HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49076

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: lávaFeltöltés dátuma: 2007-03-27

Csodaország 19. fejezet

Most, amikor már boldogan alszanak egymás oldalán, a hold, aki tanúja volt szerelmüknek, hisz égi útján hozzájuk is bekukucskált, nevetve búcsúzik egy lágy cirógatással, hogy átadja helyét a nappali vándornak. A nap csendben kúszott fel az égre, s álmosan néz az ébredő városra. Rövid időn belül azonban teljesen észhez tért, beágyazta felhőtakaróját, körülnézett lát-e valami szokatlant. Be-bepillant az ismerős ablakokon, szikrázva jelezte, megérkezett, s ezen a március elsején, ő uralja az eget. Egyre több ismerőst talált, akik ébredeznek, s kezdik vele együtt munkájukat. Verőfénnyel üdvözölte őket, s kívánt jó napot. Az emberek mosollyal díjazták a nekik szánt pompát. Ő nevetve úszott tovább, míg elért Károly ablakához. Ahogy megpillantotta összefonódott testüket, örömtáncba kezdett, s szikrázva szórta rájuk koronája minden ékkövét. Ezzel ajándékozta meg nászukat. Óvatosan érintette Kitti arcát, amely, ha lehet még szebbnek látszott Csodálta egy darabig, majd hirtelen a férfi arcát vette célba, s incselkedve csiklandozni kezdte, mire ő kinyitotta a szemét. Meglátta, ahogy az égi vándor kedvese száján pihen, s lopva csókot hint rá.
-Menj innen, ő az enyém. - Súgta, s lágyan betakarta ajkát, elzárva így a betolakodót. - Neked is tetszik, ugye? Tudom, hisz gyönyörű, s végre az enyém. Úgy, hogy keress magadnak mást. - Könyökére támaszkodva nézte, ahogy álmában játszik rajta a napsugár, s próbált újból csókot csenni ajkairól. Ő azonban útját állta, kezeivel takarta, nehogy felébressze. A betolakodó azonban nem hagyta magát tovább sétált a lány testén, s szelíden simogatta a takaró alól kilátszó combjait. Úgy tűnt, mintha el akarná hódítani az alvót, de Károly keze megzavarta, ahogy szelíden megérintette bársonyos bőrét, s óvatos csókot lehelt rá. Az égi vándor próbálkozott még egy darabig, de látta reménytelen, mert a lány megközelíthetetlen számára, ezért mindkettőt betakarta sugaraival, így kérve bocsánatot azért, hogy megzavarta álmukat. Károly egy darabig feküdt még párja mellett, feje mámortól kótyagos, de szívében hatalmas boldogsággal nyugtázta a bocsánatkérést. Behunyta a szemét, s élvezte a helyzetet, mely most is édes és bódító. Lassan tisztult a feje, s eljutott füléhez a konyhából beszűrődő hang. Tudatosult benne, hogy többen
vannak, hogy készülnie kell. Amilyem óvatosan csak tudott kicsusszant a lány mellől, vigyázva, hogy fel ne keltse. Nadrágba bujt, s csendben kifelé indult.
Feje azonban még a mámortól szédült, s tántorogva lépett be a konyhába, ahol már népes társaság tanyázott.
-Na mi van fiú? Jól elaludtál. - Hallotta apja hangját, akinek feltűnt kótyagos feje, mámoros szeme. - Az éjjel merre jártál? - nevetett, s cinkosán nézett Mihályra.
-Szia apu! Messze jártam. Csodaországba. - ölelte át nevetve.
-Mi van? - Nézett rá értetlenül Réka - Keresztapu te beteg vagy?
-Én? Dehogy kislány, és mégis. Majd te is eljutsz oda, ha megtalálod azt, akivel érdemes megmászni az üveghegyet, hogy megfürödj a csodatóban. Apu, te érted mit hablatyol? - Nézett apjára, aki viszonozta Kereki papa mosolyát. Elég rég ismerik már egymást ahhoz, hogy értsék.
-Igen kislányom, tudom, miről beszél, de majd te is rátalálsz, s akkor megérted. Én is jártam ott anyáddal, nem egyszer, ugye mama? - Ölelte át felesége
derekát, de ő értetlenül nézett vissza férjére.
-Férfiak! - Legyintett mosolyogva - Még jó, hogy ti tudjátok miről beszéltek.
Sok helyen jártunk az igaz, de, hogy Csodaországba jártunk-e azt nem tudom.
