HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49002

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: lávaFeltöltés dátuma: 2007-03-26

Csodaország 18. fejezet

Ők ketten az utcára érve futni kezdtek, egymás kezébe kapaszkodva, igyekeztek minél hamarabb eltávolodni az épülettől.
-Ott hagytam a kabátom - Eszmélt Károly, miután kimelegedve fázni kezdett. - a színpadnál vettem le.
- Visszamenjünk? - Állt meg Kitti.
-Nem, majd felhívom Misut, hogy hozza el. - Szólt lihegve, miközben zakóját a lányra terítette. - Szerencsére az irataim a zakómban vannak. Majd te felmelegítesz - mosolygott, s magához ölelte kedvesét. - ugye kicsim?
Ahogy tartotta karjai között, s hallotta kalapáló szívverését hatalmas vágy ébredt benne, hogy megcsókolja. - Gyönyörű vagy! - Forró csókkal nyugtázta állítását, s keze elindult a lány haját simogatva, végig az arcán. Oly szelíden, hogy a másik összerezzent.
-Menjünk haza. - Súgta, amaz alig hallhatóan.
-Fogok egy taxit, mert nincs itt a kocsim. Tudod, onnan jöttem, s úgy hoztak el.
Amikor beszálltak a kocsiba Károly megborzongott, hisz a februári éjszakában még hideg volt kabát nélkül. A hold felettük járt, s fényével megvilágította őket, ahogy kísérte útjukat.
Amint a lakásba értek, egyre nagyobb izgalom lett úrrá Kittin. Szíve úgy kalapált, mint egy gőzkalapács, s hirtelen szédülni kezdett. Annyira izgult, hogy remegve próbálta felakasztani a zakót, de az leesett a fogasról. Károly észrevette izgalmát.
-Mi baj kincsem? Megijedtél? Félsz tőlem?
-Dehogy..., csak..., nagyon...
-Nagyon? - cirógatta meg - Ha nem akarod, szólj, én nem foglak bántani,
csak azt hittem, hogy te is akarsz, úgy ahogy én is.
- Akarlak, de még nem tudom, hogyan szeresselek, hogy mindent úgy tegyek, ahogy.
-Angyalkám, minden jó, ha veled lehetek végre. Tudod, mennyire akarlak már. Csak lazíts, biztosan tudni fogod. Elhiszed? Bízd rám magad, de csak akkor, ha igazán akarod. Csak akkor tedd.
- Akarom! Ne haragudj, az előbb egy pillanatnyi félsz volt, de tudom, hogy vigyázni fogsz rám.
- Persze babám, én mindig vigyázni fogok rád. Bármi is lesz. Ne félj tőlem. -
Károly hangjából a szelídség sugárzott. Olyan szelíden szólt, hogy Kittiből elszállt minden félelem. Érezte, milyen hevesen kalapál a másik szíve is, s mennyire fűti már a vágya.
-Arra gondoltam, elutazhatnánk. - hallotta vágytól felfokozott hangját.
-Hová? Mikor? - kapta fel a fejét, mert nem értette, mit mond hirtelen, de csodálkozó szemében a vágy tüze gyűlt. - Most? - kérdezte aztán halkan.
-Igen, Csodaországba. Eljössz velem?
-El, de az merre van? - Élénkült meg Kitti.
-Elvigyelek? - Károly karjába emelte, s elindult a dolgozó felé, majd óvatosan lefektette az ágyra. - Az üveghegyeken túl, ahol a hegyek között egy patak csordogál. Ha végigutazol rajta, elérsz a gyönyör tavához. Ha abban
megmártózol, eljutsz a boldogság országába, az örök szerelem birodalmába.Ott, ahol a gyönyör virágai nőnek, a vágy, a szenvedély, és az érzelem. Ha leszakítod őket mindig új terem helyettük, azért, hogy soha el ne fogyjon. Mert mindig ott lesznek, ha akarsz, bármikor újra mehetsz. De, ha egy virágot leszakítasz, arra vigyázz, mert nagyon sérülékeny. Könnyen kettétörik, azt már nem lehet összeragasztani, de új sem nő helyébe. Csak úgy tudod meg
óvni, ha hétlakat alatt őrződ a szíved mélyén. De még ott sincs biztonságban, ha melegség, és jóság helyett rosszat talál. Mert ez csodavirág, s csak akkor virít, ha szerelmet talál benne. Ez tartja életben, ha ott nincs szomorúság és
