HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47182

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-04-03

Zögling /regény. 3. folytatás/

Előzmények:
Gnúfos és Túrós egy igazi nagy repülőgépet akarnak építeni, egy Zöglinget. A gép építéshez el kellene csórni a fát a műhelyből, ehhez viszont meg kellene várni, mikor rúg be a Túrós faterja. A fiúk meglesik a vetkőző Weiszmann Csöpit, az öreg Weiszmann észreveszi őket és vasvllával combon szúrja Nagy Gyulát. A vezér-választás rendben lezajlik, Mucsi Lalit válsztják meg, akinek nincs ki mind a négy kereke, de legalább nagy és erős, és szépen tud káromkodni. A kölkök biztosak benne, Mucsi Lalival nem vallanak szégyent a béketárgyalásokon.

........................................................................................

A pénteki nap eljött, Túrós faterja azonban, szokásától eltérően nem rúgott be ezen a napon, az okot, hogy miért nem, nem lehetett tudni. Várni kellett még egy hetet.
A következő napok a szokásos mederben folydogáltak, némi színt csak a lőgyakorlat hozott a mindennapok egyhangúságába, azzal, hogy Gnúfos, aki Tell Vilmost kívánta utánozni, légpuskával szemöldökön lőtte a haverját. Ez már a következő hét csütörtökjére esett. A kis szőke ijedtében leköpte Gnúfost, más, említésre méltó esemény azonban nem történt. Péntek délelőtt Nagy Gyula szenzációs hírrel robbantotta szét a csendet.
A fiúk a kis réten üldögéltek, a Vasút utcai házak hátsó kertjei ide futottak ki, s a tíz órás HÉV-et várták. Mucsi Lali is velük volt. A HÉV érkezése mindig izgalmas esemény, sokat nevettek a Baromarcokon, ahogy motyóikat cígőlték izzadva, fel -fel bukkant néha egy ismerős lány, akivel lehetett dumcsizni, s, ha más szórakozás nem jutott eszükbe, földbombákkal megdobálták a töltésen elhaladó szerelvényt. A vonat nem jött, pedig tíz óra már elmúlt, helyette lihegve befutott Gyula, s mindem bevezetés nélkül rögtön a tárgyra tért.
-Hé, kölkök, új bige a láthatáron!
-Hol, dögölj meg?
-Az nyugalmazott apácák otthonában, a Cseresznyefasorban. Éppen jöttem a Népboltból, stabot akartam venni, de túl sokan voltak, nem vártam ki a sort, s ahogy az apácák házához értem, magam sem tudom miért, felnéztem az ablakokra és ott volt.
-Ez komoly?
-Mint a halál!
-Ha ugratsz, keresztül döflek, dögölj meg, -mondta Gnúfos, s elővette a bicskáját. -Az életed szart se ér!
-Hogy ugratnálak, hülyegyerek! Gyere velem, s győződj meg magad!
Felkerekedtek, a HÉV érkezése már elvesztette érdekességét. Nem kellett messzire menni, talán kétszáz métert előre, a Cseresznyefasoron. A nagy sárga kétemeletes villa hűvös méltóságával, mindig lenyűgözte Gnúfost, most se volt másképp. És itt volt ráadásul az a tudat, hogy odabenn valahol az ablakok vak, hideg tekintete mögött egy ismeretlen, gyönyörű lány rejtőzik. Teljesen felkavarta mindez. Nem ismerte őt, nem is látta még, mégis, már most, látatlanba szerelmes lett ebbe a lányba. Megpróbálta elképzelni milyen lehet, de nem sikerült lelke bugyraiból semmilyen képet előbányásznia. Egyet tudott csak, hogy szép, biztosan nagyon szép. Hosszú, fordulatokban gazdag élete nem egészen tizenöt éve alatt, soha nem rohanta még meg ilyen viharos erővel az érzés, korábbi gyermekszerelmek képe elillant, mint a füst.