-Pedig nem is egyszer. Ha ennek vége lesz, elviszlek megint. Fogadok veled, rájössz, miről beszélek - csókolta meg az asszonyt - este elmegyünk - súgta a fülébe, s Piros megérezte férje vágyát, ahogy magához ölelte, hisz megérintet te barátja mámoros állapota. Hirtelen feltört belőle a hatalmas érzelem, amelyet az asszony iránt táplál már 19 éve.
-Mi van veled? - Nézett rá Piros. És megsimogatta a férfi hátát.
-Semmi, szeretem a feleségem, baj? - kacsintott huncutul.
-Dehogy! Tapasztaltam amióta együtt vagyunk, mindig jó férjem voltál. Én is szeretlek, tudod, csak nem értem miről beszéltek. De ti biztos tudjátok.
-Te is tudod, de majd este megmagyarázom. - Felelt az.
Károly észrevette összeborulásukat, s átkarolta mindkettőt.
-Köszönöm nektek, amit tettetek. Ti vagytok a legjobb barátaim, jó volt tudni, hogy mindig számíthattam rátok. S most ezt is megszerveztétek. Ha ti nem vagytok, akkor nincs kész a meglepetés. Teljesen kiesett az az idő, míg ott voltam, pedig nagyon vártam már. Halálosan szeretem őt. Ő a leg... - Nem tudta folytatni, mert könny szökött a szemébe a meghatottságtól. Az, hogy most itt állnak, s szemmel láthatóan szeretik egymást, mégis ő volt fontosabb, meghatotta. - Köszönöm! - szólt akadozva, majd apjához fordult.
-Nincs semmi baj, csak szerelmes vagyok. Én, így a negyvenhez közel, olyan szerelmes vagyok, mint egy kisdiák. Érted ezt?
-Az nem számít fiam, ki hány éves, a szerelem jön magétól. Csak légy figyelmes. Örülök neked, mért végre boldognak látlak. Rég vártam már erre, hogy olyan legyél, mint amikor kamaszkorodban jártál ott. Azt kívánom, tartson ez az állapot sokáig.
-így van haver, ha megtaláltad vigyázz rá, s őrizd, ahogy csak tudod. Örülök, hogy végre jól utaztál. - Ölelte át Mihály is barátját, akinek fekete bogár
szemeiben még mindig a mámor virága látszott. - Addig jó, míg ő is jól utazik veled.
-így van gyermekem - Vette át ismét a szót apja. - remélem, nem jársz úgy megint.
-Nem! Ő nem hagy el! Azt mondta soha sem! - Riadt meg hirtelen - Azt nem
élném túl! Károly apja vállát átölelve fakadt ki - Apu az nem lehet, hogy megint!!
-Macikám! Nem lesz az, ne félj! - Lépett be Kitti az ajtón. Hallotta beszélgetésüket. Háta mögé lépett, hogy átölelje, így akarta nyugtatni. Károly azonban hirtelen megpördült tengelye körül, s szembe fordult vele.
-Baba ugye nem? Azt mondtad az éjjel, hogy jó velem, hogy örökké velem maradsz. Ugye kicsim így lesz?
-Apucikám, figyelj rám - fogta két tenyerébe Károly arcát. Ő a megszólításra elmosolyodott. - kérlek szépen, verd ki a fejedből ezeket a csúnya gondolatokat. Emlékezz, mit mondtál a nyáron nekem. " A múltad megtörtént, de a jövőt te irányítod. Te döntőd el, hogy öröm, vagy bánat, jó vagy rossz lesz benne!" Te mondtad. Most neked kell eldöntened, mit akarsz kezdeni velem. Megbízol bennem, és félelem nélkül élsz, vagy mindig a múlton rágódsz, s akkor félelem tölti ki az egész életed. Döntsd el melyik a jobb. De azt tudnod kell, én mindig a közeledben leszek. Vagy élünk szerelemben, félelem nélkül együtt boldogan, vagy önmagád félelmeivel egyedül. A választás a tied. Te döntesz, de utána neked kell élned azzal, amit döntöttél. - Kitti csendben beszélt, párja szemét nézte, melyben ott ült még a mámor virága. Megcsókolta.
-Szeretlek, te buta, nem érzed? - ölelte magához.
-Édesem! Dehogy nem, éreztem, éppen ezért nem akarom elveszteni a szerelmed. Igazad van babám, a múlt az volt. Most már csak a közös életünk
számít, az, hogy boldog légy velem. Ne haragudj a te szerelmes mackódra! -
Forró csókkal szorította magához, érezni akarta ismét.
