az ajtóban, s meglátta diákjait, Károly szíve összeszorult. Sejtette, hogy szeretik őt, de arra nem számított, hogy meg is látogatják itt.
-Hát ti? - Kérdezte, miután a meghatottságtól szóhoz jutott. - Nem lett volna szabad idejönnötök. Ez nem gyerekeknek való hely, de azért köszönöm srácok. Hogy haladtok a felkészüléssel? - Érdeklődött, miután megnyugodott. -Sikerült minden új számot begyakorolni? Sajnos ez az egy hónap kiesett, nem lehetek veletek.
-Azért jöttünk, hogy tessék átnézni a számokat, s ha van még valami, amin változtassunk, akkor mi az. Csak akkor megyünk, ha Karcsi bá' is jónak látja az összeállítást. - Józsi remegő kézzel adta át a listát, az összeállítást.
Az őr kivette a kezéből és megnézte.
-Mi ez? - kérdezte, miután ismerős volt neki egy-egy név - Beatles, Bee Gees,ABBA, ezek régi ismerős együttesek. Honnan ismeritek ezeket kölykök?
-A tanár úr tanított meg minket rájuk. S ahogy ő játssza, az szuper. Én is tőle tanultam dobolni, de most eltört a karom, így nem tudok a versenyen játszani. Úgy volt, hogy Karcsi bá' ül a dob mellett, ha ott lehetne.
-Ön dobol? - Nézett rá csodálkozva az őr.
-Igen. - felelt csendesen Károly.
-Meg szuper dalokat is szerez. A szövegei azok csuda kaffák. - Áradoztak a lányok is. - Itt is írt valamit a tanár úr, úgy tudjuk.
-Igen, de miből gondolod? - Csodálkozott.
-Tegnap Kitti mutatott egy szöveget, amit Mihály bá'-nak küldött. Meg tudja mutatni?
-Itt nem hiszem, hogy lehet, meg a gitárom is fenn maradt.
-Az enyém, itt van! Csak le kellett tennem oda - mutatott a terem másik végére Ferkó. - Biztos megengedik, csak ezt az egyet!? - kérlelték sorban az őrt,
és az időközben bejött társát.-
-Na halljuk - nyújtotta át a gitárt a másik.
Károly a földre telepedett, a srácok félkörben elé, hogy jól hallják.

" Jövőmben a jelenem, mögöttem a múltam
Komolyabb az eszem, mert 18 elmúltam
Komolyabb az élet is komolyabb a pálya
A múltban azért volt akkora a szája

Most látom, mert most tudom, hogy mit csináltam
Gyerekfejjel sok lehetetlent kívántam
De, hogy itt az utam, így 40 felé
A jövőm most van, most megyek elé

Boldog az a perc, mit most kell, hogy éljek
A változás korától nem kell, hogy féljek
Most 40 felé kell újra élnem
A vidám élet legyen nekem képben

Nemcsak a lottóban nyerő a negyvenes
Ha igazán elfogadsz, csakis akkor szeress
A szenvedélyek játéka a megértés vágya
Ha igaz a szerelem ez nem kérdés tárgya"

A gyerekek lélegzetüket visszafojtva figyelték a tanárukat, s ahogy abbamaradt a dal, olyan csönd lett hirtelen, hogy a lélegzetvételt is hallani lehetett. A két őr is megilletődött, s csodálattal hallgatták. Tudták, hogy szabálytalan, amit tesznek, de mivel mindketten hobby zenészek voltak, így ők is áhítattal adóztak a zenének.
Károly meg csak ült, és agyában a következő dallam zsongott Ezt Kittinek írta, s úgy tervezte, neki mutatja meg először, de most önkéntelenül, mintha csak magának játszana, rákezdte
.
" Tudom, ha szeretnek az a szerelem
És érzed, ezt mindig észreveszem
Tudom, hogy egyedül sem vagyok árva
A szerelmi szimbólum falába zárva

