HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1910

Írás összesen: 50533

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

túlparti
2020-07-28 18:07:52

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Tiringer TündiFeltöltés dátuma: 2007-04-03

Krisztus Urunk a keresztfán

Krisztus Urunkat a keresztfán látom. Görnyedt testét át és átjárja a fájdalom, amelyet újra és újra szítunk, gyötörjük szüntelen a Bárányt. Önmagunk helyett, mert nem állunk meg, bűn és bűn terheli lelkünket. Elveszünk, és nem adunk helyette. Gyermekekről beszélünk, jobb létükről, de szüleiket - egymást - sanyargatjuk. Fiatalok halnak meg a kilátástalanságban, kiskorúak játszanak háborút az ablakom alatt a tavaszi, nagypénteki varázsban.

Izzik a nap, fény játszik a frissen kifakadt leveleken. Szól a játék gépfegyver hangja a fel nem épült ház romjain. A felhők riadtan néznek össze, lágy, fehér hajlatukon ideges remegés. Kit öltök, kit gyilkoltok, gyerekek?

Nézem őket, apró lábuk koszos. Szakadt ázsiai cipőbe bújtatott trappolásukat hallgatom. Ropog a fapuska, dőlnek a kis testek a romokon. A közeli óvoda áttetsző-szilaj, gyenge zöld lombjai alatt egy szép, fiatal óvó néni körjátékot játszik a kiscsoportosokkal. A boldog óvodásoknak szól mindez, kiknek édesanyjuk nem szült több gyermeket, vagy akik csak késő este látják megfáradt szüleiket. A munkanélküli és gyeses anyukák gyerekei lent gyilkolják egymást a lakótelep kínjain.

Elmerengek; fényképezzek, vagy sem? Aztán elszégyelli magát az optika, lesütöm a szemem; nyomort rögzíteni, gyermeki tébolyt, szálkás izmokat, beszédhibákat, korgó gyomrokat? Minek? A Pilis sejlik a háttérben, a gyönyörűség; bámulom, de tekintetem visszakényszerül a csatazajra; a kicsiket elzavarják a nagyok. Ők már iskolások, nagyfiúk és nagylányok. Mérhetetlen dühvel toppantanak lábukkal, beígérve egy-egy verést Jézus apróságainak. Miután győztek, előkerülnek a cigaretták és tizenkét éves tüdejük megtelik füsttel. Hol dohányéval, hol a marihuánáéval. Elégedetten lógnak a romokon.

Megtörik a lelkem, szőke és vörös fejeket látok, ijedten nézek az óvoda irányába. A szép, fekete hajú óvó néni fogócskát játszik a jól öltözött kicsikkel. Megpillantom a saját fiamat köztük, és megnyugszom. Végleg leteszem a fényképezőgépet. Engedékeny vagy szigorú politika? Meg lehet-e menteni Püspökmajor gyermekeinek lelkét és testét? Tehetetlen, vöröslő düh csap arcomba, belepirulok, szívem alatt a kislányom ijedten kalimpál.

Nagypéntek, szenvedés, gyermekhalál, drogos kisfiúk, lövések zaja: sír a Pilis, fáj a táj, zokognak a közeli völgyhátak. Tavasz van, Krisztus feltámadása közeleg; és mi feszítjük Őt keresztre újra meg újra, értünk zokog a Bárány fájó sebei alatt.

Az anyákért, az apákért, a mesterekért és a tanítványokért, mindenkiért, aki ezt hagyja és engedi - értem is.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Tiringer Tündi
Regisztrált:
2006-05-11
Összes értékelés:
118
Időpont: 2007-09-20 22:53:58

Colhicum!

Köszönöm kedves soraidat, és feltétlenül megnézem a verset!

üdv: Tündi
Alkotó
Tiringer Tündi
Regisztrált:
2006-05-11
Összes értékelés:
118
Időpont: 2007-06-01 11:58:12

Kedves Kata!

Nagyon szépen köszönöm! Már megérte leírnom...
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12577
Időpont: 2007-05-28 22:51:32

Komoly gondok, szép gondolaok, igazán jól fgalmazott írásodat itt-ott meghatódottan, máshol megbotránkozva olvastam. Utóbbi igazánnnem a Te hibád. De tényleg, ami történik, történhet ma a kisgyermekekkel, az elborzasztja a gondolkodó embereket. Szegénykéknek, milyen játékaik vannak?
Felemelő viszont, hogy fiatal létedre ennyi hittel, szép gondolattal áldott meg az Ég! Örömmel olvastam szép írásodat.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Bocsánat című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Palágyi Lajos: Erdőben / Im Wald címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) talán vége című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Megveszett illúziók című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Avarízű címmel a várólistára

Asterope alkotást töltött fel Bocsánat címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Nyári este jambuszokban címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Az idegen című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Fehéren-feketén című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Fehéren-feketén című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Fehéren-feketén című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Bennünk él című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Az idegen című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Fehéren-feketén című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Fantomszál címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)