HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 13 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51308 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: ArmandFeltöltés dátuma: 2007-03-25
Egy kérdés, hozzátok intézveEgy egyszerű kérdés, mégis, képtelenség rá teljes, és értelmes választ adni: Mi a szerelem? Illúzió? Nem, ahhoz túlságosan valóságos a fájdalom, amit előidéz. Egyesek szerint egyszerű biokémiai reakció, a hormonok fura összjátéka, a fajfenntartás érdekében. De mondjátok meg nekem, tényleg képes az ember annyit áldozni pusztán a fajfenntartás oltárán, mint amit egyes emberek áldoznak a szerelem oltárán? Mert mit meg nem tennél azért, akit tiszta szívből szeretsz? Mondani persze könnyű, odaadnám a fél karom, a szemem világát, s a többi, de mikor valaki tényleg szerelmes, szerintem ezekhez érzi magában a képességet. A szerelem egyesek szerint rossz üzlet, és ,hogy őszint legyek, én eléggé értem, mire gondolnak. Mert mit ad nekünk a szerelem? Boldogságot. A tudat, hogy valaki szeret, (mert ugye én a kölcsönös szerelemről tépem a számat, nem pedig oly költői, és fennkölt, számomra elérhetetlen dologról regélek, mint az a bizonyos Platóinak nevezett), hogy vár rád, hogy vágyik az érintésedre, az érzés, amibe nem a tested, hanem a lelked borzong bele, amikor megcsókol...na ez az, amit a szerelem ad, mindazért a fájdalomért, és hiányérzetért, vágyért, és néha mélységes megbánásért, amiknek az érzése mellett ezek az apró, mégis végtelennek tűnő pillanatai a felhőtlen boldogságnak igen rövid listát tesznek ki. Én csak azt mondom: a szerelem vágy. Minden pillanatban, amikor nem lehetek azzal, akit szeretek, vágyom rá, vágyom arra, hogy boldog legyen, vágyom az érzésre, hogy mellettem van. Minden pillanatban, amikor tudom, hogy valami bántja, arra vágyom, hogy ott legyek, hogy vigaszt nyújtsak, hogy vele lehessek. A szerelem maga a megtestesült önzetlenség, amit ha jobban megnézünk, rájövünk, hogy saját önzőségünk, ami a másikat boldoggá teszi, így egyben önzetlenség is. Mindezt csak a saját, igen kevés, mégis, néha fájdalmas tapasztalatomra alapozva írom. Hogy őszinte legyek, a Ti véleményetekre vagyok kíváncsi. Kinek mi a szerelem? Együtt talán megkapjuk a választ a világ egyik legnagyobb kérdésére. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
aLéb bejegyzést írt a(z) Szakaszjegy négy megállóra című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lidérces című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csodabogár című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lenn és fenn című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nemzeti ünnep címmel a várólistára Azrael alkotást töltött fel Gergő És Pamela-Hatodik Rész címmel a várólistára Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mesélőkönyöklő estjén című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz koko bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz koko bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |