HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1885

Írás összesen: 49082

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: lávaFeltöltés dátuma: 2007-03-28

Csodaország 20. fejezet

Amikor az átkelőhelyhez értek, észrevették Józsit, aki a másik oldalon kémlelt. Hirtelen megmozdult a járda. A gyerekek a zebra mellett sorfalat álltak. A zöld jelzésre várva sok autós várakozott, most mindegyik hatalmas dudaszóval üdvözölte őket. Károly, amikor meglátta diákjait, mosoly futott át az arcán.
-Srácok! - Fakadt ki belőle. Hirtelen elhatározással karjába emelte menyasszonyát, s átvitte a sorfal között, akik örömrivalgással kísérték útjukat. Kitti meghatottságában csak kapaszkodott párjába, mert eufórikus állapotba került. Úgy érezte elájul, hisz levegő után kapkodva próbálta rendbe hozni lelkiállapotát. Az események ilyetén alakulása felzaklatta és akadozó szívverése miatt szédülni kezdett. Károly észrevette, s átölelte, mielőtt a terembe léptek volna.
-Nyugi szívem, nyugi! Mindjárt rendben leszel, csak egyszerre hirtelen jött az egész. Gondolj arra, hogy nemsokára Kereki Kitti leszel, az én drága asszonykám. Nagyon várom már, ugye tudod? Te is akarod igaz? - Emelte fel a lány fejét, hogy lássa a szemét. - Ugye csillagszemű, akarod?
-Igen...csak... - próbált Kitti megszólalni, de nagy erőfeszítésébe került, míg kipréselte magából a szavakat. Ahogy azonban megszólalt, érezte könnyebb lett a torka. Mintha kinyílt volna az ajtó, s a szavak most már kényelmesen kiférnek rajta.
-Csak? - Károly várta a folytatást. Tudta, érezte izgatottságát. Észrevette, hogy teljes testében remeg, hogy elakad a szava, így próbálta fellazítani a lányban kialakult görcsöt, és ahogy tartotta, s nézte arcát,lágyan megcsókolta. - Gyere, menjünk be. - szólt, miután tapasztalta,hogy kezdésre várnak. - Mehetünk? - kérdezte látva, hogy Kitti megnyugodott kissé.
-Igen, persze. - jött a válasz, s a lány szorosan megmarkolta a feléje nyújtott kezet. Lépteit a férfiéhez igazította, s elindult az oldalán.
Meghatottan látta'a teremben ülőket, akik mosolyogva, szépségén ámulva nézték. Boldogan nyugtázta, hogy minden! ott van, aki számít.
Károly osztálya, diákjai más osztályból. Kollégái és barátai. Saját osztálytársai is jelen voltak, illetve Ida nénje, és Zoli rokonai is. Hirtelen ismét remegés fogta el, de próbált erőt venni magán, s határozottan válaszolt a feltett kérdésre, melyet Károly hangja követett. Kiérezte belőle izgatottságát. Remegett, benne volt az érzelem, a szerelem, s mindaz, amit Kitti iránt érez. Ez a nap számára is fordulópont volt,hisz új élet kezdődik, melyet régóta álmodott magának. Amely szele egy ideje meglegyintette már, amióta Kittivel találkozott. Az éjjel azonban ráérzett beteljesedésére. Amikor az imádott lányt karjában tartotta, s érezte szerelmét. Tudta megváltozott benne valami, ami felzaklatott lelkének gyógyírként hatott. Most, hogy itt áll mellette, s végérvényesen hozzákapcsolja életét, megnyugvást jelentett. Elmúlt a félelem, amely görcsben tartotta lelkét, és megbénította szívét. Amely ben most már a nyugalom és béke honolt, és a mérhetetlen szerelem.
Határozottan élvezte a jókívánságokat és büszkén állt felesége mellett, aki most már mosolyogva karolt belé. Érezte Kitti boldogságát, s sugárzó szépségével megbabonázta a vendégeket.
-Csodaszép vagy! - Súgta a fülébe, amikor a kocsiban ültek, s forró csókkal nyugtázta. Kitti átölelte és csillogó szemeiben a boldogság fénye virított. Károly nézte, s egyre inkább lángra lobbant vágya. - Boldog vagy csillagszemű? - Hangjából kedvese kiérezte emelkedő vágyát, amely lassan ár járta egész testét.
-Igen, nagyon. Tudod, hogy szeretlek. Köszönöm.
