HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: gyogyoFeltöltés dátuma: 2007-04-10

Apokalipszis


-Végre-szólalt meg Ron,amint megpillantotta a Földet.-Újra itthon!
Kioldotta biztonsági szíját s felállt.Roxi szunyókált saját székében.
Megérintette a lány válát.
-Ébredj,mindjárt itthon vagyunk!
A lány nyújtózkodott,hosszan ásitott.
-A fene marjon bele-szólt méltatlankodva-az ember összekóborolja
a világűrt s,amikor mégsem szállhat le.
-Ne méltatlankodj!Tudod,hogy az ellenörző laboron át kell mennünk.
Hátha valami mérgező anyag,veszélyes por,vagy tudom is én mi van a
ruhánkra,felszerelésünkre tapadva.Esetleg veszélyes bacilusokat juttatunk a bolygóra.-Békítőleg nézett a lányra.-Ez szükséges,Roxi.
-Na és a kapszulákba gyüjtött baktériumok?
-A kapszulák teljesen zártak.A földi laborban majd besugárzással
megbénítják öket és csak utána vetik vizsgálat álá.
E pillanatban az autómata pilóta közölte,hogy az űrhajó ráállt az
általános földkörüli pályára.
-Még egy félóránk van az űrlaboratoriummal való összekapcsolásig
-mondta Ron,mintegy elfoglaltságot keresve.-gyere addig a filmeket meg
videófelvételeket rakjuk be a szállítóplatformba.
-Ron!-Roxi szeme nyugtalanságot árult el.-A baktériumokat is
leküldjük?
-Persze Roxi,mondtam már,hogy ne aggodj!
-Mégis Ron!Nem lenne jobb,ha magunkkal vinnök,amikor mi is
leszállunk?
-Nézd Roxi!A bolygón kutatóink már alig várják,hogy végre életet
jelentsünk a Világűr messzeségéből.Hát íme itt az alkalom.Nem örvendesz?
Híresek leszünk,mint Armstrong,aki először lépett a Holdra.Mi először
jelezünk életet az űrből.Hát nem csodálatos?
-Az,Ron!De mégis,ez...
-Élet más bolygón Roxi!
-De milyen élet?Azt sem tudjuk,mire lehet számítani.Ha legalább
valami szőrnyek lennének.Látnád ,hogy ha támad s lőnél.De ezeket nem
is látod.Nem bizhatunk holmi idegen baktériumok jóindulatában.
Ron kezdte elveszíteni türelmét.
-Ugyan,ugyan!Nem szabad ilyen bizalmatlanul kezeljük az élet
kivülről érkező bizonyítékait.Na gyerünk!-mondta határozottan ,mintegy jelezve,hogy részéről a kérdés lezárt.
Húsz perc múlva kilövésre készen állt a teherszállító komp,fedélzetén
mindennel,amit a két űrhajós a Földre készült küldeni.
Mindketten beűltek székeikbe és beszíjjazták magukat.Ron
beprogramozta a fedélzeti képernyőt.
-Most pedig lássunk végre emberi arcot is.Mármint a miénken
kivül.-Az űrközpont belseje látszot,nyüzsgő,szorgoskodó emberekkel.
Mindketten a mikrofon fölé hajoltak.
-Szervusz Föld!-mondták egyszerre.
-Nicsak,mintha nem is várnak-zsörtölődött a fiú.
Lent sok tekintet a kamerák felé fordult.Mindenki gyorsan
elfoglalta helyét.
-Helló!Tekergő te vagy?Roxi,végre látunk.Egésszen jól néztek
ki.Mintha le vagytok barnulva.-Ezt az űrközpont parancsnoka is
viccnek szánta,itt-ott nevetgélések hallatszottak.-Na mondjátok:
mi újság?Itt lenn miliárdok várják a hireiteket.
-Mindenesetre szenzációs híreink vannak.-a lány felé kacsintott.
-Nem is fogjátok elhinni.
-Élet?-hebegte halkan egy nóteszébe szaporán jegyzetelő
újságíró.
-Igen!Élet-folytatta kipirosodott arccal Roxi.
