A bármelyik...HIRLAP 200... havi x.-i számában olvastam az aktuális... véleményvonalban egy nekem nagyon tetsző gondolatsort. Idézem: " A gyerekek csak egy mappát vinnének az iskolába, mert a tankönyveket az iskolában használhatnák, a leckét pedig fénymásolt lapokon a tanároktól kapnák meg."

Ez csodálatos és kívánatos cél lehetne, hogy elérjük. A helyzet az, hogy technikailag és tudományosan ennek ma semmi akadálya nincs. A világ elég fejlett ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk.

Lehetne ez ellen tenni központilag is, hogy gyermekeinknek ne kelljen naponta több kilót cipelni?

Azután tovább gondoltam.

Aki munkába jár, nem visz mást, csak magát és a szaktudását, mert a munkahelyén minden adott. Ez minden területre érvényes lenne, beosztottra, kis és középvezetőre, igazgatóra, stb... Eszközök, kávé, reggeli a büféből, ha olyan a munkaideje, akkor ebéd is, esetleg napközben frissítő, vagy hideg időben a meleg ital. Megszűnne a munkástáska, a reklámszatyorba csomagolt elemózsia, aprópénz a zsebben az automatákhoz, lehetne még megfelelő munkaruha és mindennemű tisztálkodó szer és eszköz a munka jellegétől függően. Szekrények, fiókok... egy második otthon. Kényelemben és jólétben az ember csodákra képes.

Az ember megbeszélheti a családjával, hogy hol találkozzanak munka és iskola után, egy jó sétára, netán egy színházi előadásra, hiszen nem kell haza sietnie. Nem kell előbb haza vinnie a mosatlan ebédes edényt, a szennyest, a kiürült kávés termoszt. Másnap jókedvűen megy újra dolgozni, az ismerőseihez megy, és közben eszméletlenül sok hasznot termel, és észre sem veszi, lejárt a műszak. Holnap lehet kezdeni ismét...

Csörgött az óra. Reggel van, és munkába kell indulni. Azt hiszem este elaludtam újság olvasás közben.