bánat, csak a szerelem. És a nap, mely ott ragyog, a gyönyör fűti, azért olyan tüzes. - Károly vággyal teli hangja remegett, s akadozva beszélt, olyan halkan, hogy alig volt hallható, mert a lány füléhez hajolt, s majdnem belesúgta.
Remegő kézzel gombolni kezdte a blúzát, s amikor kigombolta óvatosan magához szorította, hogy levegye.
-Várj! - szólt a másik, s kikapcsolta melltartóját, majd gyors mozdulattal kibújt a többi ruhadarabjából. Ő is levette a férfi ingét, és végignyúlt a hátán.
Ahogy Károly megérezte a női bőr simaságát, hisz hozzáért, akadozó lélegzettel próbált szóhoz jutni, de Kitti megelőzte.
-Vigyél el magaddal oda. - szólt, s érzékelte párja hirtelen megtorpanását.
Mert Károly megdermedt, s remegve akarta megérinteni melleit, de keze megállt a levegőben, sehogy sem tudta. Az érzés, az, hogy ott fekszik mellette meztelenül, teljesen lebénította. Nagy nehezen tudott hangokat csalni magából.
-Kiki... te... te... istenem... csodaszép vagy! - akadozó elhaló hangon mondta, miközben levegőért kapkodott. Mert a lány látványa megbűvölte. Többször elképzelte már ezt a pillanatot, de ez minden képzeletét felülmúlta. Teljesen megbabonázta.
-Sötét van, nem is látsz! - Szólt az, remegve.
-De, hisz nemcsak a szememmel látlak, hanem a kezemmel is. - Lassan visszatért ereje, ami az előbb cserbenhagyta az érzéstől. - Látod, itt van az
üveghegy - megmarkolta Kitti melleit, olyan lágyan, hogy szinte hozzá sem ért, csak inkább az érzést, a tapintást érzékelte párja. A keményen duzzadó hegyek, oly sima és lágy tapintásúak voltak, hogy Károly nagyot sóhajtott,
mert levegő után kapkodott. - Ha lecsúszom az oldalán, itt találok egy patakot - lágyan húzta kezét lefelé a mellek oldalán a kettő közé. Az itt meglévő gödörben utaztak ujjai végig lefelé a lány köldöke irányába, amelytől az összerezzent. Itt megállt, majd ujjaival a köldök vonalánál lévő gödröt rajzolta végig. - Itt a tó, ebben, a pici gödörben. Itt a gyönyör tava, amely mindig izgató és tüzes, s habjai között gyönyörre találsz, s örökké érezni fogod, hogy visszajössz. Itt ragyog rád a napom, mely éget, de nem fáj, csak érzed, hogy itt a boldogság vár rád. Mert elérkeztél az örök szerelem országába. Ott a te birodalmad, mert te vagy a királynője, s aranytrónján ülsz örökké. - És Károly lágyan megcsókolta a lány köldökét, amitől az felszusszant, hisz az érintés, izgató volt, és szelíd. Borzongás futott végig a testén, s elakadó lélegzettel levegőért kapkodott. Érzékelte párja csókjait, amely beborította testét, minden porcikáját Egyre izgatóbban lázasan siklott a keze a testén, s bejárta minden zugát. Élvezte, ahogy Károly lángra lobbantotta vágyát, s ahogy összeért a két test, s bőrük cirógatják egymást. Melegség öntötte el, s remegve adta át magát az élvezetnek, miközben visszaadott minden érintést, csókot, cirógatást. Kezei Károly hátán utazva, elért annak combjához, s bejárta az egész férfitestet. Egyre inkább hatalmába kerítette Őket a láz, a tűz, mely éget, mégis csodás, mert nem sebez, csak a mámort kelti életre. Melyben utaztak most, s zsigereikben érzik a másik lényét, s a szív csak kalapál, szihálva pumpálja a levegőt, mely akadozva tör elő. A szenvedélyes csókok záporában haladnak a boldogság országa felé, hogy rátaláljanak az örök szerelem birodalmára, mely hívja őket egyre beljebb. S rátalálnak egymás szívében. Majd összegabalyodva eggyéválnak, hisz elolvad a