Elől foglaltam helyet, a vezető mögött. Elhelyezkedem. Nemsokára mozdul a busz, elindult célja felé. Fölnézek. Előttem a fülkét elválasztó átlátszó nem üveg, hanem műanyagra ragasztott tájékoztatók, hogy jegy nélkül utazók mire számítsanak, másikon az: ügyeljünk a tisztaságra, a többi felhíváson megszokott szöveg, már-már kívülről is fel tudnám mondani, ha valakit érdekelne.

Ni csak, van itt egy új is, kedves hangnemben megírva:

"ÜDVÖZLÖM ÖNÖKET!
A KEDVES UTASOKNAK,
ÉS MOBILJAIKNAK
KELLEMES KIKAPCSOLÓDÁST KÍVÁNOK!

Jót kuncogok magamban. Végre, egy kis szín ebben a kifakult szürkeségben! Sajnos, nem látja mindenki, aki utazik. Mással vannak elfoglalva.

Tőlem jobbra egy terjedelmes asszonyság két helyet elfoglalva is alig fér el dupla fenékkel. Látom, ahogyan bontogatja csomagját, egy hatalmas szendvicset varázsol elő. Biztosan még nem evett ma, olyan jóízűen falatozik. De nem sokáig. Nagy hangerővel megszólal kosarában a mobilja, az egész utazóközönség fölfigyel rá.

Nos, ő sem olvasta a felszólítást, hogy mobiljaiknak kellemes kikapcsolódást kívánt a busz vezetője.

Lassan, komótosan leteszi szendvicse maradékát, száját megtörli, majd előkotorássza a bántóan erős hangra beállított készülékét, ami még mindig, folyamatosan csörög.
Végre, megnyomja a gombot.

- Halló! - szól bele mobilja hangjához illően, jó hangosan, erős palócos tájszólással, úgy, hogy még a busz hátsó ülésén is hallják. - Te vagy az, Jani! Mi van? Mondd hangosabban, nem hallom

Kis csend, amíg hallgatja a Janit. - Szüzanyáám... Igazáán? No hallod? Jó, jó! De osztán gyűjjetek elejbém a buszho, mer' nehez ám a csomagom! Isten álgyon meg benneteket!
Végre elhallgat, csend lesz a buszon.

Én meg azon gondolkodom, miért kell buszon vagy akárhol ennyire hangosan beszélgetni, főleg a telefonba ennyire kiabálni. Kit érdekel, miről beszélget két idegen ember? Magánügy.

De ez nem egyedi eset. Nemrég' egy jól öltözött "hölgy" ült mellém. Neki is megszólalt a mobilja. Igaz, nem tájszólással, de ő is hangos szóval tárgyalta meg - talán a barátjával, hogy kiállításra igyekszik, s hol fognak találkozni. Pedig az ő randijukra sem volt kíváncsi a busz utazóközönsége.

Általában aki a telefonjába beszél, nem veszi észre azt sem, hogy a mellette ülő vagy mások olvasással, jegyzeteléssel (tanulással) igyekeznek kitölteni az időt, netán valaki szundikálni, pihenni szeretne. Nem veszik észre, hogy hangoskodásuk mások nyugalmát zavarja?

A busz vezetőjét sajnáltam, hiába igyekszik finom fogalmazással felhívni erre a figyelmet, sokan nem veszik észre, nem törődnek másokkal.

Még szerencse, mivel az ellenkezőjét is tapasztaltam, hogy halkan mondják el azt a néhány szót, egy-egy üzenetváltást, ami feltétlenül szükséges, úgy hogy másokat ne zavarják magánügyeikkel.