HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-04-17

Zögling (regény, 5. folytatás)

A Zögling terve első ránézésre pofon egyszerűnek tetszett. Nem volt burkolt törzse, mint a komoly, igazi vitorlázógépeknek, a pilóta a szárnyak előtt ült, a nyitott pilótaülésben, a szárnyakat, s a farokrészt néhány lécdarab tartotta össze. Gnúfos, mindazonáltal elég aggodalmas képpel szemlélte a satupadra kiterített tervrajzot. Az aggodalomra az adott okot, hogy a méretarányos rajz szerkezeti részletekkel nem szolgált, így például nem derült ki az sem, hogy hol, és hogyan futnak, hová vannak rögzítve a kormányokat működtető huzalok, vagy, hogy milyen szerkentyűk kellenek a botkormány, s az oldalkormány pedálok rögzítéséhez, működtetéséhez. Az is nyilvánvaló volt Gnúfos előtt, hogy a szárny-merevítés rendszerén egyszerűsítéseket kell végrehajtani, Gnúfos önhordó szárnyakat akart, nem olyanokat, melyeket drótok erdeje tart, hogy össze ne csukódjanak.
-Igen, -morfondírozott félhangosan, -ez nem egy modellrepülőgép, semmiképpen nem az!
A nehézségek már a szárnybordák kirajzolásánál elkezdődtek, a huszonötszörös, méretarányos nagyítás komoly feladat elé állította a fiúkat. Túrós faterja megmondta, ahhoz, hogy az egyes darabokat össze lehessen majd illeszteni, miliméteres pontossággal kell dolgozni. Hatalmas csomagolópapírokra rajzolták ki a bordákat, három napon keresztül dolgoztak rajta. Az öreg esténként lejött a műhelybe, megnézte, mit végeztek aznap, s ellátta őket különböző tanácsokkal. Amikor kiment, jót röhögött magában, aztán elővette a demizsont, s töltött a csorba bögrébe. Volt az almáriumban rendesebb pohár is, de ő ebből szeretett inni.
A bordák kifűrészelése sem ment könnyen, s bár az öreg Túrós megmutatta, hogyan dolgozzanak a fűrészgéppel, sok jó anyagot elpocsékoltak mire készen lettek vele. A második hétre már kissé belefásultak a szakadatlan pepecselésbe, s kimentek a rétre focizni. Egész álló nap rúgták, esteledett, mire holtfáradtan hazakocogtak. Bódogh Ibolya kinn várta őket a porta előtt. Látszott rajta, megdöglik, hogy valamit mondhasson. A fiúk megálltak a Bódogh-porta előtt, hogyne álltak volna, Ibolya szívderítően szép csomagolású árú volt, elől is domborodott, meg hátul is. Akartak volna vele, csakhogy Bódogh Ibolya szerfelett okos lány volt, túl sok jó ésszel a fejében, s ez, meg kell jegyezzem, hervasztólag hatott az utcában minden srácra.
-Csá, királynőm, -szólt oda poroszkálás közben a Gnúfos. -Mi a hézag?
-Öt percen belül itt lesz a Fanni, -mondta fennhéjázóan Bódogh Ibolya. -Szóltam a Végvári Emőnek is. Kéne valamit csinányi.
-Mi a szart? -pökte oda a Túrós.
-Hát, nem is tudom. Izé...valamit játszhatnánk. Vagy lógjunk egyet a patakparton.
-Azt mondta, hogy átjön? -csodálkozott Gnúfos. -Hiszi a piszi, szerintem csak a vakert nyomod.
-Dögöljek meg, ha nem igaz.
-Akkor már kezdheted is!
-Jó, majd meglátod, hülye állat!
Gnúfos a Cseresznyefasor felé vetette epekedő pillantását. Ó, a Fanni! Ó, ha tényleg átjönne! Ha igaz lenne, az, amit a Bódogh Ibolya állít. De, hát, nyilvánvalóan nem igaz, nem is lehet az. A megismerkedés olyan fatális körülmények között történt, annyira égő volt az egész, hogy kész csoda lenne, ha a Fanni egyáltalán szóba állna vele valaha. Még egy hete sincs, a Népbolt előtt ácsorgott, arra várt, hogy a lány megjelenjen piros szoknyácskájában, karján a cuki kis kosárral. Eltökélte, hogy akármi is lesz, megszólítja. Napok óta készült az akcióra, eltervezte minden részletét. A lány menetrendszerű pontossággal meg is jelent, fél tízkor lépett ki az apácák kertjének kapuján, s fél tíz után egy perccel, mint más napokon is, befordult a bolt utcájába. Gnúfos az akácfa gyér árnyékából nézte, hogy közeledik, lába béna volt mozdulni. Végre mégis megemberelte magát, s szájában a füstölgő cigaretta-csikkel előre lépett. Ebben a meseszép pillanatban két dolog történt egyszerre, ám egymástól függetlenül. A lány Gnúfosra nézett, s elmosolyodott, -ez volt az egyik. A másik pedig az, hogy a boltból reklámszatyorral a kezében kilépett Mezei. A poros falusi utca unottan sütkérezett a nyári nap melegében, az akácok állva bóbiskáltak. Virágillat töltötte be a csendet. A fiú és a lány már csaknem egymás mellé értek, s közeledett Mezei is. Ezért történhetett, ami történt, s ami történt, nem túlzok, végzetszerű volt.
