HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48111

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: EghainFeltöltés dátuma: 2007-03-27

A rengeteg titka - 2. fejezet

Költözés Sameville-ből



-Mi tartott ilyen sokáig? -faggatta Sid, amikor fekete rövidnadrágban és fehér pólóban betoppant a tornaterembe.
-Majd elmondom -Cleo beállt a háló alá, és várta a labdát. Sid középen toporgott, így pont szemben volt Cleo-val.
-Valami fontos? -kérdezte.
-Nem tudom. Mrs. Delpy behívatott magához.
Az ellenfél nyitott, Sid fogadta a labdát, de a következő pillanatban már a túloldalon volt a pont.
-Mit csináltál?
-Semmit. A tanulásról akart beszélni. Meg... -most a saját térfelükről jött a labda, Cleo feladta, a bal szélső lecsapta. Végre pontot szereztek. Cleo most egy darabig nem tudott Sid-hez szólni, mert a forgás miatt elég messze kerültek egymástól. Végül Cleo állt középen, Sid pedig feladó lett. -Meg kaptam tőle egy könyvet.
-Milyen könyvet?
Cleo gúnyos mosollyal válaszolt. -Az írását csak holdfénynél lehet elolvasni. Állítólag. Már ha van benne valami egyáltalán.
-Majd muti meg! -Sid visszaütötte a labdát. -Lehet, hogy van benne valami. Lehet, hogy titkosírás.
-Lehet... bár nem hiszem.
-Olyan fantáziátlan vagy! -Sid-et teljesen felpörgette a gondolat. -Lehet, hogy valamilyen mágikus lények csinálták. Mi van, ha ők akarnak így üzenni nekünk?
-Túl sokat nézted a Gyűrűk Urát. Vagy az agyadra ment a sok Internet. Mi van, ha egy hülye vicc az egész?
-Mrs. Delpy-t... -Sid feladta a labdát, Cleo visszaütötte. -... olyannak ismered, aki ilyen hülyeséget találna ki?
-Nem igazán.
Ezek után már nem sokat beszélgettek, inkább csak játszottak. Háromnegyed óra múlva kaptak egy kis pihenőt. Cleo megmutatta Sid-nek a könyvecskét. A lány forgatta a kezében egy darabig, majd visszaadta.
-Szerintem akkor is járj utána. Nem veszíthetsz semmit.
Cleo úgy érezte, Sid-nek igaza van. Úgy döntött, éjszaka kideríti, mi igaz a históriából.
-Vissza kéne mennünk.
-Igazad van -Cleo felkapta a vizét, és követte barátnőjét a terembe.
A meccs után Cleo és Sid még ott maradtak egy kicsit ütögetni a pályán. A könyvet nem hozták fel többet, de Cleo agyában folyton ott motoszkált, mint egy idegesítő légy, amit nem lehet elhajtani. Hazaérve is csak arra tudott gondolni, és alig várta az éjszakát. Éppen tv-t nézett, mikor az édesanyja megérkezett.
-Szia, Cleo -köszönt, és ledobta magát a karosszékbe (a kanapét Cleo már elfoglalta). Hátravetette hosszú, szőke haját, amely a megtévesztésig hasonlított a lányáéra. Masszírozni kezdte a nyakát.
-Szia, anyu. Milyen volt a munka?
-Nem ment túl jól. Egyre jobban le vagyunk égve. Ma hárman is felmondtak -Cleo-ra nézett nagy, mandulabarna szemeivel. -Nem tudom, meddig húzzuk még.
Anne Swank egyedül vezetett egy egész ruhagyártó céget, és mostanában igazán rájárt a rúd. A vállalat a csőd szélén állt, és úgy tűnt, semmi sem rántja vissza onnan. Az alkalmazottak a kevés fizetés miatt sorra léptek ki, megrendelés pedig alig akadt.
-Csak úgy kiléptek? Nem mondtak semmit?
-Nem -sóhajtott Anne. -Nem jöttek be dolgozni, csak üzentek Karl-lal. A helyzetet elnézve, azt hiszem, el kellene költöznünk Sameville-ből.
-Micsoda?? De mért?
-Itt minden túl drága. És ez a nagy ház felesleges kettőnknek.
Cleo szíve nagyot dobbant. Imádta Sameville-t, és nem akart elmenni. Még jobban imádta azonban az otthonát: a nagy viktoriánus házat, földig érő ablakokkal, magas mennyezettel, ódon falakkal, széles lépcsővel. Sajátos hangulata volt az itt élésnek, Cleo napról napra új dolgokat fedezett fel, új rejtekajtókat talált, amelyek régi dolgozószobákba, cselédszobákba vezettek. Egyszer még egy titkos alagútra is rálelt, ami kivezetett a városon túlra.
De mégis amit az egész környéken a legjobban szeretett, az a kertjük végében kezdődő, hatalmas kiterjedésű erdő volt. Kiskorában gyakran kóborolt a szélén (beljebb nem engedték), és saját szórakoztatására történeteket talált ki manókról, tündérekről és gonosz szörnyetegekről.