A szerelem nem a véletlen műve
Te kellesz hozzá, hogy a magányt elűzze
Vakító fényed forog szememben
Égeti agyam, melegszik szívemben

A gyertya értékét a sötétség méri
Egy szerelmes férfi a szívedet kéri
Világíts, és ne nézd fénytelen életét
Öleld magadhoz és szorítsd a két kezét

Miért szeretsz engem?Ezért csodállak
Hisz ez bűnös úton szerzett csodálat
Megloptad szívem, agyad lelkemben kutat
De kell ez a békés létbe lépett bűntudat"

-Azt a! - Tört ki Ferkóból hirtelen. - Ez tök jó! Tanár úr ezt most írta?
-Igen, de ezt Kikinek írtam, hogy tudja mit jelent ő nekem. Neki akartam először megmutatni, de most már mindegy, majd írok másikat, úgy sincs más
dolgom. A tanulással hogy álltok. - kapcsolt s felállt, miközben visszaadta a gitárt a gyereknek. Ők is felugrottak - Azért, mert nem vagyok egy kicsit, ne rontsátok le a jegyeiteket. Rendben?
-Dehogy tanár úr azért is megmutatjuk a dirinek, hogy nem kell más nekünk. Mi dolgozunk magunk, amíg visszajön hozzánk.
-Akar mást adni?
-Igen, de nekünk nem kell. Meg is mondtuk, hogy hiába, mi visszavárjuk.
-Rendben. - szólt, de észrevette az őr mozdulatát, tudta mennie kell. - Majd a többit megbeszéljük a suliban. Köszönöm, hogy eljöttetek. Az anyag jó, de
egyet kérdeznék. Az "Érzések"-ét megbeszéltétek Kikivel? Azt neki kell, nem neked Beus. Ne haragudj, az az övé.
-Tudom, megbeszéltük. Először nem akarta, de utána elfogadta, és vállalta.
-Nem akarta?
-Nem, mert azt a tanár úrral együtt kellene, ez igaz, de mondtuk neki, hogy
egyedül is menni fog, ha a tanár úr nem lehet ott. Ő azt mondta, ott lesz.
-Ennek örülök, mondjátok meg neki, hogy nagyon hiányzik, Ő is és a kislány is. Nagyon szeretném már látni Virágot. Igaz, hogy volt itt délelőtt, de csak meghatottam, majd eltűnt.
A gyerekek álltak egy darabig, majd szomorúan, csendben kifelé indultak.
-Mikor lesz a verseny? - Kérdezte a rendőr.
-Szombaton - Vágták rá egyszerre.
-Meglátom, mit tehetek - Szólt elgondolkozva - Jó lehet a tanárotok, ha így ragaszkodtok hozzá.
-Igen, ő a legjobb fej a suliban. Utána jön Mihály bá', de ő a haverja, azért.Mindkettő tök jó fej. - Jött a válasz.
Amikor a gyerekek elmentek hosszan nézett utánuk, s azon gondolkozott mit tudhat ez az ember, hogy ennyire szeretik. Egy percig sem kételkednek ártatlanságában. Remélte segíteni tud nekik azzal, ha a versenyre elvisz tanárukat. Az igazat megvallva, érdekelte őt is műsoruk, az, hogy hogyan dobol. A hangja szuper, azt megállapította. Tudta, szombaton szabadnapos lesz, így ott lehet. Elintézte Károly papírjait, s mivel a vizsgálat őt igazolta és a nyomozás során ártatlannak bizonyult, így végleg elengedték.
Károly majd kiugrott a bőréből, amikor közölték vele a hírt. Szíve szerint azonnal rohant volna a versenyre, mert tudta mikor kezdődik, de az adminisztráció lassan haladt. Az idő múlásával egyre idegesebb lett. Amikor végzett, s végre indulhatott, egy kezet érzett a vállán.
-Álljon meg! Mikor kezdődik a verseny?
-Már megy, mi félóra múlva jövünk. - Fordult a kérdező felé, aki nem volt más, mint aki hallotta őket.
-Várják mi? Na pattanjon be. Kocsival gyorsan odaérünk. - Tessékelte be a járműbe, s gyorsan indított.
A verseny helyszínén nagy volt az izgalom, mert mindenki verseny lázban égett. A gyerekek, Kittivel az élen Károlyt várták. Amióta tudják, hogy jön, úton van, nagy az öröm. Elintézték, hogy ők legyenek az utolsó versenyzők, ezzel is időt akartak nyerni, de már az előttük lévő csapat van színpadon. Nem lehet már húzni az időt. A gyerekek egyre idegesebben várták.
-Most mi lesz? - Kérdezte Ferkó, de látta Józsit telefonálni.
-Kezdünk! - Szólt a fiú, mikor a telefont befejezte.
-Károly bá' nincs itt - Ferkó értetlenül nézett, mert nem fogta fel - ki fog dobolni?
-Én - vágta rá Józsi - egy számot kibírok. - s indult a színpad felé, ahol már a bemondónő őket konferálta. Megindult a jelzés a kezdésre, mert már mindenki a helyén állt.
-Most utolsó versenyző csapatunk következik, a KREATÍV. Az együttes megalapítói tanárok, Kereki Károly, és Tabai Mihály. Ők matematikát, illetve éneket tanítanak az iskolában. A KREATÍV egy osztályközösség, ahol Kereki Károly az osztályfőnök. Repertuárjukban éppúgy megtalálható a Beatles, mint a NOX, de saját szerzeményeik is vannak. A mai versenyre az alábbi számokkal készültek:
NOX; Forogj világ, LES HUMPRIES SINGERS; Mexico és Mámmá Lou, HUNGÁRIA; Limbó hintó, BEATLES; Sárga tengeralattjáró, ABBA; Mámmá Mia, MANFRÉD MANN; Dó Wah Diddy Diddy, BEE GEES; Szombatesti láz, és két saját szerzeménnyel, melyek szövegét Kereki Károly
írta, hangszerelését Tabai Mihály készítette. Az egyik az ÉRZÉSEK, a másik szám címe az, mint a nevük: KREATÍV. Akkor lássuk, halljuk a csapatot. Amikor a függöny szétnyílt Józsi a dob mögött ült, s a csapatdalt indította.

