HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49032

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: EghainFeltöltés dátuma: 2007-04-15

A rengeteg titka - 8. fejezet

Egy ember fogságban



Cleo Arigínben rögtön Anarath-hoz szaladt. Már szédült a vérveszteségtől. Sheridan végig a nyomában volt, Sheyla a falu szélén elbúcsúzott tőlük.
Anarathot a Tanácsházában találták meg. Amint meglátta Cleo-t, odasietett hozzá, és átvetette karját a vállán.
- Mi történt? -kérdezte Sheridant, miközben leültette a lányt az egyik székbe.
- Összefutottunk Molly-val.
- Hol?
- Az erdőben. A folyó mellett. Elrejtőztünk, de észrevett.
Anarath Cleo sebére tette a kezét, és motyogni kezdett. A lány érezte, hogy a zsibbadás a vállából lassan eltűnik, helyét jeges hideg veszi át. A vér melegét egyáltalán nem érezte.
- Így már jobb lesz. Most menj vissza Eridowhoz. Biztos, hogy Kira még nem alszik. Ahogy őt ismerem, addig le nem tudja hunyni a szemét, amíg meg nem érkezel. Pihenj, aludd ki magad! Fárasztó estéd volt. Lehet, hogy néha fájni fog a vállad, de semmilyen komolyabb baj nem lesz a sebeddel. Szinte teljesen begyógyítottam. Holnap meglátogatlak, és megnézem, minden rendben van-e.
- Köszönöm -mondta Cleo, és Sheridan nyomában kisétált a Tanácsházáról. Anarath bezárta mögöttük az ajtókat.
Sokáig szótlanul baktattak a holdfényes utcán. Arigín ilyenkor volt a legszebb. A fák között szentjánosbogarak cikáztak, derengő fénybe vonva a törzseket. A lombok között is éltek tündék, némelyik ház ablakában gyertya is égett, megvilágítva a lágy széltől lengő leveleket. A földön épült házak mind kihaltak és békések voltak. A faluban semmi sem mozdult, csak néhány bagoly huhogása hallatszott az ágakról. A rengetegből friss fű illatát hozta a szél.
Eridow házának ajtaja előtt megálltak. Az egyik ablakban halványan fény pislákolt.
- Tényleg nem alszanak -mondta Cleo.
- Igen... hát akkor... -Sheridan nem mozdult.
- Jó éjszakát -Cleo puszit akart adni Sheridannak, de a fiú átkarolta a derekát, magához húzta, és búcsúzóul hosszan megcsókolta.