levegő az izzó vágy hevétől, mely most körülveszi őket. S ők most már egyek, szétválaszthatatlanok örökre. Ebben a pillanatban rátaláltak a gyönyör országára, ahol csak a szerelem él. És nincs bánat, fájdalom, végre csak egymásért voltak, s tisztán, őszintén, szabadon szerethetik egymást. Hisz erre vártak oly rég. Károly szívében a boldogság madara szárnyrakel, s énekli önfeledt dalát, hirdetve, hogy végre megtalálta azt, amit annyi éve várt: viszontszeretik. Most, amikor a csúcson a kedves bársonyos bőrét érzi tenyerében, mérhetetlen boldogságában, látja annak mámorosán csillogó szemét, amely még a sötétben is világított. Hallotta Kitti elakadó lélegzetét, ahogy a vágy tetőpontján átjárja testét a gyönyör. S érzi szorítását, amely lassan enged, s lanyhul, majd teljesen lágy simogatássá tisztul. Károly vágyának utolsó virágait szórja kedvese arcára, hogy az érezze, nem akarja semmitől megfosztani. Lassan végetért az utazás, amely mindkettő számára új csodát, gyönyört hozott, amelyből új tapasztalást nyertek, hisz most kezdik megismerni egymást, hogy az elkövetkezendő utazások során mind nagyobb élményt nyújtsanak egymásnak. Az a perc, mely a vágy tetőfokán érte őket bennük él, s kapocsként tartja mindkettő szívét, mely ettől kezdve egy már.
-Te vagy egy csoda! - súgta lihegve Károly a lány fejénél pihentetve saját fejét, s karjai között tartja királynőjét. - Te..., te,..., drága kicsi asszonykám.
Olyan vagy, mint egy érett gyümölcs, amelybe oly jó beleharapni. Szeretném egy életen át, kóstolgatni. Te... Csodaország királynője!
-Vigyázz, el ne fogyjon. - Szólt Kitti szelíden, hangjából még mindig érezhető a remegés, ahogy a csúcson landolt. - Nagyon jó veled! Ugye ne... - hagyta
félbe, hisz elhalt a szava párja szája alatt.
-Igen, csodálatos vagy. Mindig erre vágytam. - Szólt Károly, s hangja elcsuklott, mert elindult a könnye, s folyt végig az arcán.
-Sírsz? - Érezte meg Kitti, s szelíden megsimogatta kedvese arcát, s törölte le könnyeit.
- Igen, mert... - Károly megfogta a lány kezét, s csókolgatni kezdte ujjait -csodásán isteni vagy. Nem gondoltam, hogy egyszer még részem lesz ekkora csodában. Boldog vagyok, mert szeretsz. Nagyon régen nem szerettek már, s ez most elmondhatatlan számomra. Fel sem tudom fogni, hogy igaz. Pedig itt vagy a karomban. De ugye itt is maradsz? Maradj velem, kérlek szépen! Ne hagy el, mert abba belehalok. Azt már nem bírnám ki, hogy te is. Ugye nem teszed ezt velem, ugye nem? Nem engedlek már el soha, soha, soha! Baba ugye örökké az enyém leszel?
-Macikám, ne gondolj butaságokra. Nekem csak te kellesz. Azért maradtam veled, mert nincs nálad jobb ember a földön. Az előbb érezhetted, hogy mindenem a tied. Különben sem tudnék elmenni, mert szív nélkül nem lehet élni, azt pedig neked adtam. Ott van benned, így én csak veled élhetek már, ha élni akarok. - mosolyodéit el, s nyomott egy forró csókot párja könnyes szájára. - Végre nincs korlát, és tiltás, s akkor és addig szerethetlek, ameddig nekem tetszik. Csak vigyél el sokszor Csodaországba, mert minél jobban meg akarom ismerni ezt a te világod. S szeretném, ha sütne rám a napod, amelyben én elégek, de velem jössz te is, hogy ne féljek egyedül. Mert mi összetartozunk most már.
Károly könnyein keresztül nézte a kedves arcát, amelynek sziluettje a sötétben is kirajzolódott, milynek közepén ott ragyogott a két csodaszép gyöngyszem. A szemek, melyet annyira szeret, s melyből úgy olvas, mint egy nyitott könyvből, így most, hogy könyökére támaszkodva látja csillogni. Érzi a másik boldogságát.