"Itt van egy csapat, nézd, mit remekel
Ha minket nézel, más már nem érdekel

Beleadunk mindent, amit csak lehet
Nekünk tapsol nyugat és kelet"

Mivel, ez a bevonuló zenéjük a gyerekek elindultak a nézőtérről, ütemes taps kíséretével. A hangszeresek jöttek elől, s elfoglalták helyüket a hangszereik mögött, amit Mihály odakészített az elején. A többiek tapsoltak tovább.

"Kinek a hangja, kinek a keze
A lényeg az, hogy öröm ez a zene

Csapatunk neve azért KREATÍV
Ha velünk tartasz, ne legyél negatív"

Károly ebben a pillanatban ért az épületbe, az utolsó métereket futva tette meg. Kísérőjét ott hagyta, s a színpad felé rohant. Ott azonban útját állták, mert oda csak szereplők mehettek.
-Fel kell mennem - Lihegte, a Kreatív dal meg csak szól, hisz Józsi nem törődve gipszelt karjával pergette a dobot, de olyan fantasztikusan, hogy látni sem lehetett az ütőket.
-Le kell váltanom a fiút, mert nem bírja a következőt. - Szólt, mélyeket lélegezve, hogy rendezze lélegzetét. S a lágy kérő hangjára a segítő félreállt.
-Kérem a kabát ját. - a dal meg csak pereg tovább

