- Tudom kivagy - így szólt a Hold -
már vártalak nagyon.
Oly széles volt a téli ég
s oly hosszú volt, nincs vége még,
kirótt szolgálatom,

hát indulj kedves. Táncra hív
az alvó rengeteg,
rád vár a csöndes láp, a rét,
falu, a város, a messzi, kék
őszfejű, zord hegyek. -

A hajnal szélén az ég alatt
a Tündér tétova.
Nem tudja, most induljon el,
mi lesz, ha tánca mégse kell?
Nem volt még így soha..

Lába mozdul, s egy kismadár
a zajra felriad,
csepp torka vágyón megfeszül
trillája ághegyére ül,
s a Tündér felkacag.

- Jövök, e dal nékem üzen,
nem bújok vissza már,
szellő, napfény, jó társaim
táncoljunk át szép tájain,
a Föld tavaszra vár! -

Megáll még lent egy cseppnyi csend..
a függöny felszalad,
kitör a kar
mind szólni akar,
varázsos pillanat,

fecseg, locsog a nagyvilág
a Tündértánc alatt,
feszül, csattan a rózsaág
bólint egy kis fehér virág:
Ünnep a pirkadat.