-Babám, én régóta a tiéd vagyok, s az is maradok, amíg élek. Örülök, hogy így érzed, s megteszek mindent, hogy ne csalódj bennem, mert nagyon szeretlek, édes kicsi drága asszonykám. Szeretném, ha tényleg az lennél.
-De az vagyok, a tiéd vagyok.
-De, ha arra kérnélek, hozzám jönnél?
-Igen, boldogan, miért kérded?
-Csak tudni szeretném, hogy - megcsókolta ismét, és haját simogatva szemére is csókot lehelt.
-Különben meg becsaptál. - Szólt Kitti mosolyogva.
-Becsaptalak? Mikor? - Lepődött meg hirtelen Károly, mert nem értette.
-Igen, mert azt mondtad, hogy holnap kapom meg tőled az ajándékom.
-Ja, igen, mert így alakult, nem így akartam.
-Nem igaz, mert én már ma megkaptam.
-Hogyhogy?
-Itt vagy a karomban. - szorította magához kedvesét Kitti - Te vagy az ajándékom, mert ma 18 lettem, s te nekem adtad nagykorúságom első éjszakáját.
-Kiki, édes kicsi babám. De én mást is akarok adni, mert... - Hirtelen elhalgatott, majdnem elszólta magát, akkor meg hól a meglepetés, így csak megcirógatta a lány arcát, s halkan jegyezte meg. - Örülök neked, holnap megkapod a többit, mert azt szeretném, hogy emlékezz a 18. Születésnapodra, amíg élsz. Örülök, hogy eljöttél velem most. Én is akartam, de féltem, azért nem mondtam egyből.
-Féltél? Mitől? - Kitti meglepődve kérdezte.
-Tőled! -Vágta rá, hisz valóban. Sokszor elképzelte, milyen lesz, ha végre együtt lesznek, de soha nem merte végiggondolni az egészet. Az, hogy Kitti fiatal mindig izgalommal töltötte el, éppen ezért állandóan benne volt a gondlat, megfelel-e a lánynak? Meg tud-e felelni az elvárásainak? Meg amikor hazafelé jöttek a taxiban, akkor is ez járt a fejében, de a vágya erősebb volt, mint a gondolat, így legyőzte félelmét.
-Tőlem?
-Igen, mert én sem tudtam mit kezdeni veled. Azt akartam, hogy jó legyen, de nem tudtam neked mi az, ami kell. Látod, mindketten féltünk egy kicsit, de mégis csodálatos volt ez az egész.. Igaz kicsim? Majd szép lassan megtanuljuk egymást, csak arra kérlek, mindig mond meg, mit tegyek, hogy őrökké újat és szépet adjak. - Szólt kedvesen, s megcsókolta a lányt, aki száján boldog mosollyal, édesen aludt. Amikor Károly ráeszmélt, hogy párja őt átölelve elaludt, óvatosan betakarta és szemét is csókkal borította.
-Babucikám, te csodakirálynő. Nagyon szeretlek. Aludj csak kincsem.
Letette a fejét a lány feje mellé. Csukott szemmel élvezte, ahogy párja teste hozzáért az övéhez, s lágyan, puhán mozog a hasa minden levegővételnél.
Ahogy lábaik összekulcsolva kapaszkodnak egymásba, mintha nem akarnák elengedni soha. Élvezte, s lassan ő is édes, mély álomba zuhant.
Arra riadt, hogy üres az ágy mellette. Először azt hitte, álmodta az egész csodát, mint már annyiszor, de hamar eszmélt, ahogy ráérzett ruhátlanságára, rádöbbent, nem álmodta. Tényleg megtörtént. Végre övé lett az imádott lány. "De akkor hol van?" - Futott át agyán a gondolat. - "Elment? - riadt meg - "Nem, az nem lehet!" Lassan bevillant a felismerés, a kislányt eteti! - "Te tök, már megint hülye vagy!" - szidta magát, majd mosolyogva hunyta be a szemét. Felidézte az éjszakát, a csodát. Élvezte ezt a mámorítóan csodás érzést, ahogy ismét átjárta testét, lelkét. Agyában zsongtak a gondolatok. Feküdt, s hirtelen ráébredt, egy vers motoszkál a fejében. Egyre jobban izgatta, nem hagyta nyugodni. Felült. - "Le kell írnom!" - futott át agyán, s már kotorta is a kellékeket.