Vártak, bámulták az ablakokat, telt az idő. Az idős apácák otthona csendes volt, hűvös és méltóságteljes, mint máskor is. Az idegen lány nem mutatkozott. Talán hazudott a Gyula? Váj nat ? Tőle kitelik.
-Húzzunk a csába, -mondta a kis szőke. -Fosnom kell. Átvert minket ez a hülye buzi.
-Dehogy vertelek! -méltatlankodott a köpcös. -Gondold meg, ember, mért tettem volna? Cigány Jocó faterja húzza fel anyámat a lába között ágaskodó karóra, ha hazudtam nektek valaha. Lehet, hogy elment a boltba.
-Váj nát, -hagyta rá Gnúfos, aki ki tudja mi okból nyelveket tanult. -Az tényleg lehetséges. Várjunk még, dögöljetek meg.
Vártak tovább, az idő meg elkezdett újra telni. Egyszer csak, ahogy így teldegélt, megcsikordult a nagy tölgyfa-ajtó odabenn, s egy piros szoknyás kislány perdült ki rajta, karján cuki fonott kosárkával. Nagy komoly dióbarna szemei végigsiklottak a fiúkon, egy pillanatra felvillant bennük valami ijedt kis csodálkozás, aztán a földre szegeződtek újra. A lány elsietett.
-Na, mit mondtam, hülye állatok, -rikkantott fel a Nagy Gyula. -Szoktam én hazudni?
-Stipi-stopi, a csaj az enyém, -mondta Gnúfos.
-Már, hogy lenne, dögölj meg? -háborodott fel a köpcös. -Mindnyájunké, érted? A csapaté.
-Ezt meg hogy gondolod?
-Úgy, hogy partiba dobjuk, tetű állat. Ez a csapat törvénye.
-Szarok rá!
-Én meg rád, dögölj meg!
Puff!
Gnúfos ökle Nagy Gyula járomcsontján csattant. A köpcös sem volt rest, elkapta Gnúfos nyakát, s gáncsot vetett neki. A következő pillanatban már a földön hemperegtek, az utca mocskában. Hol az egyik volt felül, hol a másik, míg végül a porfelhőből Gyula vaskos alakja merült fel, ahogy terpeszben ül Gnúfos hasán, s csuklóit leszorítva a földhöz szögezi.
-Mondd azt, hogy kegyelem, különben megöllek!
-Kegyelem, -kiáltotta Gnúfos, majd amikor a másik elengedte, tápászkodás közben nagyot rúgott a hülye állat Nagy Gyula oldalába.
A lármára előkerült Karcsi bácsi, az otthon mindenese, s egy mogyorófa botot suhogtatva elzavarta a kölyköket az utcasarokról.
Később lejöttek a rétre a telepiek, s némi anyázás, meg lökdösődés után felálltak egymással szemben a csapatok. A kaput Eperjesi védte, előtte a jobb szélen Gnúfos játszott, középcsatárban a felgyógyult Nagy Gyula, balszélen Túrós. Mucsi Lali képezte a védelmet, de hát ez nem volt érdekes, ő úgysem tudott focizni.
-Lukra, Gnúfos, ordította teljes hangerővel a kis szőke, ahogy a Vasút utcaiak első támadása végiggördült a hepehupás talajon. -Ugorj már ki, hülye állat!
Boszorkányos cseleket csinált a pálya közepén, lehetetlen volt elvenni tőle a labdát.
Gnúfos oldalt mozgott, hogy elszakadjon védőjétől, s éppen jó ütemben futott be a két védő közötti üres területre. A Vasút utcaiak taktikájának éppen ez volt a lényege, a labdát soha nem a játékostárshoz kellet passzolni, az, lassú, tré játék, hanem előre, a "lyukakba ". Jó taktika volt ez, de nagyon sokat kellett futni hozzá. Valamikor a grundokon, ezt minden gyerek tudta, a kisebbek ellesték a nagyobbaktól. Megkapta a labdát, s állítgatás nélkül rászúrta, a bőr a vészkapus térdéről kipattant, egyenesen a középcsatár elé, aki bődületes lökettel megszerezte a vezetést.