Az űrközpontban zürzavar támadt.Hangos szövegelések,többen
egymás nyakába ugrottak.
-Csendet kérek!-hangzott a parancsnok szigorú utasítása.-Halljuk
a részleteket.
-Eh!-legyintett Ron-csak holmi mikróbákró va szó.A szomszédos
csillagrendszerben haladtunk,amikor a Tárkhosz bolygó melett élölényt
jelzett a biókontaktor.Besugárzással tehetetlenné tettünk néhányat,majd
beemeltük a probatalajt.Annyit észrevettünk,hogy az anyabolygó
felszínén gyorsan szaporodnak,úgyhogy jó lesz óvatosan bánni velük.
-Nagyon vigyázzatok!-szolt közbe Roxi remegő hangon.
-S a részleteket meg bogozzátok ki ti!
-Külditek?-kérdezte kiváncsian a parancsnok.
-Igen-folytatta a pilóta.-Két nikkel kapszúlában.Nagyon vigyázzatok,
hogy mit csináltok.Tudjuk,hogy e döntésbe nincs beleszólásunk,de meg
kell mondanom:Roxi a végletekig tiltakozott.Szerinte akkor kellett volna
vinnünk,amikor mi is leszállunk.
-Szerintem-vágott közbe a lány-jobb lett volna a Holdon lévő
laborban megnézni,miről is van szó.
-Ne aggodjatok-mondta a parancsnok.Derék képviselői vagytok
az emberiségnek.Várunk titeket is.Most pedig indítsátok útnak a kompot
és öszpontosítsatok az összekapcsolásra.
-Rendben-válaszolta Ron.
Az rakterében kinyilt a légzsilip.A hordozószerkezet kiemelte a
Szállítóplatformot,majd az automata kar visszahúzódott.Aközponti ordinátor jelezte a motorok beindulását.
A platform nagy sebességgel megindult a Föld felé.
-Minden rendben-szólt mikrofonjába Ron.-Aplatform elindult a
bolygó irányába.
-Nagyszerű,gyerekek-ujongott a zsibongó tömeg az űrközpontban.
-A többi a mi dolgunk.-ti is követhetitek a megérkezését.Két A3-as
hiperszónikus gép kiséri.Teljes biztonságban van a szálító komp.
-Látod?Minden a program szerint zajlik-fordult Roxi felé apilóta.
Még harminc másodperc s máris a Földön lesznek az apró idegenek.
Éppen kioldotta szíját s felállni készült,amikor felsirtak a vészjelzők.
Ron reflexszerűen az ordinátor képernyőjére meredt .
-Mi történt-kérdezte halálsápadt arcal Roxi?
-Úgy tűnik meghibásodott a platform irányítóműve-szólt Ron halkan.
-Körberepül,mintegy tizezer mérfőld magaságban.
-S most,mi lesz?
-Hát!...-Ron habozott.-Vagy kitalálnak valamit ott lent azok az
okosok,vagy...a levegőtől való surlódástó felhevül...majd elrobban,s akkor
...vége a bolygónak.
-De,ni!Hát mit csinálnak a marhák?Nézd Ron,az A3-sok rálönek.
Megőrűltek?
A fiu éppen akkor nézett a képernyőre,amikor azon a szálító platform
Darabjai röpködtek ezer irányba.
-Mit csináltak?-üvőltött Roxi a mikrofonba.
-Kénytelenek voltunk szétlöni-jött a parancsnok hangja.Így biztos minden megsemmisült.Mert menteni már nem lehetett semmit.Majd
legközelebb hoztok más lényeket,talán nagyobbakat.
-Itt nem arról van szó!-A lányt a sírás környékezte.
-Parancsnok úr,itt arról van szó-vágott közbe Ron-hogy ezek a
baktériumok veszélyesek is lehetnek.
-Söt,egész biztosan azok is-üvőltötték mindketten.
-Na,mostmár nyugi gyerekek.Legyen elég a marhaságotokból.
Még a végén feldobjátok a sajtót.Bármi volt is ott a rakéták tüzemindent
felperzselt.Menjetek s végezzétek tovább aküldetéseteket!Viszlát!