Cleo másnap iszonyatos fej- és vállfájással ébredt. Hirtelen nem tudta, mitől sajog mindene, de aztán eszébe jutottak az előző este képei. Egykedvűen felöltözött, és lement a konyhába, hogy harapjon valamit.
Már jócskán elmúlt dél is. Miután az éjjel hazaért, hajnalig tartó beszélgetést folytatott Erionnal és Kirával. Mindketten kíváncsiak voltak a Molly-val való találkozás minden részletére.
A nappalin átvágva a lány megpillantotta Eriont -a fiú még mindig a kanapén aludt, pontosan úgy, ahogy Cleo először látta. Pillantása egy másodpercig elidőzött a fiú nyugodt arcán, aztán folytatta útját a konyha felé.
Kira a megterített asztal mellett ült, és almát eszegetve könyvet olvasott. Mosolyogva nézett fel.
- Éppen ideje volt, hogy felkelj. Sheridan már keresett.
- Mikor? -Cleo leült, és ő is vett egy almát a kosárból.
- Jó egy órája. Azt hiszem, lassan Eriont is fel kell keltenem. Valakinek fát kéne aprítani a kandallóba, mert már kezdenek igazán hűvösre fordulni az éjszakák.
Cleo elgondolkodva majszolta a gyümölcsöt. Kira a mindentudó anyák átható pillantásával szemlélte a lányt.
- Mi a baj? -kérdezte.
- Semmi. Csak... mindegy, semmiség.
- Sheridan? -Kira mosolya még szélesebbé vált. -Láttalak titeket tegnap.
- Hát igazából nem ő a baj... hanem Sheyla.
- Mi a gond vele?
- Mit gondolsz róla?
Kira a távolba révedt. -Nem is tudom. Én szerettem. Jó lelkű lány, mindig segített Mollynak és nekem. Tudod, Molly is itt lakott nálunk, pont, mint te.
- Ő is? Ezt mért nem mondtátok soha?
- Hm... nem tartottuk fontosnak.
- Pedig Erionnal rengeteget beszéltünk róla...
Kira hirtelen elkomorodott.
- Megértem, hogy ő nem beszél ilyenekről. Mikor Molly elárult minket, elkövetett valamit, ami Erionnak a mai napig nagyon fáj -Cleo érdeklődve hallgatott. Még az almaevést is abbahagyta. -Megölte a lányomat, Membrát. Ő... Erion nővére volt, és nagyon közel álltak egymáshoz. A fiam nagyon nehezen heverte ki a halálát. Sokáig nem is beszélt róla senkivel. Komor volt, és hallgatag. Szinte meg sem szólalt hónapokig.
Cleo Erionra nézett a konyhaajtón át. Éppen látta a fiú ütemesen fel-le emelkedő mellkasát.
- Furán hangozhat -folytatta Kira -, de azóta sokkal nyitottabb, mióta téged ismer. Azt hiszem, újra megtanult bízni az emberekben.
- Szegény Erion... sosem mondta, hogy volt nővére. Nagyon sajnálom Membrát. Ha nem tolakodó a kérdés... hogy történt?
- Nagyon alattomos dolog volt -mondta Kira, miközben zsemléket és húst nyomott Cleo kezébe. -Membra az útjába állt, mikor megtudta, hogy Akrarhoz akar csatlakozni. Molly pedig a legegyszerűbb utat választotta: megölte a legjobb barátnőjét -Kira hangja nyugodt volt, és tárgyilagos, de kihallatszott belőle a mély fájdalom. -Ennek már majdnem két éve, de néha még mindig visszatér a rémálmaimban az az éjszaka... amikor megtaláltuk Membra holttestét a lépcső aljában. Emlékszem, Erion lépett be először az ajtón... -Kira hátat fordított Cleo-nak. -Ő vette észre, hogy mi történt. Soha életemben nem láttam még annál szívszorítóbb pillanatot... És tudod, mi a legszörnyűbb? Hogy Molly azzal a karddal ölte meg a lányomat, amit ő készített neki a barátságuk emlékére. Tudod, kovácsnak készült... -Kira szeméből kifolytak a könnyek.
Cleo együtt érzően hallgatott. Fogalma sem volt róla, hogy Kira ekkora fájdalmon ment keresztül. Rendkívül hálás volt neki, hogy annak ellenére, hogy a lányát egy ember ölte meg, befogadta őt, és lányaként kezeli, még ha csak egy kis időre is marad Eghainban.
A nappaliban mozgolódás támadt. Kira, mintha mély álomból riadna, összerezzent, és letörölte könnyeit. A konyhaajtóban megjelent Erion, kócosan, ásítozva.
- Jó reggelt -köszönt, és leült Cleo mellé. -Hogy aludtál?
- Nem jól -Kira letett eléjük néhány zsemlét, és kiment, hogy friss vizet hozzon a kútból. Sokáig tartott, mire visszatért a konyhába, és utána sem szólt egy szót sem. -Nyugtalanított valami.
