HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48275

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: EghainFeltöltés dátuma: 2007-04-20

A rengeteg titka - 9. fejezet

Az igazság kiderül



Cleo rosszul aludt az éjjel. Ha elbóbiskolt, akkor is rémálmok gyötörték Molly-ról és Akrarról. Gondolta, hogy nem tartozik Molly kedvencei közé, de azt nem sejtette, hogy a lány ennyire bosszúszomjas. Ezen rágódott egész éjszaka, a ragyogó holdat bámulva, ami besütött Erion szobájának ablakán.
Kira sem tűnt kipihentnek reggel. Mikor összefutott Cleo-val a lépcsőn, a lány jól megfigyelhette a szeme alatt húzódó sötét karikákat. Az asszony alig láthatóan biccentett, és kisomfordált a napfényes kertbe. Erion az asztalnál ült, és Eridowval beszélt.
- Nem hagyhatod, hogy Cleo odamenjen!
Cleo a neve hallatára megtorpant, és beállt az ajtófélfa mögé.
- Anarath vigyáz majd rá.
- Egy fenét! Anarath a többiekkel lesz elfoglalva, Cleo pedig magára marad!
-Mi ütött beléd, Erion? Még sosem vontad kétségbe Anarath döntéseit.
- Aggódom Cleo-ért.
- Ahogy én is. De bíznunk kell Anarathban.
- Én akkor sem hiszem, hogy...
- Ebből elég, Erion! -Kira lépett be a konyhába. Cleo megugrott ijedtében. Még sosem hallotta ilyen hangon beszélni az asszonyt. -Ha Anarath és Cleo beleegyezett a dologba, neked nincs hozzá semmi közöd.
Cleo ráeszmélt, hogy tulajdonképpen hallgatózott, és elszégyellte magát. Gyorsan előjött rejtekhelyéről, és élesen megköszörülte a torkát. A jelenlevők mind felé fordultak.
- Jó reggelt -köszönt, bár belátta, hogy kicsit ironikusan hangzott.
- Jó reggelt, Cleo -Eridow felállt az asztaltól. -Megyek Anarath-hoz. Megkérdezem, hogy mikor vihetlek hozzá.
A lány látta, hogy Erion dühös pillantást vet apja felé, de nem szól közbe. Leült a fiú mellé, és megkezdte a kenyeret. Sokáig senki sem szólalt meg.
- Tegnap egész nap nem láttalak -törte meg a csendet végül Erion.
- Khm... Sheridannal voltam. Az erdőben lovagoltunk.
- Akkor jó. Már kezdtem aggódni, hogy valami bajod esett.
Cleo-nak eszébe jutott, miről beszélgettek előző délután Sheridannal. Úgy gondolta, hogy meg kell beszélnie a fiúval, mielőtt tovább romlana a dolog.
- Figyelj, Erion... nem kell kerülnöd minket, csak mert együtt vagyunk. Nem változik semmi.
Erion abbahagyta az evést.
- Nem kerüllek titeket. Csak nem akarok zavarni.
- De nem zavarsz!
- Feleslegesnek érezném magam.
- Nem éreznéd. Hidd el, azért, mert szeretjük egymást, még nem fogunk kirekeszteni. Még mindig elsősorban barátok vagyunk.
- Jó, akkor csak képzelődtem-mondta a fiú, de látszott rajta, hogy csupán ejteni akarja a témát.
Cleo felállt az asztaltól, és a tükörhöz ment, hogy megkösse a haját.
- Megbeszéltem vele, hogy reggel átmegyek. Nem jössz?
Erion habozott, de végül kinyögte:
- De, szívesen.
- Akkor gyere! -nevetett a lány, és karon ragadta.

