HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-04-20

Havasi Gyopár 1.

HAVASI GYOPÁR

Bp. 2007

A havasi gyopár /Leontopodium alpinum/ Erdélyben a Gyilkostó környékén él. Egy példányát lepréselve, tölgyfa-talpban, üveg alatt szüleim hazahozták, most a vitrin csecsebecséinek legféltettebb kincse. Néha előveszem, megnézem. Olyan szerény, annyira esendő. Olyan, mint egy félénk, szép, szerelmes fiatal lány/


ELŐSZÓ

A történet, amit elmondok, a Szerelemről szól, mint annyi más történet a Guttemberg-galaxis keletkezése óta. A régi események egy részét, melyben a láthatatlan főszereplő színre lép, én magam is átéltem, a könyvben szereplő "szomszéd kisfiú" én vagyok. A többit az akkori felnőttek elbeszéléseiből, levéltári adatokból, korabeli újságcikkekből rakosgattam össze, s amikor ezek a források a cselekmény egynémely szakaszában cserbenhagytak elővettem a fantáziámat, és, mint afféle /rosszféle/ írogató ember egész egyszerűen "varázsolni" kezdtem, vagyis kitaláltam a folytatást, betöltöttem a hézagokat. Nem dokumentum-regény tehát, amit a nyájas olvasó a kezében tart, bár valóságosan megtörtént eseményekről szól, s a szereplők is hús-vér emberek, akik mai is élnek, ha azóta meg nem haltak. A kor, Magyarország történelmének egyik legtragikusabb időszaka, csak, mint baljós háttér mutatkozik meg, akár egy színházi előadás, egy véres, nagyszerű dráma sötét kulisszája. A főszereplő maga a Szerelem, ez a nehezen meghatározható, Janus-arcú istenség, akinek kegyeitől mindannyian függünk, és, akit mégsem ismer ezer ember közül csak egy. /Jól hangzó mellékmondat, de igazságtartalma megkérdőjelezhető. Az egy ezrelék ugyanis erős költői túlzás. Szerelemről sokan beszélnek sokfélét, ami számomra azt bizonyítja, hogy igazából senki nem ismeri. Kérdés, hogyan lehet írni valamiről, ami ennyire rejtőzködő, ennyire látens? A költő, az író feladata azonban az, hogy próbálja fülön fogni a semmit. Megragadni a megragadhatatlant, megjeleníteni a megjeleníthetetlent, elmondani az elmondhatatlant. Van-e, lehet-e ennél borzongatóbb feladat? Aki képtelen erre, dobja el a tollat, és menjen vissza cipőfelsőrész készítőnek/
Na, de hagyjuk a filozófiát, a gondolkodás zsákutcáját, és térjünk a lényegre. Az olvasó, amikor kezébe vesz egy könyvet végül is magára a sztorira kíváncsi, nem az író magyarázkodására. Ha a sztori jó, a cselekmény érdekes, el fogja olvasni, mert képzeletét megragadja a történet, és a végén levonja a maga következtetéseit, amelyek egyáltalán nem biztos, hogy egybevágnak az író szándéka szerint levonandó következtetésekkel. De hát ez kettejük csatája...