-Mivel bizonyítsam, hogy szeretlek. - Nézett rá kérdőn Kitti. - Drága buta macim! Tudom, hogy nehéz elhinni ezt, mert én is félek még. Ha késel, mindig az jut eszembe, tudod, az, hogy baleset ért, ameddig nem érsz haza, ideges vagyok. Próbálom kiverni ezt én is a fejemből, pedig ez könnyebben előfordulhatna, mint az, hogy elhagylak. Én nem vagyok Irén. Én Kitti vagyok, és melletted döntöttem. Ismerhetnél már annyira, hogy mindig megmondom, amit akarok. Ezért esik rosszul az, hogy nem bízol bennem. - Kitti szemeiben párja észrevette a változást, azt, hogy szomorúság villan benne, ezért gyorsan magához ölelte.
-Édes kicsikém ne haragudj rám. Nem akartalak bántani, tudod. Csak egy pillanatnyi gyengeség volt, de ígérem, nem gondolok erre többet. Szerencsére nem vagy Irén, s tudom, hogy szeretsz, csak adj egy kis időt nekem, hisz minden olyan hihetetlenül csodás volt, mintha álom lett volna. Még most is hatása alatt vagyok, s azt hiszem, maradok is, amíg élek. De most nehéz elhinnem, mert visszaadtad, amit elvesztettem. Hisz te vagy nekem .az igazi nagy csodás
érzés. Minden porcikám téged hív, s ezt nem akarom elveszteni soha. Nem akarom, hogy szomorú légy. Azt szeretném, ha mindig nevetve a szemed, mint az éjjel. Tudod milyen csodásán csillogott? Csillagszemű nagyon szeretlek. - Károly szelíden megcsókolta, s lágyan cirógatta arcát, - Tudom, hogy
szeretsz. Többet nem kételkedem benned, ígérem. Csak ne haragudj rám, anyucikám hallod? - Nézett rá kérőn, és olyan szelíden, hogy Kitti arcára mosolyt csalt - Jó fiú leszek, ígérem. - kisfiús cinkosság ült az arcára, s szeme nevetett. Kitti szorosan hozzásimult.
-Te buta te! Hát lehet rád haragudni, mikor így tudsz nézni!?
így álltak egy darabig, összekapaszkodva, mintha soha nem akarnának elválni egymástól, de Károly kapcsolt, hogy mennie kell, ezért megcirógatta kedvese arcát, s szelídén szólt.
-Mókuskám, van egy kis dolgom. Ki kell menne, Tomiék elé, ezért készülődnöm kell. - Lazított az ölelésen, hogy lássa párját.
-Tomiék is hazajönnek? - Emelte rá csillagszemét Kitti.
- Igen, mert a születésnapod van nem? - Nézett vissza huncutul, most már az ajtóból. - Te majd Misuval jössz utánunk, oda, ahol a meglepetésed vár. - szólt, s már ott sem volt.
Kitti állt még egy darabig, de amikor meghallotta Virág hangját gyorsan futott hozzá. Ahogy Károly elkészült, egy gyors csókot váltott kedvesével, és Mihályékkal elindult a gyerekek elé.
Szép ruhát hoztatok Kikinek? - kérdezte, már az úton apjáékhoz, mert izgatta milyen lesz kedvese.
-Igen, de csak akkor láthatod, előtte nem. Hogy sikerült a verseny? -
terelte más témára a beszélgetés fonalát Tamás. Nem akarta, hogy apja túlságosan kíváncsiskodjon.
Nyertünk. - csillant fel Károly szeme - a srácok fantasztikusak!
Te sem játszottál rosszul - vette át a szót Mihály - még nem is tudtam gratulálni, mert megléptél. Láttad volna apádat - fordult a gyerekhez
-fantasztikusát alakított annak ellenére, hogy nem tudott a srácokkal próbálni.
-Miért? - Emelte csodálkozó szemét apjára a gyerek - te eddig egyetlen próbát nem hagytál ki úgy tudom, amióta újból játszol.
-Igen, de most megakadályozta anyád, hogy próbálhassak.
-Irén?
-Igen. - És Károly elmesélte fiának, miként bánt el vele az anyja.
-Feljelentett? - Döbbent meg Tomi.