-Hogy hívnak? -szólalt meg Gnúfos.
-Fanni vagyok, -mondta a lány.
-Pesti vagy te is?
-Nem, budai.
A férfi közéjük lépett. Kérges napszámos keze lecsapott Gnúfos szájára, kiverte belőle a bagót:
-A főjegyzőúr unokája! Szép kis alak. Nem szégyelled magad, he! Majd megmondom én a főjegyző úrnak, miket művelsz!
Fanni megrebbent, mint egy kis, aprócsontú madár, s elröppent, Gnúfos meg a földet nézte, ahová a cigarettája hullott.
Mezei szétvetette a lábát, szeme szikrázott a gyűlölettől.
-Takarodj haza, büdös kölök, -kiáltott rá Gnúfosra, -takarodj, különben...!
Hát ennyi, történt, nem több, nem kevesebb.
-Hihető-e ilyen előzmények után, hogy idejön? -tépelődött magában Gnúfos. Nem, nem, és ezerszer is nem. A fiúk, a bandatagok tudták már, hogy megismerkedett a Fannival, de ők egy egészen más, egy sokkal dicsőbb verziót ismertek, és sárgultak is amennyire csak sárgulhat a férfiember, ilyen nagy tettek hallatán. Lám, most is, ahogy oldalról méregetik, alig leplezett csodálattal! A Nagy Gyulán látszik, legszívesebben beszólna valamit, egy trágárságot, ami nevetséges helyzetbe hozná őt, csakhogy a Nagy Gyulának igazi fafeje van, ha erőlteti, csak a fűrészpor hullik belőle.
Idáig jutott, nem is juthatott volna messzebb, mert ekkor a Vasút utca sarkán befordult egy barnahajú, nevetőszemű lány, és egyenesen feléjük tartott. Fanni volt, Gnúfos egyből felismerte.
Ó, milyen boldog este volt az! A réten virágok illatoztak, a patak, ahogy illett, folyt. Fűzfák lengették lelkesen zöld ág-karjukat. Puha pázsiton szaladtak, a karcsú leveleken csillogott a pára. Megcsodálták a cikázó ezüstszínű halacskákat, békát fogtak, s piócát tettek a karjukra, mohón lesve, hogy szívják az apró, fekete, tekergőző férgek a vért, s egyszer, ahogy ugyanabban a pillanatban hajoltak le mindketten egy pompás lila virágért Gnúfos keze hozzáért a Fanni kezéhez.
-Akarsz egy stabot, -kérdezte Gnúfos, ahogy felegyenesedtek.
-Fúj, nem, -mondta a lány. -Olyan büdös, mi a jó abban?
A többiek előrébb jártak, nem hallották a szerelmesek beszélgetését.
-Akarod, hogy felmásszak erre a fára, itt? -próbálkozott újra Gnúfos.
-Nem, ... tényleg...
-És, hogy csináljak ötven fekvőtámaszt?
-Azt hiszem, azt sem.
-És... -Gnúfos gondolkodott, -és azt, hogy...
-Mit? Na mit?
-Tudod te.
A lány nevetni kezdett: -honnan tudnám, ha nem mondod?
-Szóval, arra gondolok, amit egy fiú és egy lány szokott csinálni, -vágta ki Gnúfos. Arra, na!
-És az micsoda?
-Megmutatom, -mondta Gnúfos, és kicsit közelebb lépett. Keze megint hozzáért a lány kezéhez. Szíve őrült módon zakatolt.
-Előbb mondd el mi az!
-Inkább megmutatom.
Nézték egymás szemét, a hold keskeny sarlója a vékonyodó égről, meg, őket leste. Mámoros pillanat volt, ajkaik egyre közelebb kerültek egymáshoz.
-Meg akarsz csókolni? -kérdezte Fanni, s arcát picit félrefordítva, oldalról sandított Gnúfosra.
-Nem, -mondta Gnúfos, elbizonytalanodva.
-Akkor,... akkor menjünk a többiek után. Már nagyon messze járnak.
Szép este volt ez valóban, a patak csak folyt tovább, tette a dolgát, s a tücskök ciripeltek. Feljöttek a csillagok, idejük elérkezett, meg kellett tenniük. A szerelem kivirágzott Gnúfos szívében, s ahogy kivirágzott, máris elkezdett hervadni, így van ezzel minden virág, bizony így, még akkor is, ha kezdetben észre se veszi. A virágok nyílnak és elvirágoznak, s ez a sorsa a szerelmeknek is. De vajon tényleg így van-e? Ki tudná megmondani, mi lesz a szerelmekkel? Gnúfos nem tudta, és arról sem volt tudomása, hogy párhuzamosan futó szálak néha keresztezik egymást, majd ismét szétválnak, hogy aztán később reménytelenül összegubancolódjanak.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)