1984 tavaszán jöttem haza először Magyarországra. A Philadelphiától Londonig tartó hosszú, unalmas és kényelmetlen repülőúton 35000 láb magasságban 520 mérföld sebességgel a mozdulatlan felhőpaplan felett száguldozva /jelzem ebből a száguldozásból a "delikvens" semmit nem észlel/ egy könyvet olvasgattam, Orwell 1984 című munkáját. Unalmamban vágtam bele, s jó egy órán keresztül untuk egymást rendesen. Közben a személyzet kávét és frissítőt hordott szét, s más zavaró körülmény is felmerült, valahol a hátam mögött egyfolytában bömbölt egy bambino, és székemtől jobbra, két lépésnyire tőlem turbános arab, vagy hindu hortyogott rettenetes, hörgő hangokat kiadva a torkán. Aztán egy-csapásra kitárulkozott a cselekmény, s én, aki olvasóként szintén csak azzal törődöm, érdekes-e, amit olvasok, vagy sem, elkezdtem élvezni Orwellt. Mire feltűntek a jobboldali ablakban a szigetország mélyből felpislogó fényei, s a főpilóta bedöntve az acélmadár szárnyait behelyezkedett a Heathrow betonszalagja fölé, már tudtam, nekem is írnom kell a szerelemről, s az is kezdett körvonalazódni agytekervényeimben, hogy nekem valahogy máshogy kell írnom róla, mint ahogy Orwell tette. Egyetlen körülmény aggasztott csak: az ötlethez nem volt munícióm. Az ujjamból mégse szophatok ki egy sztorit, -zsörtölődtem magamban. Az író embert azonban a találékonyság jellemzi, s míg a terminál kényelmes bőrfoteljében ücsörögve a ferihegyi /egyébként másfél órát késő/ csatlakozásra vártam, eszembe jutott valami, amit az öregek mesélgettek egymás között 1956 nyomorúságos és reménytelen telén.
Fuldokló nem kapkod kétségbeesettebben a szalmaszálba, ahogy én kaptam bele a ködös, régen hallott történet felidéződő momentumaiba. Volt egy fiú, a mi házunkban lakott, nekünk közvetlen szomszédunk volt, és egy lány, s ezek szerelmesek lettek egymásba.
Milyen nagyszerű! Mennyire újszerű és izgalmas! Hiszen ilyesmi még soha meg nem esett, mióta világ a világ! -gúnyolódtam magammal.
De várjunk csak, hogy is volt csak?
Ha csak ennyit tudok a dologról, abból biztos nem kerekedik ki semmi. A szerelmesek némi hányattatások után /félreértések, ecetera/ egymásé lesznek, vagy nem lesznek, mert a félreértések közébük állnak, szerelmük virága elhervad, lekonyul és megbarnulva lehullik a széltől cibált ágról. Ez így nem sok. Ha tényleg csak ennyit tudok, az, témának semmiképpen sem elég. De van itt valami, ami izgalmassá teszi az ügyet. A fiú és a lány, akik végül túlélték a véres összecsapásokat, nem egymást szerették! A fiú egy másik lányt szeretett és a lány egy másik fiút! Igen, így volt, így mesélték a régi öregek. Aztán ők ketten mégis együtt menekültek nyugatra a megtorlások elől, bár nem egy oldalon álltak és harcoltak és a fiút nem üldözte volna idehaza senki. Mielőtt elmentek, tanúk látták és én magam is láttam, csókolóztak és össze ölelkeztek és újra összecsókolóztak.
Gyermekkoromban soha nem értettem, igaz, elvoltam a gombfocival, meg az u-szöges csúzlimmal, hogyan szerethettek ők ketten egymásba, ha egyszer a lánynak vőlegénye volt, és a fiúnak meg barátnője, és a szétlőtt város romjai felett egymásra lövöldöztek gépfegyverrel, meg mindenféle más fegyverrel, ami a kezük ügyébe került? A terminál kényelmes bőrfoteljében terpeszkedve /hátamat az egyik karfának támasztottam és a másikon lógattam a lábam/, megpróbáltam felidézni azt a bizonyos utolsó estét. Búcsúzni jöttek, a fiú a szüleitől búcsúzott, akik a jobboldalunkon laktak, a lány kísérte. Én a gangon a kisautómmal játszottam és láttam, amikor feljöttek a rossz lépcsőházban az emeletre. Kézen fogva lépkedtek, lóbálták a kezüket a csorba lépcsőkön, majd felérve befordultak a körfolyosón felénk. A szomszéd néni ajtaja előtt megálltak, s mielőtt becsengettek volna, a fiú megcsókolta a lányt. Akkorra már az én mamám is kiszaladt és galléron ragadva engem behurcolt a konyhába s közben valami olyasmit sziszegett, hogy: "szégyentelenek", és rám ripakodott, minek kell nekem mindig a gangon téblábolnom. Nos ennyit láttam akkor. A többit csak később raktam össze az Eta néni, a házmester és az emeleten lakó többi szomszéd szóbeszédeiből.
A terminálon ennél többre nem jutottam. Később végre beszállhattunk és elrepülhettem Budapestre. Aztán jó néhány napon keresztül annyi dolgom volt, hogy nem tudtam foglalkozni az ötletemmel. Sorra jártam a rokonokat, barátokat, ismerősöket, ismerkedtem az új óhazával. De, a következő héten ellátogattam a régi utcába, s felkerestem a régi házat, ahol kisgyerek voltam. A ház ugyanúgy nézett ki, mint 28 évvel korábban, amikor végleg elhagytam, szüleimmel, a boldogabb, gazdagabb nyugati világba költözve. A lépcsőfokok ugyanolyan csorbák voltak, s a fal ugyanúgy mállott a lépcsőházban. Pár pillanatig habozva álltam az üvegajtó előtt, ami a lépcsőházat a körfolyósótól elválasztja. Mit akarok én itt? Eszembe jutott, mennyit rugdaltam a labdát a sarokban a bejárat melletti falrészhez, Eta néni lakása mellett, s, mintha a most akkor lenne, kinyílt az ajtó, és ott állt a küszöbön Eta néni, morcosan, ahogy mindig. Egy ideig csak nézett azzal a jól ismert szúrós tekintettel, aztán tétova kézzel a homlokához nyúlt.
-Istenem! -mondta. -A kis Józsika. Hát lehetséges ez?