így értek a lagzi színhelyére, ahol már sokan gyűltek össze. Mindenki kíváncsian várta őket, hisz amióta tudják összetartozásukat sokan drukkoltak nekik. Most elégedetten nyugtázták nászúkat. Amikor beléptek, a látvány még Károlyt is meglepte. A hatalmas bálterem feldíszítve állt, s ez a kép minden elképzelését felülmúlta. Nem gondolta volna, hogy diákjai ennyire kitesznek magukért. Azt tudta, hogy rajonganak érte, de azért erre nem számított. Most, hogy látta, s érezte szeretetüket, mélyen meghatotta. Könny szökött a szemébe, de próbálta tartani magát. Nem mintha szégyellne könnyeit, de megindult lelkében most inkább a szerelem és párja iránti vágya volt nagyobb. Kitti azonban észrevette a különös csillogást szemeiben, tudta, sírással küszködik.
-Azért ezt nem gondoltam volna, hogy így készülnek. - Súgta fülébe -Azt tudtam, mennyire szeretnek, de ez azért mégis csodaszép! - Áradozott.
-Igen, de nálad nem szebb. - Károly végigsimította felesége arcát. -
Te vagy a világon a legédesebb, hozzád semmi nem hasonlítható. Tudtam, hogy szeretnek, s azt akarják, hogy szép legyen ez a mai nap. Én is, mert te ezt érdemled. - Csókolta meg párját. Határtalanul boldogvolt. Évek óta erre várt J erről álmodozott, s most ő volt a legboldogabb ember a földön. Mellette van végre az a személy, akire várt, akit már egy ideje maga mellé képzelt. Hatalmas hálát érzett diákjai iránt, akik tökéletesen megszerveztek mindent, a mai nap sikerességéért.Még örültek is annak, hogy a verseny után leléptek, mert így nyugodtan megbeszélhették a részleteket, s az utolsó simításokat is el tudták rendezni, így mára minden készen várta őket.
A legnagyobb meglepetés azonban csak ezután következett, amitől végképp nem tudta visszatartani könnyeit. A mikrofonban Tomi hangját hallotta, amire fölkapta a fejét. A gyerek a dob mellett ült, s mosolygós arcával határozottan, de érezhető meghatottsággal szólaltmeg.
-Szeretettel köszöntők mindenkit, de legjobban azt ifjú párt. Apámat, akit a mai napon végre boldognak látok. Bajban vagyok egy kicsit, mert nem tudom, hogyan szólítsam ezek után a Ezt a lányt, akit a nyáron ismertem meg, elég viharos körülmények közö9tt. Akit akkor hülye libának tituláltam. De azóta rájöttem, hogy ő valójában egy szeretetre méltó, jó lelkű, nagyszerű lány, aki kiállt mellettem, amikor valaki bántani próbált. Örülök, hogy ismerhetem, és, hogy apám révén a családunk tagja lett. Különös érzés, hogy mától kezdve Ő az anyám.
De mivel ez furcsa lenne, amit ugyan nem bánnék, de mivel majdnem egykorúak vagyunk, ezért ezt,nem mondom. Úgy gondoltam, inkább maradok a Kittinél. Köszönöm neked, mindazt, amit apáért tettél, s hogy láthatom végre boldogan mosolyogni. Azt hittem soha nem tudom meg milyen, ha ő boldog. Sajnos, amióta az eszemet tudom, soha nem láttam igazi mosolyt az arcán. Mindig csak a bánat a szomorúság ült szemében, mert nem tudott önfeledten örülni semminek. Talán akkor láttam örömöt a szemében, amikor én megnyertem az ösztöndíjat.
Akkor éreztem először, hogy örül, hogy büszke rám, de a lelke akkor is szomorú volt. Mert bár örült a sikeremnek, de tudta, ha én elmegyek, ő teljesen egyedül marad. Mégis elengedett, azért, hogy fejlődhessek. Most végre én is látónk boldogan, önfeledten nevetni, mint bárki más. Ezt neked köszönöm, és kívánom, hogy sokáig maradjon így. Most pedig kezdődjék a mulatság, mindenki érezze jól magát.
Legfőbbként ti apuci. Van valami, amit szeretnék neked megmutatni,mert idáig nem volt rá alkalotn. Amikor kicsi voltam, s megvolt még a dobod, sokat játszottunk rajta együtt. Emlékszel? Aztán, amikor hátat fordítottál a zenész életednek, azért, hogy velem lehess, eladtad. Akkor bántott egy kicsit, de tudtam az okát. Bántott, mert miattam adtál fel mindent, amit szerettél. Soha nem kértelek erre, de te úgy gondoltad, az a hely és. .Ma már tudom, hogy csak azért tettél így, hogy nekem megadj mindent, amit lehet. Köszönöm. Én próbáltam úgy visz szaadni neked, hogy mindig jól tanultam, gondoltam, így örömet szerzek. De nem volt lehetőségem megmutatni azt, ami megmaradt bennem. Amikor még együtt doboltunk az volt életem legszebb szakasza. A mai napon én fogok játszani, hogy erezd mit jelentett nekem az együttzenélés. - Tomi hangja remegett, hisz nem tudta leplezni apja iránti határtalan szeretetét.