"Kezek, kezek, hol vannak a kezek
Szóljon a taps, ha színpadra érkezek

Nekünk ez ünnep, ha neked játszunk
Nagyok vagyunk, ha kicsinek is látszunk"

Köszönöm. - nyújtotta át a ruhadarabot, s hirtelen egy kéz fogta meg a vállát.
-Kari! Csak hogy itt vagy! - Szólt Kitti, s az egyen pólóját húzta az ingére, amit készenlétben tartott, majd a színpadra lépett. Ő is a függöny mögé állt, itt várta a szám végét, majd gyors helycsere, s már kezdi is, a Forogj világot.
A gyerekek a helyükön tapsolták a ritmust, s Kitti énekelte a dalt, ami meglepte. Ez Bea száma volt, a most meglepetésként érte a kedves hangja. De ez nyugtátokig hatott feldúlt lelkének, hisz alig várta, hogy hallja ismét. Ettől teljesen felvillanyozódott, s már csak a zene élt benne. Minden porcikájába a ritmus hatolt. Nézte a gyerekeket, akik a megtanult koreográfiát tökéletesen visszaadva élvezték a játékot. Tudta, hogy minden dalnak meg van a saját sorszáma is, amit neki a dobon jeleztek. Ő ezért volt tisztában a sorrenddel.
A srácok tökéletesen megszerveztek mindent, ami a sikeres szerepléshez kellett. Lelkét büszke öröm járta át, tanítványai miatt.
A MEXICO című számban megint mindenki részt vett, csak a hangszeren játszók változtak, de az is megtervezett. Úgy adták át egymásnak a hangszereket, hogy közben már játsszanak is rajta. Kitti is kivette a részét, a Limbó hintó, és a MANFRÉD MANN számból, hisz a vokálban szerepelt. Mire az ABBA dallam felcsendül, amelyben Bea és Réka mellett Józsi és Ferkó tiszta hangja szól, a közönség már hangulata már emelkedett, s a Sárga tengeralattjárónál már állva énekelt. A Szombatesti lázat ütemes tapssal kísérte. A zsűrit is magával ragadta a ritmus, s ámulatba ejtette a csapat összehangolt játéka, ahogy a hangszerek kézről kézre vándorolnak, a szerint, éppen ki játszik rajta. Az, ahogy Károly a dobot bűvölte teljesen elkápráztatta őket. Úgy pergette az ütőket, hogy az ember azt hitte volna, összeakad, de, mint egy jó zsonglőr, irányítása alatt maradt. Arca kipirult, szemmel láthatóan élvezte a játékot, hisz minden porcikája a zene ritmusára él és mozog. Frenetikus, ahogy éltre keltette a dalt. Átszellemült arcán a boldogság madara ült, mert jelen pillanatban csak a zene érdekelte, s minden mást száműzött agyából. Csak az járt benne, hogy nyerniük kell. A Szombatesti láz utolsó üteme is elhalt a dobon, s most, az Érzések jön. Károly lágyabb ritmusra kapcsolt, mert azt akarta párja megérezze határtalan szerelmét. Kellemes basszusán oly lágyan jött a hang, hogy a közönség megdermedt hallatán. Amikor Kitti a színpadra lépett énekelte saját sorait a szívében élő mérhetetlen szerelem áradt Károly felé, s a közönség megbabonázva állt, s mozdulni sem tudott. A zsűri megmámorosodva hallgatta a vallomást, mert ráérzett erre. Kiérezték a szenvedélyt, mely közöttük él, s összekapcsolja őket mindhalálig. Károly szemében könny csillant, ahogy nézte a lányt. Oly szépnek látta a refletor fényében, mint egy angyal, aki eljött érte, hogy elvigye a boldogság birodalmába, az örök szerelem hazájába.
