HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47771

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: pitypangFeltöltés dátuma: 2007-03-26

Eső

Minden reggel arra várt, hogy meghallja a kopogást az ablakon. A jéghideg esőcseppek halk, tompa kopogtatását. Imádta az esőt. Gyakran kapta magát azon, hogy kibillen az éppen olvasott könyv világából és az égre tekint. A felhők jó kedvűen néztek vissza rá, nem volt kedvük kibocsátani hűsítő csapadékukat. Elképzelte, ahogy az eső megérinti az első és egyben legmagasabb fákat, majd eljut a fűszálakhoz is. Reménykedve kémlelte az eget minden alkalommal, amikor a felhők egy picit is komorabbnak tűntek.
Megesett, hogy éppen aludni készült és meghallotta a cseppeket. Vágyakozása odáig fajult, hogy felöltözött és kiment a szabadba. Csak állt, állt és hagyta hadd ázzon teljesen el. Hallotta ahogy a cseppek hozzáértek a ruháihoz, a bőréhez és azt is, ahogy a víz molekulái teljesen eggyé váltak a hajával. Ha rápottyant egy esőcsepp valóságos vigyor futott át az arcán és érezte, ahogy a hideg csepp lehűtötte, majd lassan végigfolyt a homlokán. Ilyenkor teljesen beleolvadt a természetbe. Ő is szerves része volt a Mindennek.
Eközben az idő folyamatosan haladt, nem állt meg egy pillanatra sem. Rengetegen mentek el mellette, senki sem értette, hogy miért áll és mosolyog az esőben. Látták a szemét, a kábulatát, a mámorát, az imádatát.
Lassan elporhadtak a csöppek, de ő csak állt ott (és meghalt kicsit, hogy újra éljen). Már nem esett semmi az égből, de ő még mindig ott állt mámorosan. Tudta jól, hogy ezután mi fog következni. Csak várt és egyre csak várt. Egyik pillanatban a sötét ég kivirult. Az ég színes díszeként egy szivárvány jelent meg. Pompás eleven színeivel visszamosolygott rá. A szivárvány az eső koronája, a dísze, maga az Ék. Gyakran pirosas-piros árnyalataival tűnik fel, de leginkább a kék színt kedveli. Talán azért, mert ő az eső hű kísérője. Az eső színe pedig a köztudatban a kék.
A lány még mindig teljesen mozdulatlanul állt. Semmi sem zavarta, nem volt egyetlen gondolata sem. Az összes gondja elszállt. A harmadik dolog, amit az ilyen borongós időben szeretett az az illat. Eső után a levegőnek ellenállhatatlan illata van. Az emberek vagy nagyon szeretik ezt a jellegzetes illatot, vagy ki nem állhatják. Egy idő múlva már kezdett előbújni a nap. Úgy gondolta a lány, hogy ideje haza indulnia.
Mindenféle és fajta esőt szeretett. Rajongott a tavaszi, az őszi, a nyári, a hűvös, a meleg, a zuhogó, a csepegő, a szitáló esőért is. Legfőképpen langyosan és nyár idején kedvelte. A nyári forróságban sokkal jobban esik mindennek az égből jövő víz. Az egész felhevült emberi testet lehűti, a mezőket megóvja a kiszáradástól, a növények végre felfrissülhetnek és egy kis tápanyaghoz juthatnak. Számukra ez maga az égi ajándék. Lezúdul a fellegekből, és behatol a gyökerekbe, emellett a földet is táplálja.
Ebben az időben kizárólag egyetlen dolog nem nyeri el a tetszését, az pedig az, hogy a máskülönben gyönyörű világos kék ég ilyenkor sötétbe burkolózik. Dühöngő fekete fergeteges óriás, ami szétterjed mindenen. Ezüst szálakkal ostorozza a környéket, és iszonyatos dörmögő, néha morgó hangjával az összes élőlény figyelmét kivívja. A legtöbb ember szeméből rémület tükröződik, de a lány mégsem fél. Tudja jól, hogy néha mindenkinek és mindennek szüksége van egy kis mérgelődésre. Ez az állapot is mulandó akárcsak a többi. Hiszen egy apró víz formájában megjelenő esőcsepp is a perc töredéke alatt képes kámforrá válni. Minden egyes pillanat örök és megismételhetetlen. Törekedni kell arra, hogy a létezésünk valaki számára felejthetetlen legyen. Ez a lány tudta, hogy az összes pirinyó esőcsepp különböző és egyedi. Egyetlen cseppet sem akart elmulasztani belőlük, hiszen mindegyik másként képződött a felhőkben és mindegyik máshogy is ér véget.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-03-05
Összes értékelés:
5
Időpont: 2008-01-29 18:43:10

köszönöm a hozzászólásokat :) örülök, hogy vannak, akiknek tetszik az írásom.
Alkotó
Regisztrált:
2007-10-22
Összes értékelés:
95
Időpont: 2008-01-25 17:55:53

üdv
Nagyon szépen elbújtattad a mondanivalódat a törétnetben....és gyönyörű volt a leírásod az egész történetről! gratulálok!
én is imádom az esőt, legjobban nyáron...mint a főszereplő.nyáron, mikor egyszer csak elborítják az eget a felhők, majd hirtelen esni kezd, és....anyám tanítása szerint elővenném az esernyőt...de megáll a kezem, és csak élvezem az esőt, nem érdekel, hogy otthon majd kikapok érte. Nagyon szépen leírtad ! Mégegyszer grat.!
szió
Niké

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Nyugodt vagyok... címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Élet írta lap (idősekről) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyhangú című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság II. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Közhelyek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ma már, s mégis... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nincs időm című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Randevúk (I.,II., III.) címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)