-Nem költözhetünk el -jelentette ki ellentmondást nem tűrően.
-De muszáj lesz, Cleo.
-Megpróbálunk kevesebb pénzből élni. És eladhatunk pár dolgot. És... és keresek munkát a suli mellett. Biztos van valami, amit délután vagy kora reggel csinálhatok...
-Cleo...
-Nem megyek innen sehova.
Anne Swank hozzáállása megváltozott. Szemében megjelent az elszántság, és parancsoló hangon így szólt:
-De igenis jössz. Most pedig nyomás fel a szobádba, és vacsoráig látni sem akarlak. Azt hittem, ennél érettebb vagy, de úgy látom, tévedtem.
Cleo feltrappolt a lépcsőn, és becsapta maga mögött a szobája ajtaját. Nagyon haragudott az édesanyjára. Jól tudta, hogy neki sem könnyű, de szentül hitte, hogy ha igazán akarná, megtarthatnák a házat. De ő mindig csak magára gondol. Most is könnyebb volt menekülni, mint szembenézni a problémákkal. Anne Swank mérhetetlenül büszke nő volt, és Cleo érezte, hogy a kudarc emléke elől szalad el. A lány édesapjáról sem beszélt soha, annyira sértette az önérzetét, hogy elhagyták.
Cleo úgy döntött, sétál egyet. Egész meleg volt a levegő egy október hetedikei naphoz képest. Végigballagott a szomszédos utcákon, majd a városközpont felé vette az irányt.
Sameville tipikus kisváros volt, takaros kis házakkal, apró utcákkal, zöldellő kertekkel. A főtéren ez aprócska kis templom álldogált, mellette a polgármesteri hivatallal. A sétálóutca, amelyen a legtöbb bolt sorakozott, a főtérről nyílt. Kis kövekkel volt kirakva, és a járda mellett fák álltak, amelyek most szomorúan hullatták megsárgult leveleiket, hogy aztán az utcaseprők összeszedegessék őket. Az utca végén egy park kezdődött. Itt az avar sűrű volt, hangosan zizegett Cleo lába alatt. A lány mintha egy festménybe lépett volna bele: pompás színkavalkád fogadta, a pirostól elkezdve a narancssárgán át a zöldig. A liget szélén állt a színház, büszkén, megingathatatlanul. Cleo sokszor járt már erre. Maga is állt már színpadon, a legszívesebben mégis azokra az estékre emlékezett vissza, amikor édesanyjával nézték a színdarabokat.
A lány lassan visszakanyarodott a főútra. A nap már lenyugodni készült, a horizonton élénkrózsaszínre festette a felhők alját. Az utcai lámpák pislákolva életre keltek.
Cleo épp egy buszmegálló előtt haladt el, mikor a busz lefékezett mellette. Kapva kapott az alkalmon, és felszállt rá. Mire hazaért, már teljesen besötétedett.
-Megcsináltad a leckédet? -üdvözölte az édesanyja.
-Meg -köszönt Cleo is, majd felrohant a szobájába. Már azon járt az esze, éjszaka hogyan fog kilopakodni a házból, hogy az erdő széli kedvenc fáján elolvashassa a kis fekete könyvet. Ezen gondolkodott akkor is, amikor lement a földszintre, hogy felvigye a szobájába a vacsoráját, és még mindig ez foglalkoztatta akkor is, mikor fogat mosott, és a meleg paplan alá bújt. Felhúzta az ébresztőóráját éjfélre, és a párnájára hanyatlott.
"Már csak két és fél óra" -gondolta, és elmosolyodott.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2007-04-18 18:15:56

Köszönöm az észrevételt, lehet, hogy a költözés tényleg egy kicsit gyors volt. Talán beleírom, hogy még egyáltalán nem mondja biztosra. Vagy valahogy utalok rá, hogy már régebben eldöntötte. Köszönöm a hozzászólást! =)
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2007-04-18 16:59:19

Izgalmas ez a kis fekete könyv, de a költözéses dolgot kicsit elkapkodottnak érzem. Ritka, hogy egy felnőtt ember ilyen gyorsan, ukkmukkfukk módon döntsön. Én legalább is tízszer átgondolnám.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel A világ tetején címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Manó a templomban című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kézen fogva sétáltam a Kedvesemmel című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Balla Miklós: A gyopár / Das Edelweiss címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tavasz délidőben címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)