Ebben a pillanatban, amikor az imádott lány hangját hallja, amely oly jól-esően hatol fülébe, s szívéig száll, azt kívánta, bárcsak karjába kaphatná, s szerethetné egy életen át. Érzékelte Kitti hasonló lelkiállapotát, ahogy neki szánja minden egyes szavát, mely oly lágy és simogató. A dalnak vége, de bennük még szól, s az érzés kapocsként tartja őket, és nem engedi szét sohasem. Mert szívükben még szól a dal, mely teljes lényükben, minden porciká-jukban egymást kereste, majd rátaláltak saját szívükben, s ott tartják örökre. Tudtára adva mindenkinek, hogy ők együtt vannak és lesznek mindig. Lassan mindkettő eszmélt, s eljutott agyukhoz a tapsvihar, mert a közönségnek is idő kellett, míg ocsúdott az ámulatból.
Hatalmas ováció fogadta produkciójukat, s a gyerekek meghatottan élvezték a sikert. A szűnni nem akaró taps miatt Károly már ismét a dobot pergette, s kezdetélt vette a fergeteges twist. A közönség tombolt még egy jó ideig. Az eredményhirdetés szünetében, a szülők sorra gratulálták, a rendőr pedig teljesen hatása alá került.
-Tényleg fantasztikusan dobol. Kár lett volna kihagynom ezt a mai műsort. -Lépett oda Károlyhoz, s és kézfogással adta tudtára tetszését. -A srácok is nagyon tudnak.
-Igen, mindig tudtam, hogy fantasztikusak, de ez a mai produkció minden
eddiginél jobb volt. Felemelő érzés, hogy ilyen szuper srácokkal dolgozhatom.
-Gratulálok, ez fantasztikus volt. - Állt meg mellette Hoki anyukája is. -
-Fenumenális, ahogy dobol. Bandika áradozott önről, de azért ez meglepett.
-Köszönöm. Azt pedig külön, hogy itt vannak. Azt hittem, hogy azután, amit
láttak fej vesztve, menekülnek mellőlem. Komoly dologgal vádoltak meg, s tudom, hogy nehéz elhinni ilyenkor az ártatlanságot. - Károly, amikor meglátta az új szülőket gyerekeikkel, megkönnyebbülten nyugtázta, hogy bíztak az ártatlanságában, ezt pedig jó volt tudnia.
-Azt, amit ott láttam, s hallottam, csak bizonyíték volt, hogy ön egy rettentően gáláns ember, aki még önmaga ellen is tesz, ha egy bajba jutottan kell segíteni. Az, hogy nevére vette azt a kislányt, s sajátjaként neveli, mindent megmond számomra. Ön egy nagyszerű ember, s nyugodt szívvel bízom önre a fiamat. Az pedig, hogy szereti a gyerek anyukáját, természetes dolog, s kívánom, hogy boldogok legyenek. Biztos így is lesz.
-Remélem, mert az a célom, hogy feleségfii vegyem, s mivel ma tölti a 18-at, így hamarosan meg is teszem.
Károlynak jólesett az, amit hallott Érezte, nem csorbult becsülete, amire oly nagyon vigyázott mindig.
Bosszantotta azonban, hogy nem tud Kitti közelébe férkőzni, mert feltartják. A gyerekek azonban futottak hozzá, amikor megtalálták, hisz őt keresték.
-Kari! Végre meg vagy! - Ugrott oda Kitti, hogy átölelje, de Józsi megfogta a karját, s a rendőrre mutatott, így hirtelen megtorpant, azt hitték, őt őrzi.
Károly azonban észrevette zavarát és odalépett hozzá.
-Végre itt vagy! Kerestelek, de nem tudtam a közeledbe jutni. Először is isten éltessen babám. Köszöntelek a felnőttek világában, hisz 18 éves lettél. Az ajándékod csúszik egy kicsit, csak holnap kapod meg. - Simogatta meg a haját. Szíve szerint megcsókolta volna, de zavarban volt, s így nem tudta mit tegyen. - Tudod, hogy nekem te vagy a nap az éj a hold, de most így alakult. -