-Én vagyok a Zéman, -kiabálta hátul a gól feletti örömében Eperjesi habos szájjal. Nyála az ingére csorgott, észre se vette.
-Én meg akkor a Puskás Öcsi, -replikázott a góllövő. -Te ki vagy? -fordult oda a mellette kocogó szőkéhez.
-Kocsis vagyok, -szögezte le emez.
-Én meg a Hidegkúti, -mondta Mucsi Lali.
-És én, -kérdezte sértődötten Gnúfos. -Akkor én ki legyek?
-Ki legyél? -kérdezett vissza Túrós. -Várj, ki is. Tudod mit? Legyél te a Friczvalter.
-Hülye állat, barom! Ki a rosseb az a Friczvalter?
-Ennyit se tudsz, dögölj meg? Ő volt a német válogatott középcsatára.
-És híres?
-Hogy híres-e? Híresebb mint a Puskás, dögölj meg.
-Dögölj meg te! A Puskásnál nem lehet híresebb, Na jó, nem bánom! Leszek akkor a Friczvalter.
-Most akkor játszunk, vagy vitatkoztok még egy kicsit? -szólt át valaki a telepiek közül. -Mert, ha feladjátok, csak szóljatok, tetű állatok!
Így esett, hogy a mérkőzés folytatódott, s a Vasút utcaiak fölényes győzelmet arattak.
Ahogy hazafelé tartottak kajálni, azt kérdezi egyszer csak váratlanul a kis szőke a gledícsia sövény mellett a Gnúfostól:
-Mondd, Gnúfos, miért kaptad te ezt a tetű nevet, hogy Gnúfos?
-Mert, mert... mit tudom én, hülye állat, de tudom, dögölj meg, egyszer egy osztályfőnöki órán, egy eset kapcsán, na igen bunyóztunk egy kicsit néhány tetű állattal, a Macskásyné azt mondta nekem: édes fiam te olyan vagy, mint egy kis gnú, mindenkinek nekimész.
-És?
-És a Kecskés meg beszólt neki hátulról: nem gnú ő, tanárnő kérem, hanem csak g n ú f o s.
-Ez az a Kecskés, aki...?
-Pontosan.
-És,..és, mondd csak, kinek is fogta meg a mellét? A matektanárnőnek?
-Dehogy is, hülye állat! Hogy mondhatsz ilyet. A kémia tanárnőnek.
-Mér tette?
-Már elmeséltem egyszer. Mindent elfelejtesz?
-Nem, csak...
-Fogadtunk, dögölj meg. A Kecskés azt mondta, öt forintért bármelyik nőnek megfogja a mellét, aki először szembe jön vele az utcán.
-És?
-Tényleg nem emlékszel?
A szőke belefújta a füstöt a vén cseresznyefa odvába, s kedvtelve nézegette, ahogyan a lyukból kigőzölög.
-Nem, becsszó, elfelejtettem, tetű állat.
-Dögölj meg. Szóval, a húszperces szünetben kimentünk a kapu elé, én, a Búzás, és a Kecskés, és vártuk, ki jön arra. Egyszer csak jött az öregcsaj a Közért felől, kezében a cucc, amit vett, tej és kifli. És akkor a Kecskés előre lépett, s megfogta a mellét.
-Aztán mi lett?
-Semmi. Ki akarták csapni a Kecskést, meg minket is a Búzással, de valami miatt abbamaradt a dolog.
-Különös.
-Tényleg az.
-S azelőtt mi volt a neved?
-Görcs.
-Görcs? Túrós vihogni kezdett. -Görcs, -ízlelgette. Ez nagyon jó név. Illik rád, barom állat.
-Hát, lehet, -hagyta rá mélán Gnúfos. -Először nagyon nem tetszett, mindig bunyóznom kellett miatta, de aztán megszoktam.
-És a Gnúfossal hogy állsz?
-Mi van?
-A Gnúfost szereted végül?
-Hát persze. A Kecskés nevezett el így, s ez a tetű Kecskés volt a legjobb haverom a nyolcban.


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A hősök őse az ősök hőse című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Félelem címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)