-Igen, képzeld ilyen aljasságra vetemedett, - vette át a szót ismét Mihály - de szerencsére nem érte el célját, mert apádat tegnap kiengedték, s úgy tudom végre jól telt az éjszakája is. Láttad volna reggel, ahogy kótyagos fejjel megjelent. - Mosolygott - Jó volt látni.
-Akkor végre boldog vagy apuci! Ennek nagyon örülök. - ölelte át apját.
-Azt hiszem, van egy meglepetésem. — szólalt meg az öreg, aki eddig csendben figyelt
-Meglepetésed?? Micsoda? - kérdezték, szinte eszerre.
-Mindjárt meglátjátok. - mondta, miközben kiszállt az autóból a házuk előtt. A többiek izgatottan követték, mert nem tudták elgondolni mit tartogat az öreg. Amikor azonban a szobában meglátták Árpádot, mindannyian örömmel üdvözölték, hisz évek óta nem találkoztak.
-De jó, hogy itt vagy! Azt hittem nem tudsz jönni. Carolinék is itt vannak? - Érdeklődött őszinte örömmel Károly.
-Igen mindannyian eljöttünk. Nem gondolod, hogy kihagyom, amikor végre a te életed is rendeződik. Itt a helyünk Öcsi! Ölelte magához öccsét. Árpád, hasonlóan Károlyhoz, jóvágású férfi volt. Ő inkább anyja, mosolygós vidám szemekkel, barna hajjal.
-A fiúk hol vannak? - kereste unakaöccseit, mert idáig csak képen látta őket, de nagyon kíváncsi volt rájuk.
-A mamával játszanak, amióta megjöttünk állandóan rajta lógnak. Úgy tűnik, anyuci is örül ennek.
-Igen, Virágot is kényezteti.
Árpád kifelé indult, hogy fiait összeszedje, s kihozza. Rövid időn belül megjelent, hóna alatt az ikrekkel. A három éves szőke apróságok apjuk nyakába kapaszkodva, megilletődötten lesték a számukra idegen embereket. Nagy barna szemekkel nézték, ahogy Tomi feléjük hajol, s mosolyogva próbálja megszólaltatni unokatestvéreit.
-Melyik Marcell, és melyik Zsombor? - kérdezte Károly- Olyan egy formák. Te biztos megismered őket.
-Nehezen, de ő Zsombi, ő pedig Marci. - mutatott fiaira Árpád.
-Szépek vagytok. - Szólt Károly, s indult öltözködni.
-Közben gyerekes izgalom fogta el. Olyan ideges volt, hogy nem tudta megkötni a csokornyakkendőjét, így Mihály segített neki.
-Nyugi haver! Nem mondhatnám, hogy nyugodt vagy, pedig arra gondoltam lecsillapodsz egy kicsit, amikor láttam, hogy meglépsz.
-Én is azt hittem, mert negyven leszek mindjárt, de olyan érzésem volt tegnap, mint kamasz koromban, amikor az első éjszakámra készültem. Pont úgy izgultam. Teljesen megzavarodtam. Te érted ezt? -
Nézett barátjára, s arcáról leolvasható volt az érzelme - annyira leblokkoltam, hogy nem tudtam hirtelen, mit kezdjek a helyzettel/Pedig annyira vágytam már rá, hogy elmondani sem tudom. Magam sem értem miért volt, de féltem. Alig mertem hozzáérni, ahogy mellettem feküdt. El tudod képzelni? Ott fekszik melletted az, akit oly régóta kívánsz, s amikor lehetőséged van, hogy... - Károly nagyot nyelt, s izgalmában törölgetni kezdte homlokát. Újból rátört az érzés, melyet az elmúlt éjjel átélt, s mely csodás gyönyört hozott. - Ő is félt, láttam,
hogy remeg. Akkor villant be az agyamba Csodaország. Azóta nem is gondoltam rá. De most előjött. Azt akartam, hogy ne féljen, hogy jó legyen, mert én sem tudtam mit kezdeni vele. Érted ezt? Az ember azt gondolná, negyvenfelé már mindent tud, de rá kell döbbennie, hogy vannak helyzetek, amikor elölről kell kezdenie mindent. Ahogy mellettem, feküdt és éreztem bársonyosan sima bőrét, tudtam, csak ki kell nyújtanom a kezem, s megérinthetem, egyszerűen nem ment. Nem tudtam mozdulni sem. Nem tudom mennyi idő kellett, míg... Aztán meg teljesen megzavart. Az, hogy viszonzást kaptam. Csodás volt
érezni a csókjait, az ölelést, azt, hogy teljesen az enyém. Minden porcikája. Misu, te tudod milyen, téged Piros, szeretett mindig. Neked nem kell mondanom. - Károly hangja elcsuklott, próbálta visszatartani könnyeit, de nem sikerült. Barátja vállán sírt. Mihály csak állt, átölelte, majd csendben szólt. i
-Igen, Kiér tudom milyen csodás érzés. Én Pirostól mindig szerelmet kaptam, s mind a mai napig ugyanúgy szeret, mint amikor elvettem, s én is hasonlóan vagyok vele. Biztos azért blokkoltál le, mert sokáig tabu volt, s most nem hitted el, hogy szabad szeretned. De már minden rendben van öreg. Próbálj megnyugodni. Szedd össze magad. Sejtet
tem, hogy jól telt az éjszakád, amikor reggel megláttalak. Láttam azt a mámoros, kótyagós fejed. Te..., te haver örülök, hogy túl vagy rajta.