- Sheridan? -Cleo felvonta a szemöldökét. -Láttalak titeket tegnap este -Erion elmosolyodott, és elvett egy zsemlét.
- Mondták már neked, hogy elképesztően hasonlítasz édesanyádra?
- Nem. Legalábbis nem sokan. Na, ha nem Sheridan, akkor mi nyugtalanított annyira?
- Sheyla. Tegnap azt mondta nekem... hogy olyan dolgokat tud rólam, amiket el sem tudnék képzelni. De nem hajlandó elárulni, hogy miket.
- Sheyla nagyon okos lány -Erion elgondolkodva majszolta a vajjal megkent zsemlyét. -Biztosan oka van rá, hogy nem mond semmit. Igaz, neki ilyen a természete... nem szívesen osztja meg másokkal azt, amit tud.
- De mi az, amit rólam tudhat? Nem is ismer. Sosem beszéltünk. Azt mondta, egyszer majd én is rájövök, hogy mi az.
- Ha azt mondta, akkor így is lesz. Hinned kell neki, mást nem is tehetsz. Ha nem akarja, nem fogja elmondani.
- Ez biztató.
- Sheridan!
A konyhaajtóban megjelent Sheridan. Cleo láttán halványan elmosolyodott, és leült mellé. Egyszerű vászoninget és vászonnadrágot viselt, zöld zubbonya gondoskodott róla, hogy ne fázzon meg a csípős reggelen.
- Jó reggelt mindenkinek -mondta a fiú. -Erion, híreim vannak számodra. Gondolkodtam tegnap este... és azt hiszem, a Klán támadásra készül.
Cleo érdeklődve hallgatta a két fiú vitáját. Nem nagyon tudott hozzászólni a dolgokhoz, de tetszett neki, ahogy Sheridan szenvedélyesen magyarázott a Klán viselt dolgairól. A lány elmélázott a határozott szemöldökön, a csillogó barna szempáron, a pirosló ajkakon, és arra ocsúdott fel, hogy Sheridan megfogja a kezét, és felhúzza a székről.
- Menjünk sétálni -mondta. -Kicsit hideg van, de gyönyörűen süt a nap. Gondoltam elmehetnénk az Ultirhoz.
Cleo bólintott, elköszönt Eriontól, és követte Sheridant a kijárat felé.
Mikor hazaért, úgy érezte, a világ legjobb napját tudhatja maga mögött. Sheridannal az erdőt járták, délután az Ultirhoz sétáltak, és kilovagoltak a kapu felé. Cleo felvetette az ötletet, hogy menjenek át rajta, és így Sheridan is láthatja az emberi világot. De a fiú hevesen tiltakozott:
- Nem járkálhatsz csak úgy ki-be. A kaput őrzik, és csak engedéllyel juthatsz át rajta.
Cleo körülnézett, de nem látott mozgást a környéken. Minden teljesen kihaltnak tűnt.
- Én nem látok itt senkit -mondta.
- Pedig itt vannak. Csak nem szívesen mutatkoznak.
- Szóval, ha akarnak... itt is tarthatnak? Megtehetik, hogy nem engednek vissza?
- Megtehetnék... de nem fogják. A tündék becsületes lények. Ha egyszer Anarath azt mondta, hogy akkor mész el, amikor akarsz, akkor az úgy is lesz.
Cleo mindenesetre kicsit tartott tőle, hogy kihasználják a helyzetét, de bízott Sheridanban. A fiú rácsapott Medve farára, mire az állat vágtázni kezdett. Cleo az utolsó pillanatban ráhasalt a ló hátára, így nem esett le a földre. Sheridan nevetve követte.
Este sokáig álltak Erionék kapuja előtt összefonódva. Cleo átkarolta Sheridan nyakát, és belefúrta arcát a fiú mellkasába, mélyen belélegezve finom, semmihez sem hasonlítható illatát. Még sosem érzett ilyen boldogságot. A Tom Poole iránti rajongása semmiség volt a most érzett szerelemhez képest. Egy gondolat futott át a fején, olyan, amin még ő is meglepődött: "nem akarok visszamenni az emberekhez".
Sheridan eleresztette a derekát, és távolabb húzódott tőle.
- Mi a baj? -kérdezte. Arca értetlenséget tükrözött.
- Semmi. Illetve... kicsit megrémít, hogy itt jobban érzem magam, mint a saját világomban. Nem akarok visszamenni az emberekhez.
- Hát akkor ne menj!
Sheridan ezt olyan reménykedve mondta, hogy Cleo akaratlanul is elmosolyodott. Megsimította a fiú arcát.
- Bárcsak ilyen egyszerű lenne.
Sheridan megfogta Cleo kezét.
- Mi nehezíti meg?
- Az, hogy ott az életem. Nem hagyhatom csak úgy ott. A családom, a barátaim, az iskola... Anyuval is mi lenne? Már így is biztosan halálra idegeskedi magát. Már az is lehet, hogy a rendőrséggel is kerestet. És itt hova mehetnék? Ember vagyok! Nem lóghatok örökké Kira nyakán...
