A fáradt szavak mit is mondhatnának,
Eltévedt tegnapok szólnak a mának
Keserédes szavak, mit hoz a holnap,
Az élet gyógyul-e, ha hozzá fognak.

Várják a szerencsét, talán rájuk talál,
Mit is tehetnének, hiszen ez a szabály.
Megjön a másnap, nekik mond, mi marad,
Jövőjük nincs, csak a múltjuk halad.

Nekem sincs jövőm, csak a múltból élek,
Bocsánatot is csak szánalomból kérek.
Hiszen anyám a tegnap, én meg a ma
Miattam nem vagy te igazi anya.

Napjaim, mint homokórában a homok,
Peregnek, és porrá válnak, mint a romok.
Egy inkubátor élet, mit rám hagytál,
Mely kontrollált illúziókat táplál.

A kudarcok fájdalmat és halált hoznak,
Az elmúlt dolgok a jelenben változnak.
"Ozmund" mutass nekem egy útmutató fényt,
Sötét káoszból kivezető reményt.