Ölelte magához. Kitti meghatottan, könnyeivel küszködött, s nem tudott megszólalni hirtelen, mert arra nem számított, hogy most fogja köszönteni. A társai ovációval üdvözölték. Ő könnyein keresztül párjára mosolygott, s akadozva szólalt meg.
-Tudod, hogy nem kell semmi, ha te mellettem vagy. Most már azt tehetem,
amit akarok? - Kérdezte hirtelen, szemében különös fény lobbant.
-Azt hiszem, - Felelt Károly - de azért vigyázz mit és hol teszel.
-Bárhol, és bármikor. - Szólt, és szájon csókolta kedvesét, forrón, lázasan,hosszan. - Erre a pillanatra vártam! - szólt, miután befejezte. Károly megdöbbenten, levegő után kapkodva, zihálva próbálta felfogni azt, ami történt.
-Kiki! Te egy angyali boszi vagy! - Szólt végül nevetve, s átölelte a lányt. -Vigyázz, mert figyelnek, - s a rendőrre mutatott, aki ott állt mellettük mosolyogva.
-És? Nem tehet semmit, nagykorú vagyok. Azt szeretek, akit akarok. - s nevetve még egy csókot nyomott a szájára. - Otthon többet kapsz, - súgta a fülébe - mert ugye hazajössz? - Kérdezte hirtelen, hisz most döbbent rá, talán
mégsem lesz otthon.
-Igen, hisz nem tettem semmit, ami bűn lett volna.
A színpadon megjelent a bemondónő, és kezdetét vette az eredményhirdetés, így mindenki odafigyelt. Károly azonban még átkarolta Kitti derekát. A zsűri elnöke sorban hívta ki a helyezetteket, hisz mindenki kapott plakettet.
-A zsűri döntése alapján a tavalyi évhez hasonlóan az abszolút elsők, és így a serleg tulajdonosai a Kreatív csapat. - Szólt, s ahogy ezt kimondta, örömrivalgás fogadta. Kitti párja nyakába ugrott, s megcsókolta ismét.
-A mai versenyen különdíjak odaítélésére is sor került, hisz a közönség is szavazhatott, s a legjobb zenésznek járó díj is kiosztásra került. Ennek értelmében a legjobb zenésznek járó díjat a zsűri szíve szerint Kereki Károlynak ítélné, de mivel ezt csak diák kaphatja, ezért esett a választás Ocsai Józsefre, a Kreatív csapat dobosára, aki sérülten is fantasztikus játékéval kápráztatta el a zsűrit. De minden képen díjazni kívánta a zsűri Kereki Károlyt, mert kisegítette csapatát, így őt illeti a fair play díj. A közönség díját a nézők szavazatai alapján szintén a Kreatív csapat kapta. Teljesítményükkel bizonyították számunkra, hogy lehet mozgósítani az embereket, ha saját magunk hiszünk abban, amit teszünk. Kérek valakit, aki a díjakat átveszi. - Szólt és türelmesen várt.
A közönség tombolt, mert egyetértett a döntéssel. A gyerekek meg csak álltak, hisz hirtelen fel sem fogták a hallottakat, majd Józsit tuszkolták föl a színpadra, aki remegő térdekkel lépett oda a zsűri elnökéhez. Meghatottságában szólni sem tudott, csak állt, s könnybe lábadt szemmel tartotta a serleget, s a díjakat.
-Gratulálunk, s remélem, még találkozunk veletek. Fantasztikus előadást láttunk, s ha valaki csak hall benneteket nem is sejti, hogy gyerekek vagytok.
Mondj légy szíves valamit a közönségnek.
Józsi csak állt ott kezében a jutalmakkal, s hirtelen feltört belőle tanára iránti szeretete, és hálája.