Most már csak szeresd. Ne gondolj semmire. Igaza volt reggel tudod-e? Ne foglalkozz a múlttal, csak azzal, hogy boldog légy. Szerintem rajta nem fog múltai. Remek kis csaj. Becsüld meg, és ne ronts el mindent a hülyeséggel.
-Kösz, nem fogom, de teljesen belehabarodtam. Szerelmes vagyok érted? Nagyon szerelmes.
-Rendben van ez így, hisz oly régen akartad már. De ahhoz, hogy időben készen legyünk, indulnom kéne Kittiért. Úgy, hogy próbáld összeszedni magad, s míg visszajövök, tűnj el. Majd ott találkozunk.
-Ok. Jól vagyok így? - Nézett a tükörbe Károly.
-Igen, tök jól. Még mindig határozottan jól áll a szmoking. - Szólt, és indult. Amikor visszaért a társaság éppen kilépett az ajtón. Károly, ahogy meglátta Kittit odalépett hozzá. A lány hirtelen megtorpant, s hatalmas szemekkel meredt rá.
-Hú Kari, de jól nézel ki! - Ez a reakció volt akkor is, amikor Misut meglátták. Piros ugyan látta már férjét szmokingban, de mindenegyes alkalommal, hatással volt rá. A barátok határozottan csinosak voltak ebben a szerelésben. Régebben, amikor még aktívak voltak mindig így zenéltek. Aztán, ahogy Károly kiszállt, Mihály még zenélt
egy darabig, de később ő is abbahagyta, így most újdonság erejével hatott ismét, s még Piros is megilletődött. Mindig szerette, ha férje ezt veszi fel, mert büszke volt csinos párjára.
-Tényleg? - Kérdezte huncutul Károly - Elmehetek így veled?
-Igen, de hát te csinosabb vagy, mint én. Különben is mindig büszkén megyek veled, ezt már mondtam. - Simult hozzá.
-Neked is van másik ruhád. Tomiék hoztak egyet, csak arra vár, hogy felvedd! - Hangja erősen remegett izgatottságában, sehogy sem tudta
leplezni. - Az éjjel azt kérdeztem, hogy hozzám jönnél-e igaz?
-Igen, és válaszoltam is nem?
-De, csak azt nem tudom, hogy mikor?
-Ezt most nem értem. - Nézett értetlenül Kitti.
-Ha azt mondanám, hogy háromkor lesz az esküvőnk, mit szólnál?
-Örülnék neki, de ez nem vicc? Tudod, hogy szeretlek, bármikor hozzád mennék, de ezzel nem lehet viccelődni. - Komolyodott el a lány.
-Baba, ez nem vicc. Tényleg háromkor lesz. Ezt szántam ajándéknak,azért nem mondtam. De akartam hallani a válaszod, - Fogta két tenyerébe a lány arcát - elfogadod az ajándékom?
- Kari komolyan beszélsz? - Nézett kérdőn párjára, majd amikor az igent intett, csendben, alig hallhatóan csak ennyit szólt — Igen. Szemei megteltek könnyel, s elindult az arcán lefelé.
-Nagyon szeretlek, komolyan így akarod?