(Folytatása következik)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-11-08 09:21:37

Én is megmondom az őszintét, nagy fába vágtad a fejszédet, mert a mű kb. 600 könyv-oldal lesz, most tartok az egyharmadánál, vagy valamivel túl rajta.
Mindazonáltal megtisztelsz érdeklődéseddel.
Örülök, hogy olvasod, remélem tetszeni fog.
A kissé érthetetlen vitáktól, filozofálgatásoktól ne riadj vissza, nem kell mindent érteni, ezek az emberek, mármint a szereplők összevissza csacsognak magas dolgokról, lehet, hogy ők maguk sem értik, amit mondanak. De nem így van ez a való életben is???????
A könyvbeli "író", az amerikai fickó nem azonos a valódi íróval /Bödönnel( -ezt a megoldást azért választottam, mert sok mindent olyan dolgot el tudok így mondani, ami röhejesnek, vagy groteksznek hatna az én számból, de az ő szájából, egy bestseller író nagymenő szájából talán nem az.
Meg aztán, így módomban áll a két egymástól teljességgel különböző világot, Joe Kaposi amerikai luxus életeét és az 1955-ben élő emberek életét, világát ütköztetni.
De a történet végül is a szerelemről szól, adva van egy fiú és egy lány és adva van (jött valahonnan) a SZERELEM.
Képes e győzni minden akadály ellenére?
Szia, köszönöm, és jó olvasást.
Megtisztelő lenne számomra, ha véleményedet továbbra is megírnád!

-én
Szerkesztő
Zöld Zsázsa
Regisztrált:
2006-05-31
Összes értékelés:
493
Időpont: 2007-11-07 18:49:29

Megmondom őszintén, azért vágtam neki az olvasásnak, mert már sokszor láttam a főoldalon, hogy újabb sokadik Havasi Gyopár rész van fent, és el nem tudtam képzelni, mit lehet ilyen fura címen ennyit írni. A válasz megvan, köszönöm :) -és, ha jobban nem is, annyira felkeltette az érdeklődésem az előszó, hogy a következő részt még mindenképp elolvassam.
Kicsit bonyolult, hogy ki is a beszélő meg a szomszéd kisfiú, aki szerepel, de lehet, hogy csak át kéne még egyszer futni.
Még meglátom, tetszik-e ;) -a felvetett történet mindenesetr érdekesnek tűnik, főleg, hogy egyes részeinek magad is részese vagy legalább szemlélője voltál, szóval gondolom, ki lehetett hozni belőle valami jót.
üdv
Zsázsa
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2007-05-15 00:17:53

Szia!