-Örülök, hogy itt lehettünk, és tetszett az előadásunk, amit tiszta szívből ajánlunk. Köszönjük tanárainknak az odaadó munkájukat, amivel felkészítettek, s hittek bennünk. S külön Károly bá'-nak, aki osztályfőnökünk, hogy önbizalmat táplált belénk. Aki elhitetette velünk, hogy több van bennünk, mint amit mutatunk magunkból. Én személy szerint, de azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, sok jót, és megbecsülést kaptam tőle. Emlékszem, amikor kilencedikbe, az iskolába jöttem, nem tartoztam a jó gyerekek, s a jó tanulók közé sem. S amikor az első intőmre vártam Károly bá' leparancsolt a "dühöngőbe", ami nekünk a próbatermet jelent, s intő helyett dobot kaptam.
Az óta tudom, hogy más is van bennem, mint a rosszaság. Az, hogy tudom,számít rám, teljesen megváltoztatott, mert megtanultam, hogy amit elvállalok, azért felelősséggel tartozom. Mindig minden körülmények között számíthattunk rá, akár iskolai gondunk volt, akár magánéleti. Köszönöm, és remélem, még sokáig tudhatom a barátomnak. Mert ő nemcsak a tanárom, az osztályfőnököm, hanem a legjobb barátom is. És azt hiszem, nem csak én nekem. - S Józsiból tört elő megállíthatatlanul mindaz, ami már évek óta benne van, de nem volt alkalma elmondani.
Károly meg csak állt a színpad előtt, s meghatottságában zavartan toporgott. Eszébe jutott, amit Kitti mondott neki, hogy fontos, amit tesz és nem fölösleges. Ráérzett arra, hogy jó munkát végzett és elégedetten nyugtázta a fiú szavait. Zavarát Kitti is észrevette.
-Tudtam, hogy jó ember vagy, s hogy szeretnek a srácok. Pedig nem olyan rég ismerem őket. Szerintem is fantasztikus ember vagy, s én örülök, hogy a párom. - Mosolygó arccal fordult felé, s sugárzó szemében a vágy szikrája gyúlt. Károly, ahogy nézte arcát, észrevette a tüzet, s megsimogatta.
-Baba, nagyon hiányoztál ott. - Súgta fülébe, mert egyre inkább elhatalmasodott rajta, hogy kettesben akar lenni vele. - Minden éjjel rólad álmodtam. Sokszor éreztem a hajad illatát, arra ébredtem, úgy tűnt, mintha ott lennél velem. Alig tudtam újra elaludni. Csak nálad jártam. - Búgta szelíden, s Kitti érezte egyre fokozódó vágyát. Ahogy füléhez hajolt, s megérintette a melegség, mely áradt felé, elöntötte a forróság. Hatalmába kerítette az érzés, a közelsége, amelyet oly régen várt már, s amely úgy hiányzott.
-Menjünk haza! - Súgta vissza - A mai estét add nekem. Tudom, hogy bulizni mennénk, de lépjünk le. Ők meg csak bulizzanak.
-Biztos megbocsátják nekünk. - Vette a lapot Károly is, így lassan a kijárat felé araszoltak. Cinkos mosollyal arcukon próbáltak kislisszolni, úgy, hogy ne vegyék észre,
Mihály azonban meglátta, amint kiléptek az ajtón.
-Nézd! - Mutatta Pirosnak, aki szintén őket kereste.
Visszahívjam? - Kérdezte, de férje arcáról leolvasta a választ, így hagyta.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-03-25 15:59:08

Szia!
Ez igen! Fordulatos és izgalmas. Remélem, még sokszor teszed meg írás közben, hogy negatív irányba viszed a történetet, aztán valahogy mindent jóra fordítasz, mert ezt nagyon jól csinálod.(nem tudok szabadulni viszont a rögeszmémtől-még mindíg kicsit szájbarágósnak találom a párbeszédeket.)
Várom a többit
Üdv.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Mással táncolsz című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Kedvesemhez című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mással táncolsz című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kedvesemhez címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)