"Mikor megszülettem, már akkor álmodtam
A megálmodott dolgokat már akkor számoltam
Ahogy nőttem, és éltem életemen
Az álmok csodás világa volt nekem lételem

Most már túl életem felén
A csodavilág jön én felém
Hisz az is csoda, hogy itt vagy nekem
Miattad álmodom újra életem"

Annyira a hatása alá került, hogy nem vette észre Kittit, aki most ért vissza a kislánytól. Amint belépett meglátta párját, ahogy buzgón ír. Nézte egy darabig, majd óvatosan letelepedett mellé. Vigyázva, hogy meg ne zavarja, olvasni kezdte.

"Belsőm boldogságát most ki tükrözőm
Most kettőnk álmához nekem lesz közöm,
Gyere velem és együtt lesz csoda világ,
Szeresd igazán azt, aki téged szívből imád

Most itt van nekem meztelen tested
Ahogy más, te is a csodát kerested,
Másfelé néztél, de benned van a csoda
A szerelemhez mindenkinek van joga"

Károly megérezte közelségét, magához vonta.
- Muszáj leírnom, nem hagy nyugodni. - szájon csókolta a lányt, aki hozzásimulva olvasta tovább a sorokat.

"És mint hűs patak szemem simogatja tested,
Mit teszek? Azt remegő szempillád alól lested,
Nézem melled, mely, mint üveghegy az ég felé mered Érzelmek játéka ez, hisz neked is simogatna kezed

Szemem zuhatagja most megtalálja hasad
Köldököd, mint biztos pont, ott formál tavat,
Ám amikor megtelik, és onnan is tovább rohan,
Alázúdul, és megnyugvást lel egy sűrű bozótban

Mögötte barlang, létünk titkos világa
Ott terem örök szerelmünk közös virága
Csodaország ez, mert mindennap leszedjük
A bennünk rejlő örök szerelmet újra élhetjük"

-Nahát! - Szakadt ki Kittiből elbűvölve - Hogy tudsz ilyen szépen írni? Honnan jön ez?!
Ahogy olvasta, egyre inkább hatása alá került. Teljesen megbabonázták az olvasott sorok. Sehogy sem értette, honnan van párjában ennyi szépség, hói lakozik. Határozottan csodálta.
-Honnan? - Nézett rá Károly, miután az utolsó szót is leírta. - Tőled! Te nyitottad ki bennem azt a szelencét, ahol őriztem ezt. Te vagy, aki újra megpendítette lelkem harangjait, s most csilingelve hirdetik, hogy még tudok szeretni. Mert szerelmes vagyok beléd. Teljes lényemben, valómban szeretlek téged. Te vagy életem nagy csodája. Mert te magad vagy a csoda. Ahogy mézédes ajkad kóstoltam, ahogy hajad illata elhódít, mind, mind csoda számomra. Az, hogy itt vagy, s érzem bársonyos bőröd, Mert, ha csak hozzád érek, már elindul bennem a dallam, amely hirdeti szépséged. A mámorítóan édes érzés, amely elönti testem, minden porcikám, s egyre jobban fogva tart. S kiálltja bennem a hang, egy percet sem akarok nélküled élni ezután. - Beszéd közben simogatta párját, s kezei bejárták a lány testének minden zugát.
Hangja vággyal telt, s mámortól elhomályosodó szemmel nézte annak csillogó szeméből áradó tüzet. A tüzet, amely égette arcát, s tudatta vele, ő is hasonlóan érez. Látta a lángot, ami hívogatóan fényes. S lágy tapintást nyújtanak az
ujjak, ahogy megrajzolta vonásait. S érzi kedvese mámorítóan hódító illatát, ahogy fölé hajolva csókolja. Testének minden egyes rezdülését, ahogy átjárja
vágya, ahogy megrándul egy-egy érintésre. Lélegzetét, amely akadozva hagyja el ajkát. Az ajkakat, amik íze valósággal belehasít tudatába, amely oly édes
és lágy, hogy szinte beleborzong, ha érinti. S most egymásba gabalyodva, a vágy hintáján utazva érkeznek meg Csodaország kapujához, ami újra tárva-nyitva áll előttük, arra várva, hogy begördüljenek rajta. S ők önfeledten vetik
bele magukat a csodató habjai közé, hogy megmártózzanak, és élvezzék a gyönyört. A gyönyört, amely most szabadon, félelem nélkül hatol be zsigereikbe, hogy a mámor virágai közt kóstolják egymást. Ezen az éjjelen új fejezet kezdődött életükben, mert mostantól nyíltan lehetnek meg egymásnak, hisz elhárult minden akadály, amely eddig szerelmük útjában állt. Ők szavak nélkül is érzik, tudják, csak együtt élhetnek ezután.


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-03-27 00:02:53

Szia!
Ebben a részben a legjobban a Csodaország leírása tetszik, és az a rész, ahol végre egymásé lesz Kiki és Kari. Nem pornográf, minden benne van, aminek ott a helye. Gratulálok. ( Megleptél a bárbeszédrésznél néhány félmondattal...csak így tovább. )
Üdv.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) A kismadár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) "Büszkeség és balítélet" című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hajnal hasad című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi napfény című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hajnal hasad című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egy gyorsvonat késik című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Amikor kimegy a tartalom az emberből... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Évszakok című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Évszakok című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mint királynő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Gyermek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) "Büszkeség és balítélet" című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)