- Ezt megoldanánk!
- És mi történne, ha Torrelben rájönne, hogy itt vagyok? Milyen jogon keverjelek titeket veszélybe? Törvényellenes, hogy itt vagyok. Egész Arigín meglakolna, hogy elbújtatott.
- Mi van, ha te vagy a Kiválasztott?
- És ha még itt is... micsoda?
Cleo döbbenten meredt Sheridanra. Azt hitte, rosszul hallotta.
- Egy tizenhat éves lány vagyok. Még az iskolát sem jártam ki. Hogy lehetnék én a Kiválasztott, akinek az a sorsa, hogy megvédje Eghaint a pusztulástól? Egyébként is... honnan vetted ezt a hülyeséget?
- Beszéltem róla Erionnal. Szerinte is lehetséges. És Sheyla szerint is. Ó, és Molly sincs több tizenkilencnél.
- Sheyla szerint is? Hogy ÉN lennék a Kiválasztott? Mi ez az összeesküvés-elmélet?
- Mitől ijedtél meg ennyire? -Sheridan puszit nyomott a homlokára, és magához húzta. -Miből gondolod, hogy teljesen lehetetlen?
- Hát abból, hogy... nem érzek magamban semmi olyat, amiből feltételezhetném, hogy meg tudom menteni Eghaint -Cleo a fiú mellényébe dörmögte a szavakat.
- Én viszont kinézem belőled.
- De én nem.
Cleo már szerette volna lezárni a képtelen témát.
- Jól van, akkor nem. Nem értem, mért húztad fel magad ennyire.
- Én sem... ne haragudj.
- Nem haragszom. De most mennem kéne. A nővérem születésnapját ünnepeljük, és nem akarom lekésni. Anyu ilyenkor nagyon finomakat főz...
Búcsúzóul lehajolt, és megcsókolta a lányt. Cleo széles mosollyal az arcán bement a házba. Szinte észre sem vette Eriont, Kirát és Eridowot, akik mind a konyhaasztalnál ültek. Már a nappaliból fordult vissza, hogy elköszönjön.
- De jó, hogy itt vagy, Cleo -sóhajtotta Kira, mielőtt a lány megszólalhatott volna. -Már azt hittük, téged is elkaptak.
- Kik? -Cleo csodálkozva jártatta végig pillantását az asztal körül ülőkön. Kira sápadt volt, és a kezeit tördelte, Erionon végtelen megkönnyebbülés látszott. Eridow arca nem árult el érzelmeket.
- A Klán -válaszolt a férfi. Cleo látta, hogy Kira remegő kezében egy papírt tart. -Elfogtak egy embert, aki átjött a kapun, és vele együtt sok őrzőnket is. És most tárgyalást követelnek.
- Értem.
- Téged is akarnak arra a tárgyalásra... -mondta halkan Kira. -Molly-t nagyon feldühítetted azzal, hogy meglőtted. Sikerült csökkentened a varázserejét.
- Azzal, hogy kézen lőttem?
- A tünde varázsereje a kezén keresztül érvényesül.
Cleo lassan leült Erion mellé.
- Szóval most Molly dühös rám. És mindenképp ott kell lennem azon a tárgyaláson. Akkor ez csak azt jelentheti...
- Anarath nem fogja hagyni, hogy elvigyenek -mondta biztatóan Eridow. -Csak csalinak kellesz, hogy kiszabadítsák a foglyokat. De persze ha te nem vállalod, az sem gond.
Cleo egy pillanatig sem habozott.
- Ott leszek -mondta.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2007-04-17 22:00:13

Én is mégegyszer mondom, hogy köszönöm szépen. =)) Remélem, a többi fejezet is tetszeni fog. =)
Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2007-04-17 21:39:14

Szia!
Köszi a hozzászólást! Már azt hittem, nem is írsz... =) A szóismétlést észrevettem, gondolkodtam is rajta, hogy mit tehetnék a helyére. De aztán úgy hagytam. Végülis Cleo elég zaklatott volt. Szerintem belefér. =)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Egyedül virraszt címmel a várólistára

Klára bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ebből mi lesz című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ebből mi lesz című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszi napfény című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A gyertya fénye... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ebből mi lesz című alkotáshoz

sailor alkotást töltött fel fényfürösztött álmok címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Álmos ősz lebeg című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Álmos ősz lebeg című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)