HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48275

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: EghainFeltöltés dátuma: 2007-03-26

A rengeteg titka - 1. fejezet

A kis fekete könyv

Cleo a padon ült. A könyvébe mélyedt, mint minden délután röplabdaedzés előtt. Ez épp egy új darab volt, nemrég szerezte be. A kedvenc történeteinek egyike volt, tündékkel, trollokkal, törpékkel, boszorkányokkal, vámpírokkal és hasonló mesebeli lényekkel. Cleo, ha ilyet olvasott, úgy érezte, mintha a betűk kiszakítanák a saját életéből és egy másik világba repítenék.
Hirtelen valaki megérintette a vállát. Megriadt, a könyv kiesett a kezéből, és hangos puffanással földet ért.
- Bocs, nem akartalak megijeszteni.
Cleo megdermedt ezekre a szavakra. Csak egy embernek volt ilyen kellemes, mély, búgó hangja: Tom Poole-nak, az iskola legmenőbb srácának, akibe Cleo legalább három éve bele volt zúgva.
- Szia Tom -mondta, hátra sem nézve. Érezte, hogy kigyúl az arca.
- Szia. Megint olvasol?
- Olvastam -Cleo megfordult, felöltötte a legszebb mosolyát, és lehajolt a könyvért.
- Mással se látni téged, csak a könyveiddel. Főleg mostanában.
- Hát igen... Tudod, volt ez a könyvhét...
- Igen, igen -Tom a hajába túrt. -Én is vettem néhány képregényt. Azok is érdekelnek?
- Igazság szerint jobban szeretem a saját fantáziámra bízni a dolgokat.
- Mhm... -hümmögött Tom. Beállt az a bizonyos kínos csend, amit ő arra használt fel, hogy az előtte elhaladó lányokat vizslassa. -Tulajdonképpen azért jöttem, mert az osztályfőnököd látni szeretne. Csak nem csináltál valami rosszat?
- Nem tudok róla -mosolygott Cleo. -Mindenesetre köszi -felállt, vállára vette a táskáját. -Akkor, szia.
- Szia -köszönt a fiú is.
Cleo el sem akarta hinni: az iskola legmenőbb sráca, minden lány álma észrevette. Beszélgettek, és ő nem tűnt idiótának, nem mondott semmi butaságot, nem esett hasra előtte, és semmi hasonló. Tom persze sosem hibázott. Ha az még nem volna elég, hogy tökéletesen nézett ki -tökéletes alak, tökéletes kék szemek, tökéletes, fényes és erős barna haj, tökéletes mosoly-, tökéletesen tanult, a sportban is tökéletes teljesítményt nyújtott, szóval mindene TÖKÉLETES volt. Ezért természetesen minden lány imádta, aminek ő tudatában volt, és nemegyszer vissza is élt a helyzettel. Cleo öt éve járt vele egy iskolába, de ez volt az első alkalom, hogy beszélgettek.
Cleo belépett a hatalmas, sárga épületbe, megkereste az osztálya ajtaját, és bekopogott.
- Tessék -hallotta odabentről.
Lenyomta a kilincset és átlépte a küszöböt. Mrs. Delpy, az osztályfőnök az asztalánál ült és egy kis fekete könyvet forgatott. Felnézett, mosoly terült szét az arcán.
Mrs. Delpy soha egy percig sem titkolta, hogy Cleo az egyik kedvenc diákja. Nem kivételezett vele, de gyakrabban beszélgettek, mint a többi diákkal, mert nagyon tetszett neki, hogy a lány ennyit foglalkozik a könyvekkel és az olvasással.
- Szia, Cleo. Azt hittem, már nem is jössz.
- Tom mondta, hogy keresni tetszett.
- Igen, igen... -Mrs. Delpy szórakozottan tovább lapozgatta a kis noteszt. -Ülj le, Cleo.
A lány engedelmeskedett, helyet foglalt a tanárnővel szembeni széken. Szorongva pislogott ki az ablakon. Az udvar közepén álló vastag tölgyfa ágai hajlongtak az erős széltől.
- A tanulásról szeretnék elbeszélgetni veled. Az utóbbi időben sokat rontottál.
- Mrs. Delpy, én...
- Tudom, sok a gondotok édesanyáddal. De össze kell szedned magad, mert ez a kis botlás meglátszik majd a bizonyítványodon is. És akkor lőttek a továbbtanulási terveidnek.
- Tudom.
- Nem azért mondom, hogy piszkáljalak. De régen olyan jól tanultál. Vág az eszed, könnyen megjegyzel mindent. Itt a szünet, végre lesz időd bepótolni, amit idáig elmulasztottál megjegyezni.
- Igyekezni fogok. Csak egy kicsit össze kell szednem magam.
- Nem akarok rosszat neked. Csak a te érdekedben mondom.
- Tudom.
- Ha gondolod, segítek felzárkózni -sóhajtott a tanárnő.
- Köszönöm -Cleo minél előbb szabadulni próbált, mert a röplabda kezdete vészesen közelgett. Felállt a székről, és köszönésre nyitotta a száját, de Mrs. Delpy intett a kezével, hogy még szólni szeretne.
- Várj még! -végigsimított a fekete könyvecske fedőlapján. -Tudom, hogy sokat olvasol. Úgy gondolom, ez érdekelni fog -azzal odanyújtotta Cleo-nak.
A lány félszegen belelapozott. Az első oldalon nem talált semmit. A másodikon sem. Gyorsan végigfutott az egészen, de rájött, hogy egyetlen betű, szám, rajz vagy bármilyen jel nincs benne. Teljesen üres volt.
- Mrs. Delpy, ez... üres.
- Jaj, dehogy üres. Tele van írva. De csak holdfénynél tudod elolvasni.
- Ez valami vicc? -kérdezte Cleo gyanakodva, de mikor rájött, hogy milyen udvariatlan volt, gyorsan bocsánatot kért.
- Nem, nem az. Csak próbáld ki.
Cleo úgy gondolta, a kis könyv problémáját későbbre halasztja. Sürgette az idő, nemsokára kezdődött az edzés.
- Ööö... hát köszönöm, Mrs. Delpy. Majd elolvasom. Akkor... viszlát.
- Szia, Cleo!
A lány az ajtóból még egyszer visszanézett. Mrs. Delpy mozdulatlanul ült, és az ablakon keresztül az erdő felé bámult.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2008-01-31 17:59:21

