HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48081

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: DoreenFeltöltés dátuma: 2007-04-01

Kísértetjárás a Noszlopy Kastélyban

Emlékek az általános iskolából

A PADLÁSON / Attila és én alias Bonnie és Clide /

Az éjszakai feketeség egy nagy, sötét fátyolként ölelte át a Noszlopy Kastély zord falit. Az égbe nyúló barokk kupola sejtelmesen felfénylett a közelgő vihar villámai alatt, a metsző szél sikoltva ostromolta az ablakokat. A legkisebb dörrenés is dühödt morajként visszhangzott az iskola belsejében, melybe a rozsdás páncélok is beleremegtek. Nemsokára zuhogni kezdett a jég és az eső. Vadul csapkodta a tetőt, az üveget, amit csak ért. Mindeközben Attila és én lélekszakadva rohantunk fel a padlás irányába. Zseblámpáinkkal, egymás kezét markolva futottunk a lépcsőkön, fáradtan ziháltunk, annyira siettünk. Egyetlen másodpercre álltunk csak meg, hogy gyorsan kinézzünk az ablakon. Igen, jól sejtettük: A rendőrautók már felsorakoztak a kastély elé... Betörést jelentettek, s a betörők mi voltunk! Elmúlt este tíz, Attilával még délután elloptuk a pótkulcsokat, hogy éjjel belóghassunk, és végre képet alkothassunk a Noszlopy-rejtély zavaros mozaikjaiból.
A vihar zaja mellett a szirénák hangja is odasejlett hozzánk. Tétován kilestem, de Attila megragadta a csuklóm és elhúzott az ablak elől.
- Gyere! Még észrevesznek! - Suttogta. Szó nélkül követtem. Közben nehézkesen előkerestem kabátom zsebéből a padláskulcsot. A súlyos tárgyból nem készült másolat, s erre is én vigyáztam, apám tudta nélkül...Éppen hogy elfogytak lábunk alól a lépcsők és felértünk a kopott, tömör vas ajtóhoz, mikor a földszintről tompa robbanás hangzott. Aztán kutyák csaholása és halk, óvatos léptek. A rendőrök felfeszítették a nyugati ajtót. Félve néztem fel Attilára. Nem habozott, a padlás bejáratához tolt.
- Gyorsan, nyisd ki! Nincs időnk!
- Rendben - bólintottam elszántan, mégis félve. A kezem remegett. Egyre erősödött a kutyaugatás, lámpák kutató fénye tükröződött fel hozzánk. A dögök, szagot fogtak, gondoltam. Beletuszkoltam a zárba a kulcsot és ahányszor lehetett, elfordítottam. A következő pillanatban mindketten riadtan rezzentünk össze: A kulcs, kiesve helyéről, éles csattanással a földre zuhant, s elegánsan, lépcsőfokról-lépcsőfokra a cementlapra csúszott.
- Jaj neeee! - Jajdultam fel. - Francba! - Attila nekiesett az ajtónak, hogy felfeszegesse, én meg megiramodtam lefelé. A lépcsőfordulóban felkaptam a könnyűnek nem nevezhető tárgyat, de a szívem majd' kiugrott a helyéről: Az egyik egyenruhás egyenesen rejtekhelyünk felé tartott. Rögtön észrevette, hogy valaki megállt a folyosón, s arcomba világított.
- Hé! - Ordította erélyesen. - Megállni! - Sikítva visszafordultam és futni kezdtem.
- Állj meg, kölyök! - Kiáltotta a rendőr, s utánam rohant. Kettesével szedtem a fokokat, de üldözőm gyorsabbnak bizonyult.
- Ááá! Attila! - Sikoltottam, ahogy a torkomon kifért. A fiú kinézett poros, sötét búvóhelyünkről. Tekintetén szörnyülködés látszott. Reflexből nyúlt felém, de már a vállamon éreztem a rendőr kezét is. Végül legjobb barátom a derekamnál fogva rántott magával. Lendületből a padlóra estünk. Szerencsénkre az ajtó is becsapódott, és a belső retesz levágódott, elzárva az utat. A férfi idegesen felüvöltött, s öklével püfölte a szilaj ajtót. Attila felpattant, majd engem is felsegített.
- Jól vagy? - Kérdezte aggódva.
- Aha - mondtam, ám rögtön elcsendesedtem. - Csss! Hallgasd! - Intettem. Gyanúm beigazolódott. A többi egyenruhás is megérkezett, s ahogy a beszédből kivettem, az iskola igazgatója, és apám, a gondnok is...
- Úristen! - Rebegte Attila nagyot nyelve. - Ha itt találnak téged, véged van! - Idegesen körbenéztem, talán menedéket kerestem. A lomok, ősrégi tornaszerek, törött táblák, megfakult tablók, mint nagy barikád, álltak körbe minket. Tudtuk nagyon jól, ha engem ott ér valaki, abból nagy botrány lesz. Elég balhénk volt már amúgy is, ez pedig túl tett mindegyiken, ennek ellenére mi bolondul vállaltuk a kockázatot...

/folyt. Köv./

Legjobb barátom, Attila emlékére... /Akit érdekel, hol is játszódott valójában a történet: www.noszlopy-marcali.sulinet.hu/

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-03-18 19:07:33

Akármennyi igaz belőle, nekem tetszik. Megyek elolvasom a folytatást.:)
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-04-02 18:37:36

Oh, köszi, hogy figyelmeztettél! Észben tartom. Az itt leírtak csak részben történtek meg..:) Hogy mi igaz és mi nem, azt döntse el az olvasó, rábízom! :D Köszi, hogy olvastál!
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2007-04-02 18:29:51

Hm, ez tényleg megtörtént? Izgalmas! Viszont vigyázz az apró sutaságokkal, sokat rontanak a dolgon. Ilyesmire gondolok, mint a "szilaj ajtó".
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-04-01 17:02:50

:) Naon kössszi!
Szenior tag
Heather Bay
Regisztrált:
2006-04-17
Összes értékelés:
233
Időpont: 2007-04-01 15:28:21

Nekem mrg pont ez tette izgalmassá, hogy nemtudni, hogy is kerültek oda...tehát Hugi, rajta, várjuk a folytatást! És nekem is tetszett, elsodortak a sorok! :)
Eri

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csak ennyi című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csak ennyi című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) nyomtalanul című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Gyümölccsé érve címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel A csillagokig címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) várakozás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) várakozás című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Impresszió címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel várakozás címmel a várólistára

Horvaja alkotást töltött fel Búcsúlevél nélkül címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi reggel című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Isten hozott című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)