HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48857

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: matyiFeltöltés dátuma: 2007-04-14

Gúzsba kötve

Gúzsba kötve


Halkan húzta be maga után az ajtót, hogy ne zavarja fel a szendergőt Ha enged indulatainak, akkor most darabokra hullik a fal. Úgy, mint az élete. Karjait mellén összefogva lecsúszott a földre. Magzati pózban kuporgott, és rázta a néma zokogás.
A sokasodó jelek baljóslatúak voltak. El kellett volna gondolkodnia a feledékenység okán, de nem mert mélyebb értelmet keresni. Amikor orvoskollégák tették szóvá a tévesen felírt gyógyszereket, a rosszul alkalmazott kúrát, - megrettent. Úgy hívta el ideggyógyász barátjukhoz a férjét, mintha őneki lenne szüksége tanácsra. És, ha már ott voltak, ki kellett használni, ugye az alkalmat. A diagnózis mellbe vágta. Alzheimer-kór. Férjét természetesen azonnal kivonták a munkából. Bármilyen remek orvos is volt, már nem lehetett betegeket rábízni. Ő is otthagyta a kórházat. A keze alatt megfordult sok ezer beteg után már csak egy beteget kezelt. A férjét. És ez volt a legnehezebb.
Vissza-visszagondolt a kezdetekre, amikor fiatal, kezdő körorvosként falura került. Rettegett a gondolattól, hogy egyedül marad. Hiába intette józan gondolkodású nővére, hogy várjon, türelem, majd megtalálja ő is a párját, nem nyugodott. Aztán, egy orvos-továbbképzésen mellé lépett egy markáns arcú, magas, nevető szemű férfi. És mellette maradt. Azt hitte házassága boldog és szilárd lesz. Tévedett. Hiába hozta világra gyönyörű fiát, férje asszony-kereső tüze nem lankadt. A sajnálkozó, szánakozó suttogások eljutottak hozzá, szurkálták, mardosták a lelkét. A megalázó könyörgéseknek értetlenkedő vállvonogatások vetettek véget: "de, hisz itt vagyok". Egyre többször érezte, hogy a kánya hangulat nem csak az ő lelkét emészti, hanem fiára is rátelepedik. A gyerek imádta az apját. Ő pedig a béke kedvéért hallgatott. Hallgatott, és reménykedett, hogy férje rájön, nincs értelme másutt keresni, mert őmellette mindent megtalál.
Magányos estéken hányszor feszítette gerincét ívbe a vágy, és szorította ökölbe kezét a féltékenység. Az őt körülvevő szürkeség feketébe hajolt, olyan volt, mint a vakond belső zsebe. A süllyedésben kapaszkodót csak a remény jelentett, hogy együtt fognak megöregedni. Úgy kapaszkodott a szép emlékekbe, mint fuldokló a szalmaszálba. Mert voltak szép időszakok is életükben. Tettek felejthetetlen utazásokat. Voltak hármasban eltöltött szép nyaralások. Csak haza ne kellett volna térni! Haza, ahol a magánrendelőben nem csak a beteg asszonyok fordultak meg, hanem jöttek sokan trófeavadászok is, akik büszkék voltak a könnyen hódítható orvos-szeretőre. És ő hallgatott. Hallgatott fia diplomázása után is, és nem mutatott ajtót. Szeretette a suhanc-mosolyú, hozzá mindig visszatérőt.
A diagnózis hallatán először az jutott eszébe, hogy most már csak az övé lesz a tévelygő ember. Aztán egyre nehezebb lett a birtoklás. Férje agyából mindent kitörölt a kór. Ragyogó elméjét kiürítette a betegség. A hajdani suhancmosoly örökre eltűnt. Megmaradt a mindent elfelejtő, tétova roncs, akit gyerekként kellett őrizni.
Már nem örült a kettesben eltöltött estéknek. Úgy érezte, becsapta az élet. A körülötte sűrűsödő feketeség fojtogatta. Ápoló volt férje mellett, nem nő. Ruhatárából eltűntek a színek. Olyan lett, mint egy szárnyaszegett kormorán.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8393
Időpont: 2007-04-16 13:26:33

Szia! A történeteid tényleg nagyon jók, szívesen olvasom őket. Amire kíváncsi lennék, az, az, hogy milyen lenne, ha egyszer az élet napos oldaláról írnál? Tudom erre Madách szavaival azt válszolod majd: "nem adhatok mást, csak mi lényegem" -s igazad lesz. Az ember nem bújhat ki a bőréből.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-04-15 22:27:31

Szia!
Többször is olvastam ám, csak nem tudtam, mit írjak véleményt, most sem igazán tudom, annyira árad írásodból a keserűség és a csalódás. Sikerült lehúznia, de el kell ismerni, nagyon jó.
Üdv.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Kell még lennie! című alkotáshoz

Magdus Melinda alkotást töltött fel Rozsdabarna sziklaszirt címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Azt hiszed felnőttél című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) memóriazavar című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Hazugság című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel memóriazavar címmel a várólistára

Szem Eszkör alkotást töltött fel Essz levele (7.fejezet) címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Nem akarok már mást című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi gondolatok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti régi lombok! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)