válasz Hajnalka (2008-01-24 22:11:10) üzenetére
Szia Hajnalka!

Először is: nagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy tetszik, amit írtam, és annak is, hogy kommenteltél!

Az észrevételekkel kapcsolatban igazad van, az első mindenképp jobban hangzana úgy. Még kezdő vagyok, tanulok... =)
A Tommal való jelenettel szinte mindenkinek hibádzik valami, de a fiúnak nem szánok túl sok szerepet az elkövetkezendő fejezetekben. És Cleo emberi, minden emberi rossz tulajdonsággal, ha tovább olvasol, észre fogod venni. =)

Mert remélem, hogy tovább olvasol, és azt is, hogy leírod az észrevételeidet, mert sok hasznukat vehetem. Köszönöm! =)
Alkotó
Hajnalka
Regisztrált:
2008-01-22
Összes értékelés:
12
Időpont: 2008-01-24 22:11:10

Szia Eghain!
Először is gratulálni szeretnék a könyvedhez,szerintem nagyszerű sztori,és érdekes. Igaz hogy még csak az első részt olvastam el , de még ma elolvasom a többit is. Csupán két dolgot szeretnék hozzáfűzni:
1 "...mint ha a betűk kiszakítanák a saját életéből..." Ha valakit kiszakítanak a környezetéből az nem önszántából,és örömmel megy máshová. Persze tudom,hogy a mondat második felében mondanivalód helyes értelemt nyer,és azt üzeni nekünk amit mondani akartál vele,csak úgy mégis jobban hangzott volna,hogy: Úgy érezte mint ha a betűk elrepítenék saját világából egy másik,csodás világba. Ezt nem kötekedésből mondom,és persze lehet,hogy nincs is igazam.
2 Amikor Cleó találkozik az iskolaudvaron Tom-mal azt vártam,hogy majd Cleó valamit elszúr a fiú előtt,pl ahogy te is írtad hasra esik elötte,mégis úgy válnak el egymástól,hogy kialakulóban van köztük valami. Nem kellett volna hosszan ecsetelgetni,nehogy más irányba terjedjen a történet,de röviden leírhattad volna. Sokkal emberibb,valósághűbb,és eredetibb egy szereplő ha nem tökéletes.
Mindezektől függetlenűl nagyon élvezhető történetet írtál,és azthiszem meg kell köszönnöm azt a néhány örömteli percet melyet a műveddel töltöttem,tényleg nagyon jó,és ezt őszintén mondom. Csak így tovább.
Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2007-09-09 11:03:49

