Egy egyszerű kérdés, mégis, képtelenség rá teljes, és értelmes választ adni: Mi a szerelem?
Illúzió? Nem, ahhoz túlságosan valóságos a fájdalom, amit előidéz. Egyesek szerint egyszerű biokémiai reakció, a hormonok fura összjátéka, a fajfenntartás érdekében. De mondjátok meg nekem, tényleg képes az ember annyit áldozni pusztán a fajfenntartás oltárán, mint amit egyes emberek áldoznak a szerelem oltárán? Mert mit meg nem tennél azért, akit tiszta szívből szeretsz? Mondani persze könnyű, odaadnám a fél karom, a szemem világát, s a többi, de mikor valaki tényleg szerelmes, szerintem ezekhez érzi magában a képességet. A szerelem egyesek szerint rossz üzlet, és ,hogy őszint legyek, én eléggé értem, mire gondolnak. Mert mit ad nekünk a szerelem? Boldogságot. A tudat, hogy valaki szeret, (mert ugye én a kölcsönös szerelemről tépem a számat, nem pedig oly költői, és fennkölt, számomra elérhetetlen dologról regélek, mint az a bizonyos Platóinak nevezett), hogy vár rád, hogy vágyik az érintésedre, az érzés, amibe nem a tested, hanem a lelked borzong bele, amikor megcsókol...na ez az, amit a szerelem ad, mindazért a fájdalomért, és hiányérzetért, vágyért, és néha mélységes megbánásért, amiknek az érzése mellett ezek az apró, mégis végtelennek tűnő pillanatai a felhőtlen boldogságnak igen rövid listát tesznek ki. Én csak azt mondom: a szerelem vágy. Minden pillanatban, amikor nem lehetek azzal, akit szeretek, vágyom rá, vágyom arra, hogy boldog legyen, vágyom az érzésre, hogy mellettem van. Minden pillanatban, amikor tudom, hogy valami bántja, arra vágyom, hogy ott legyek, hogy vigaszt nyújtsak, hogy vele lehessek. A szerelem maga a megtestesült önzetlenség, amit ha jobban megnézünk, rájövünk, hogy saját önzőségünk, ami a másikat boldoggá teszi, így egyben önzetlenség is. Mindezt csak a saját, igen kevés, mégis, néha fájdalmas tapasztalatomra alapozva írom. Hogy őszinte legyek, a Ti véleményetekre vagyok kíváncsi. Kinek mi a szerelem? Együtt talán megkapjuk a választ a világ egyik legnagyobb kérdésére.