Sajna ma csak arra futotta időmből és erőmból, hogy elolvassam az előszót.
Tudod, kicsit elfogult vagyok a Havasi Gyopárral kapcsolatosan, mert egyszer réges régen a Nagymamámtól kaptam egy igazi, tiroli bőrnadrágot, aminek a kantárján egy Havasi Gyopár volt. Nagymamám sokat mesélt az "Edelweis"-ről. Volt egy történet, amikor a fiú kimászott a szakadk szélére, hogy leszakítsa szerelmének a virágot. Persze a hegy leomlott, és persze a fiú lezuhant, kezében a letépett virággal. A lány lefutott hozzá a szerpentinen, de már késő volt. A fiú csak holtában tudta "odaadni" a lánynak a virágot.
Kérdeztem a Nagyit, hogy miért volt ilyen buta a fiú? Miért ment ki a szakadék szélére? Azt válaszolta a Nagyanyám, nem buta volt, hanem szerelmes...
Ezek után sokáig nem akartam szerelmes lenni...
Amúgy nekem is van egy lepréselt Havasi Gyopárom! Szóval ezért vagyok kicsit elfogult! :)

Amit eddig olvastam, nagyon tetszik. A történet is jónak ígérkezik, és nagyon lendületesen írsz, úgy, hogy az írásod "olvastatja magát"...
Bízom benne, hogy a folytatás is ilyen! :)

Gyömbér
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2007-04-23 22:02:44

Hm, ígéretes kezdés! Várom a folytatást.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-04-21 17:46:38

Szia! Köszi, hogy elolvastad, és az észrevételeket is! Hogy az író "rosszféle", az ebből a részből nem derül ki, de később, ha olvasod majd a történetet, rá fogsz jönni, hogy jogos a titulus. A regénybeli "író" persze nem én vagyok, hanem egy kitalált személy, aki hajlamos a szellemi hancúrozásra. A stílusa is ezt a bohém kedélyt tükrözi, azért mond efféleket: "ha tényleg csak ennyit tudok, az témának semmiképpen nem elég" Szóval, kalandozik ez a mi író barátunk, a szavak ambivalens birodalmában, el kell neki nézni.
Igen, az 1984-ből az a furcsa és titkos szerelem ragadott meg, ami a lány és a férfi között szövődött, jobban, mint a kor és a rendszer, amit ismerek, s ami egy kedves barátom szerint ma is jelen van. Amikor "rendszert" mondok, nem politikai rendszerre gondolok, nem elsősorban, hanem a félelmek és remények egymást át, meg átszövő rendszerére. /Na ezt jól elrittyentettem/
Én is szeretem, amit írsz, mikor olvashatok Tőled újra?

Szia, megyek és felteszem a folytatást!
Alkotó
Regisztrált:
2007-03-23
Összes értékelés:
66
Időpont: 2007-04-21 16:56:38

Tetszett.

Apróságok:
-"mint afféle /rosszféle/ írogató ember" A rosszféle fölösleges.
-"Ha tényleg csak ennyit tudok, az, témának semmiképpen sem elég." Egy vesszővel több van, de amúgy is erősebb lenne a szöveg, ha állítanál, nem tagadnál. (Ha tényleg csak ennyit tudok, az témának kevés.)

Meglepődtem, hogy Orwell könyve kapcsán a szerelem jut eszedbe. :P

Várom a folytatást. :)


. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)