HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1839

Írás összesen: 46937

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Szokolay Zoltán
2018-08-29 20:03:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / ABC pályázat
Szerző: MimózaFeltöltés dátuma: 2007-04-15

Az asszony

Bár mit sem sejtett róla, a felmenői vérbeli arisztokraták voltak. Ez a tény lassan a homályba veszett a család férfitagjainak vérfertőző és titkos kapcsolatai nyomán. Az édesanyja egyszerű munkásasszony volt, az édesapja pedig régen meghalt egy kocsmai verekedés folytán. De benne még érződött valami az ősei véréből.
Földig érő, egyszerű, szürke szoknyát viselt, gyenge kis tyúkmellét állig érő blúz takarta. Kezében sötét színű esernyő himbálózott méltóságteljesen, melyet néha sétapálcaként használt. Haja szoros kontyban tapadt a korán ősz fejére. Sugárzott belőle valami megfoghatatlan elegancia.
Lánykorában volt kérője: egy idősödő, gazdag német bankár. Pont egy ilyen makulátlan nőre volt szüksége. Nem azért, hogy gyereket szüljön neki, vagy hogy szeresse, csak hogy meg ne szólják. A lány visszautasította. Nem akart férjet, a maga ura maradt.
Kedvenc időtöltése volt, hogy az utcákat járja. Az tette teljessé őt, ha az emberek úgy tekintettek rá, ahogy szerette volna. Senki sem mert tiszteletlenül beszélni előtte, az ajtókban még a neveletlen suhancok is előreengedték, csak hogy ne kelljen a bíráló tekintetét a hátukon érezniük.
Ő pedig sokat tett azért, hogy ezt a képet fenntartsa magáról: ha sétált, mereven maga elé nézett, akármi is ment végbe körülötte. Ha baleset történt, nem ment oda bámészkodni, ha sikolyt hallott, ha robbanást vagy bármilyen felismerhetetlen hangot, kissé megrezzent, jelezve, hogy megzavarták finom lelkének nyugalmát, de nem nézett a hang irányába. A kíváncsiságot közönségesnek és a szürke emberek sajátjának tartotta. Ha megszólították, rövid hatásszünet után, halk és kurta feleleteket adott. Közönyösen tekintett a világra. A látszat legalábbis ez kellett, hogy legyen.
Nem voltak barátai. Nem engedte meg magának, hogy túlságosan megnyíljon valaki előtt. Csupán tisztelői akadtak, de ők is csak távolról figyelték. Szinte mindenki ismerte a városban, ha személyesen nem is, de látásból vagy hallásból igen. Fogalommá vált.
Takaros otthona volt, élére állítva állt benne minden, és tisztaság ragyogott mindenhol. Mikor nem a lakás rendben tartásával foglalkozott, leült egy fotelba, és maga elé meredt. Nem érdekelte sem televízió, sem újság. Később már a gondolatai sem érdekelték. Attól tartott, hogy túlságosan érdeklődővé tennék, túlságosan kíváncsivá. Így megszűnt gondolkodni. Olyan lett, mint egy életre kelt, tökéletesre alkotott viaszbábu.
Egy kora tavaszi reggelen, mikor a szokásos gyümölcsreggelijéért igyekezett a zöldségeshez, szokatlanul nagy mozgolódás vette körül. Igyekezett nem észrevenni, de egy fiatal építőmunkás futtában meglökte, majd rémült arccal fordult az asszonyhoz, és bocsánatot kért, aztán félénken tovább szaladt.
Az asszony arcán piros fény gyúlt a szemtelenség miatt, ezért különösen magasra emelte az orrát, és még jobban kihúzta magát. Egészen közelről hallani lehetett volna, hogy fújtat, mint egy dühös pulyka, de ilyen közel senki sem kerülhetett hozzá, és messziről inkább egy büszke pávára hasonlított.
Különösen rossz napja volt, mert a járda, amelyen minden reggel végezte bevásárló körútját, hatalmas deszkákkal volt elbarikádozva. Ezen már végképp felháborodott. Az úttest szélén kellett sétálnia, és úgy érezte, nagyon megalázták azzal, hogy akaratán kívül kell máshol mennie, mint ahol szokott.
Kiáltásokat hallott a tetőről, de nem figyelt rá. Úgy gondolta, most vissza kell állítania a tekintélyét, és ez az alkalom éppen jókor adódott. Feltétlenül ügyelt rá, hogy ne is értse meg a szavak jelentését, hátha valamelyik alpári építőmunkás tesz ajánlatokat.
Már épp megpillantotta a zöldséges citromsárgán virító pányváját, mikor egy tégla lassan csúszni kezdett a tetőről, és hosszan, pörögve, akár egy otromba tollpihe épp a fejére zuhant.
A tömeg kéjesen tolongott a baleset helyszínére, kíváncsian tekintgettek a halottra. Sokan felismerték a tekintélyes asszonyt. Egyesek úgy látták, mintha még megigazította volna a szoknyáját, miközben összeesett; mások lehurrogták őket, mondván, hogy a tégla ütésétől azon nyomban meg kellett halnia. Azt azonban senki sem tudta megmagyarázni, miért nem ment át a túloldalra, mikor a tetőről lekiabáltak neki, hogy veszélyes azon az oldalon közlekedni.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Útinapló V. Harmadik nap – délután címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Őszi villanások című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vágyódás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fény remény című alkotáshoz

majusfa bejegyzést írt a(z) Fény remény című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vágyódás című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Megérinthetlek-e valaha 18+ című alkotáshoz

horge alkotást töltött fel Bolondok merengése címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

Janó Nataniel Dávid alkotást töltött fel Piramis címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) A függöny 8/8 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A függöny 8/1 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)