Életem, mint egy hideg és sötét verem
Közepén én vagyok és velem a félelem
Kitörni nem tudok, talán nem is akarok
A vége az lesz, hogy előbb-utóbb meghalok

Szeretem azt, aki nem tud szeretni
Nem tud élni, és nem tud feledni
Nem tud nevetni, és nem is tud sírni
Ki tudja, hogy meddig lehet ezt bírni

Boldog az, ki megtalálja a rosszban a jót
A hajótörött a feléje úszó hajót
Kinek nem nyomja vállát mázsás kőgolyó
Nem ragadja el sebes folyású folyó

Életem, mint egy hideg és sötét verem
A félhalált neki adtad és nem nekem
Tehetetlen vagyok és csak érte sírok
Álmomban angyali segítséget hívok

Nem kell a mások megjátszott barátsága
Sem az álnok barátok rongyrázása
Csak magam éljem keserű életem
Ehhez az élethez van csak bérletem

Sötét az álmom, sötét a nappalom
Az életet mond, kitől is kaphatom
És ha jár? Ez lesz talán a végzetem
Ami nekem jár. Most így képzelem

Nem érdekel a hír, ami rólam szól
Nem érdemelsz engem, akár hogy haragszol
Várom a napot, ami elragad engem
Az lesz nekem a hideg és sötét vermem