Károly, ahogy hallgatta a gyereket egyre jobban összeszorult a torka. Erezte fia szívében felgyülemlett szeretetet és hálát. Ahogy beszélt gyerekkoráról feltört belőle az a sok szép emlék, amit a gyerekkel élt meg, ami eddigi életének mozgatórugója volt. S ahogy Tomi megpergette a dobot szívverése felgyorsult. Még nem hallotta fiát dobolni, azt hitte eddig, hogy elfelejtette a gyerek. Most azonban rájött, csak raktározta mindazt, amit a közösen eltöltött idő alatt magába szívott, s azért nem beszélt róla, mert nem akart neki fájdalmat okozni. Nézte Tomit, aki arcán széles mosollyal dobolt, s szívébe kimondhatatlan öröm telepedett. Szemeiből elindult a könnye, amit idáig próbált visz-szatartani, de most már nem bírta tovább. Ráérzett arra, hogy fia mennyire szereti őt, s most tudatosult benne az, hogy nem volt hiába az a sok kínlódás, munka, lemondás. Megérezte mennyire jó munkát végzett, s hogy a lemondások sokasága megtérült, hisz egy nagyszerű gyereket nevelt az egykori kis vasgyúróból. Most meghatottan állt, s szíve teljes melegével sugározta a gyerek felé szeretetét. Károly állt egy darabig, elbűvölve hallgatta fia játékát, majd amikor már mindenki bekapcsolódott megfogta felesége kezét.
-Tartozol egy tánccal, emlékszel, megígérted! - Mosolyogva nézettpárjára, aki szelíden megtörölte arcát, megcsókolta, s követte a táncparkettre. Hatalmas taps kísérte őket.
Mihály nézte a táncolókat, amint önfeledten ropják. Látta haverja szemében a hatalmas vágyat, ahogy tartja asszonyát,
-Végre ezt is megértük, hogy Kiér boldog. Kemény harc volt ez szegénynek. - Hajolt feleségéhez.
-Megérdemli a boldog családi életet végre. - Szólt Piros, akit szintén magával ragadott a hangulat. Átvillant az agyán saját esküvője, amire még ma is szívesen emlékszik vissza, így 19 év távlatából is szép emlék.
-Azt hiszem itt már nincs ránk szükség. - Hajolt felesége füléhez ismét Mihály. - Nincs kedved eljönni velem egy kis utazásra? Nekem nagy kedvem volna. - Csókolta szájon - Lépjünk le! - Szólt, s megfogta az asszony kezét, aki szó nélkül követte.
-
- .

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
láva
Regisztrált:
2007-03-04
Összes értékelés:
41
Időpont: 2007-11-12 11:04:29

válasz virágének (2007-09-27 12:29:38) üzenetére
Szia!
Köszönöm, hogyolvastál. Én nem vagyok érdekes, de örülök, hogy felkeltettem érdeklődésedet. Elnénést kétek, hogy idáignem válaszoltam. de sajnos gép problémánk volt. REmélem ezután rendszeresen tudom használni az oldalt. A regényben szereplő versek férjem művei. Őt bűvület néven találod.
További jó böngészést, és ihletgazdag munkát kívánok.
Alkotó
virágének
Regisztrált:
2007-08-15
Összes értékelés:
480
Időpont: 2007-09-27 12:29:38

Valós emberi érzések.Kellemes.Bármelyik szereplőben magára ismerhet az olvasó.Most megnézem, hogy rólad mit tudhatok meg. Viszlát!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel A strákocsis fuvaros címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Hang-jegyes címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Katángnak áll a világ! című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/8 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Rózsa lakodalom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sivatagi reggel című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel PABLO ROTEMBERG - La Wagner címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Télváró című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Lelj reményt! című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Krémesség című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Óh világ, ébredj! címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)