Köszönöm szépen! =)
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2007-08-08 13:30:44

Remek történet, nagyon izgi!
Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2007-04-05 12:52:23

Szia Álomsrác!
Köszönöm szépen! A fiúnak később szinte nem is lesz szerepe, így szerintem hagyom úgy, ahogy van. Egyébként nem egy pozitív szereplőnek szántam. =) Köszönöm a kritikát és a dicséretet!
Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2007-04-02 18:12:37

Szia!
Nem gond, hogy sokat írtál, ellenkezőleg, nagyon örülök neki! Ahogy annak is, hogy elolvastad az eddig feltett fejezeteket, és tetszik is! Fura, mert azt a bevezető mondatot, amit a tanárnő szájába adtam, épp az egyik saját tanárom mondta nekem, és épp akkor írtam a regényt (törióra, dögunalom =)), így került bele. A Közgázban, ahova járok, egész lazák a tanárok! =)
Cleo-t én olyannak képzelem el, amilyen én vagyok, talán lesznek még rá utalások, hogyan néz ki, de szerintem elég teret adtam az olvasónak, hogy maga fesse le a karaktert magában. Örülök, hogy Te másképp képzeled el, ez azt jelenti, hogy már kicsit magadévá is tetted! =) Egyébként azért a saját képmásomnak képzeltem el, mert mindenkinek van egy saját világa, amit elképzel magában, aminek az egyik hőse önmaga, és én A rengeteg titkában ezt a világot írtam le.
Köszönöm szépen a dicséretet, nagyon jólesett! =)
Alkotó
Regisztrált:
2007-02-17
Összes értékelés:
11
Időpont: 2007-04-01 13:11:58

Szia!

Hmm! Elolvastam! :)
Ami igazán nagy dolgot jelent! Mert én álltalában nem tudom rászánni magamat hoigy elolvassak valamit, és a legtöbb könyvre amire azt mondják hogy úúú, így jóó, meg úgy jó, és akkor abba belekezdek, és kb az 5. oldalnál majd elalszom olyan unalmas. De ez a könyv ez érdekesnek ígérkezik! :)
Szerintem még a folytatást is elolvasom ;)
tetszik! jó!

Amikor Mrs. Delpy ezt mondja:
"- Nem azért mondom, hogy piszkáljalak."
szerintem ilyet azért nem mond egy tanár... bár mondjuk embere válogatja!

Válaszolva egy kicsit Velencia üzenetére:
én annak a pártja vagyok mint ahogy az író ír! Szóval én jobban szeretek úgy leírni egy főhőst, hogy a cselekedeteiből, a stílusából, a jelleméből elképzelve! Mert ha mondjuk leírja Eghain hogy Cleo egy rövid, vörös hajú, szemüveges, fogszabályzós, agyon sminkelt, szeplős... stb akkor hol marad a képzelet?
Ez így sokkal jobb! mert így saját magad képzelheted el a főhősödet olyannak amilyennek te szeretnéd!

(Én személy szerint egy hosszú, barna hajú, kicsit félénk, és arcilag, egy elég átlagos lánynak képzelem el, nem ronda, de nem is a legszebb a suliban (máskülönben Tom hamarabb észrevette volna!)

ez így jó!

u.i.: bocsi hogy iylen sokat írtam, néha hajlamos vagyok rá. akár a saját regényemben! :)
Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2007-03-26 21:40:14

Szia! Köszönöm a hozzászólást! A forma véletlen volt, csak a fejezet címét akartam középre írni, de nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna... =) Szerintem a folytatást is felrakom, örülök, hogy eddig tetszik. A rajongás a tökéletes fiúért lehet, hogy tényleg amerikai minta, az embert megfertőzik az ilyen filmek, ha sokat nézi őket... =) Remélem, a folytatásban nem lesznek ilyen klisék. Köszi a kritikát!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A nyárfa címmel a várólistára

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Testvérek című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Szép mert szeretem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)