OOO

-Várkatok!Hová rohantok így-kiáltotta lihegve a nő.
-Gyere gyorsabban,anyú.Fogadjunk,nem érsz utól!Apjához fordult.
Gyere bujjunk el!
-Hová?
-Oda a fa mögé.Gyorsan!
Megindultak a fa irányába.
-Hopp,várj csak!-Lába egy csillogó fémdobozba botlott.Ni,csak.
-Mi az-kérdsezte a kisfiu.
A férfi letérdelt és felnyította a doboz fedelét,aztán még egyet,majd hirtelen kivágódott egy harmadik is.Egyszerre minden elsötétedett elötte,
Szolni sem tudott.
A nö éppen felért a dombélre.Dermedten nézett a férjére és kisfiára.
Összecsuklottak s a földre zuhanva mintha másodpercek alatt eloszlottak volna.Látta,hogyan tünik el a húsuk,majd a csont is,a ruha.A zöld fű is kezdett eltünni,mintha valami tövéig rágta volna.Azon a helyen kopár
folt keletkezett s egyre terjedt,már kezdte átfogni az egész tájat.Egy
közeli fa anélkül,hogy ledölt volna :fogyott,majd teljesen odalett.
Megfutamodott,maga sem tudta merre.Csak futott a város irányába.
Két ember közeledett.Csak apró visongásokat hallatott az egyre terjedő foltra mutatva.Későn.A közeli erdő is szemlátomást fogyni kezdett s az
Érkezök beléptek a foltba.Látta,amintösszerogynak,elszáradnak.se vért
Nemvett észre,se jajgatást nem hallott.Indulni akart,de egyszerre nem érezte lábait,nem érzett fájdalmat,elveszett.

OOO

A helikopterek egész serege repűlte körbe a foltot.Benzint szórtak a talajra és meggyujtották.Alángok nem kaptak erőre ,a folt tovább terjedt.
Több helikopter lezuhant s egyszerüen odalett.A többi menekült,ám mindent utolért a vég.A város helyén már teljesen kopár,kopogó szikla fehérlett,a folt egyre terjedt,falta az erdőket,városokat.Végelkeseredésükben savat permetesztek szét,de az sem használt.
-Az idegen élőlény felfalja aFöldet-irják az újságok.
-Mindent kockáztatva be kell vetni az atombombát,neutronbombát,
héliumbombát.Felperzseli a megtámadt féltekét,de van némi remény atöbbi mentésére-javasolta valaki.
Bevetették.
Nem robbant el.egyszerüen szétmálott,majd elfogy.A folt tovább halad,amerre terjed eltünnek a folyók,fák,füvek,minden,ami szerves,vagy csak félig az.Az élőlények fájdalom nélkül,szinte azonnal sorvadnak el,nem tud gátat vetni se beton,se vas,se tűz,a rémítő feketeség körbetátong,nincs pánik,alig pislog az élet.
Az ablakban,anélkül,hogy megsárgulna fogy a virág,kint már semmi sincs,elpárolog a víz az akváriumból,halak se maradnak...a pamlagon heverő kiskutyám vakarózni akar...valami bizsergést érzek testemen...egy rövid nyíllalás...még látom a kutyám...a tollam fogy...érz...


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-11-06 21:05:36

Sejtettem hogy a vírusok életen maradtak. Tényleg jobb lett volna őket a Holdra vinni először. A vége nagyon ötletes és a történet is tetszett, de zavaróan sok a hiba az írásodban.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-04-18 13:13:50

Bocs, meglehetősen.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-04-18 11:06:33

Maga a téma jó, de kicsit olyan érzésem van, mintha nem dolgoztad volna ki eléggé. Megletősen sok a helyesírási hiba.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Horvaja bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszi pillanatok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ékkövek címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az édenkert után című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ti poéta lelkek! című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Cyber dal című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ifjúságomhoz címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)