-Igen szívem. Minden vágyam, hogy a feleségem légy. - Magához ölelte, s megcsókolta kedvesét. Óvatosan letörölte könnyeit. - Azt akarom, hogy boldog légy velem. Köszönöm azt a sok jót és törődést, a csodát, amit adtál. Az éjjel, amikor utaztam veled, rájöttem, nélküled nem ér semmit ez az őrült világ. Amikor a karomban tartottalak, s hallottam a vágyad, tudtam te is így érzed. Megkaptam azt, amit oly régóta vártam, és azt hittem nem lesz részem benne soha. Te megmutattad, hogy igenis él a szerelem bennem, nem tudta teljesen megölni az, aki méltatlan volt a szerelmemre. Azt szeretném, ha te mindent megkapnál, amit csak akarsz. Nem kell más, csak a szerelmed. Érted, Kereki Kitti, értesz engem? - Csuklóit el a hangja, ahogy kimondta párja új nevét.
-Elfogadod magadnak is ezt a nevet, nemcsak Virágnak?
-Büszkén hordom, ha méltónak találsz, hogy nekem add. ígérem, nem
fogok szégyent hozni rá soha. - Csókolta meg lázasan Kitti.
-Nem akarok zavarni srácok, de el fogtok késni, ha Kitti nem megy öltözködni. - Szólt az öreg Kereki, mire Károly kapcsolt.
-Igaz, siess, mert háromkor kezdenünk kell!
-Gyere! - fogta kézen Monique, s húzta a szobába, ahol a ruhát elrejtette Károly is elindult, de Tomi megfogta a vállát.
-Nem apu, te maradj! Csak öt percig légy türelmes. - így állt a szoba közepén, de izgatottsága észrevehetően emelkedett. Szívverése felgyorsult, zihálva kapkodta a levegőt. Amikor azonban a szoba felől sikolyt hallott, önkéntelenül ismét tett előre két lépést, de a határozott feltartásra megállt. Lélegzet visszafojtva várt, hisz nagy ön? kíváncsi volt párjára. Ezért is nem ment le apjáékkal, akik időközben elindultak a szertartás színhelyére. Ő úgy gondolta Kittivel megy. Iszonyatosan hosszú időnek tűnt számára, amíg a lány elkészült, pedig csak negyed óra kellet, míg Monique és Piros segítségével elkészült. Amikor az ajtóban megjelent, hófehér, gyöngyökkel kirakott ruhájában Károly lélegzete elállt a látványtól. Kitti csak állt az ajtóban, könnyes arcával olyan szép volt, hogy felhördült.
-Hű, atyám!...De szép vagy!... Istenem!... - akadozva szakadt ki belőle a hang, s lassan Kitti felé lépett - Angyalkám!... Csodás! - Keze elindult a lány felé, de a levegőben megállt. Nem tudta hirtelen eldönteni, valóság-e az, amit lát. Csak állt előtte és csodálta. Pár másodperc áhítatos csönd telepedett a szobára, amit Tomi tört meg, akit szintén elbűvölt a lány látványa, de kapcsolt, hogy indulni kellene.
-Apu, mennünk kell - fogta meg apja vállát, amitől Károly felriadt.
-Igen, persze - szólt zavartan, s óvatosan letörölte párja arcát, amely könnytől csillogott - Átjössz velem?
-Hová megyünk? - Kitti remegő hangját alig lehetett hallani, hisz azóta, hogy a szobába belépett, s meglátta ruháját torkában gombócot
érzett, s mindvégig könnyei folytak. Amikor meglátta a neki szánt ruhadarabot, tudatosult benne, hogy párja komolyan gondolta az előbb mondottakat. '
-Csak ide a túloldalra. A többiek már várnak. - Szólt, s nyújtotta kezét Kitti felé, aki remegve markolta meg. ,
-Köszönöm az ajándékot. - Emelte fel tekintetét.
-
- .

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-03-28 01:01:32

Szia!
A kezdésnél ez a napsugaras játék...ha film lesz ebből, hogy fogják ezt a csodát a napfénnyel megrendezni?
(A párbeszéddel kapcsolatban ajánlanék egy játékot. Valamelyik fejezetet válaszd ki, lehetőleg ahol sok a párbeszéd két ember közt a legjobb lenne Kiki és Kari között, mert itt érzek hosszú mondatokat, és ha a párod is benne van a játékban próbáljátok eljátszani. Rá fogsz jönni, hogy a szerelmesek kevesebből is megértik egymást. Az olvasók többsége is volt már szerelmes. Remélem jó ötletet adtam.)
Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Polgár Tamás: Emberi Tényező című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megkondul a széltől című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Monoton című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel Akarom (5/1) címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Extra zabpehellyel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Megkondul a széltől című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Monoton című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Az aranyszőrű nyulak című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Monoton címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) kétbék szarkazmussal című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)