Sheridan ugyanolyan aggodalommal fogadta a tárgyalás hírét, mint korábban Erion. Még este nyolckor, mikor kikísérte Cleo-t a Tanácsházára, is azt kérte, hadd tarthasson velük.
A reggeli napsütés hamar elmúlt. Az eget kora délután szürke felhők lepték el. Az eső sűrűn zuhogott, szinte semmit sem lehetett látni az erdőből. Cleo, mikor kilépett a sáros udvarra, hosszú köpenyt viselt, csuklyáját mélyen szemébe húzta, csakúgy, mint Sheridan és Erion. Sheridan még mindig Cleo-t győzködte.
- Vigyáznék rád -erősködött. -Anarathnak biztos nem lenne kifogása a dolog ellen.
- Nem lehet, Sheridan.
- De Erion mért lehet ott?
- Mert Eridow az apám -szólt közbe az említett, és kicsit hátrébb hajtotta a csuklyáját. -És mivel ő is ott lesz...
- De akkor is veszélyes.
- Ha az apád a Védelem vezetője lenne, te is hozzászoknál a veszélyhez -azzal előresietett.
Megérkeztek a Tanácsháza kapujához. Az eső, ha lehet, még jobban rákezdett. Koromsötét volt mindenhol. A hideg már-már csontig hatolt.
Sheridan megcsókolta Cleo-t.
- Nem akarom, hogy bajod essen.
- Nem esik.
- Vigyázz magadra -Sheridan homlokát a lány homlokához támasztotta. -Ne bízz meg senkiben. Bármit ígér a Klán, ne higgy nekik.
- Nem vagyok olyan naiv.
- Gyere vissza.
- Visszajövök. Te pedig ne gyere utánam.
- Jó.
- Megígéred?
- Igen, meg -morogta kelletlenül a fiú.
Cleo elengedte a kezét, és Erion után ment. Mielőtt belépett volna a Tanácsháza kapuján, visszanézett. Sheridan még mindig az út közepén állt. Cleo hirtelen felindulásból visszafutott, lehúzta a csuklyáját, utoljára megcsókolta, majd berohant a Tanácsházába.
Odabenn igen szép számú tünde gyűlt össze. A hátsó udvarban, egy fedett részen várakoztak. Anarath rögtön odasietett Cleo-hoz.
- Jól meggondoltad? -kérdezte. -Nem muszáj eljönnöd.
- De én akarok.
- Veszélyes.
- Tudom.
- Rendben. Hát akkor... mehetünk is, mindenki itt van.
A csoport elindult a kapu felé. Annyi feszültség sűrűsödött össze a levegőben, hogy bele lehetett volna markolni. Senki sem szólalt meg. Úgy vonultak a komor erdőben, akár egy halottas menet.
Az élen lépdelő Anarath kezében halvány fényű lámpást tartott. Mégsem láttak tovább egy karnyújtásnyinál; az eső elnyelte a lángokat. Garman úgy festett, mint egy elvadult, veszélyes erdő. Korábbi vidámsága nyomtalanul eltűnt, mélyéből néma fenyegetés áradt.
Cleo bátortalanul sétált a gyászos menet végén. Megpróbált erőt meríteni Anarath jelenlétéből (hiszen a tünde jelentette neki a biztos támaszt az elmúlt hetekben), de nem járt sikerrel. Ő is zaklatottnak tűnt, szép arcáról aggodalom tükröződött.
Cleo végignézett a némán baktató csoporton. Észrevette, hogy Firith és Manath is a tündék között van. Odaintett nekik. Firith rögtön megindult felé. Nagyon méltóságteljesen festett kék köpenyében, díszes kardjával az oldalán. Hátravetette hosszú, szőke haját, és megszólította Cleo-t.
- Hogy vagy?
- Egész jól. Szeretek Eghainban.
- Örülök, hogy tetszik a hely. De nem gondoltam volna, hogy ilyen veszélyes dologba kell majd belerángatnunk téged. Nagyon sajnálom.
- Én vállaltam. Semmi gond.
- Senki nem számított erre a lépésre. Méghogy Molly bosszúja... Szerintem több van e mögött, mint gondolnánk.
- Mire célzol?
- Nem tudom pontosan. De gyanús ez nekem.
- Megint az összeesküvés-elméletét fejti ki? -kérdezte Manath, aki időközben felzárkózott hozzájuk. -Nehogy elhidd egy szavát is. Én nem látok semmi logikát abban, amit mond.
- Ugyan már, Manath! Ekkora ramazurit csapni egy közönséges ember miatt?
- Na! -szólt közbe Cleo.
- Bocsánat, nem úgy értettem. De szerintem ők már tudnak valamit, amit mi még nem, és ezzel lépéselőnyben vannak. Anarath is egyetért velem.
- Neki is túl élénk a fantáziája.
Időközben kiértek Arigínből, és a kihalt erdőben folytatták útjukat. Kelet felé mentek. Már teljesen besötétedett, az orrukig sem láttak. Az eső változatlanul zuhogott. A hideg cseppek áttörték a fák vastag lombjait, és a tündék csuklyáira estek.
Anarath hirtelen megtorpant, így tett mindenki más is. Az úton fekete alakok serege állt. Az élen toporgó férfi előrelépett jöttükre.
-Elhoztad? -kérdezte rekedten. A fény egy robosztus, zsíros, fekete hajú tündét világított meg. Arca ijesztő volt a rá vetülő árnyékoktól.
-Igen. És te elhoztad őket? -kérdezte Anarath. Hangjából elszántság vetült ki.
Az alak intett, és gúnyosan elmosolyodott. Társai három tündét és egy félelemtől reszkető embert hurcoltak elő. Cleo felismerte a nőt: Mrs. Delpy volt az, szeretett osztályfőnöke. Azonnal megindult felé, de Erion átfogta a derekát, és visszahúzta.
- Bízd Anarath-ra -suttogta a fülébe.
- Mit akartok, mit tegyünk? Adjuk át az embert?
- Pontosan.
- Miért olyan fontos nektek? -Cleo érezte, hogy Anarath elsiette a kérdést. Úgy tűnt, a férfi is észrevette, mert felhúzta szemöldökét, és így szólt:
- Ó, szóval információt akartok. Hát most jól melléfogtál, Anarath. Add oda, én odaadom ezt az embert és az Őrzőidet, és mindenki mehet a maga útján.
- Csak ne olyan hevesen. Nálam is van valami, ami talán érdekelhet.
Most ő intett a kezével, mire Eridow és egy másik tünde előhurcolták azt a két Klán-tagot, akiket Sheridan fogott el az Ultir mellett. Az alakok arcát csuklya takarta.
- Azt gondolod, meg tudsz zsarolni? Öljétek meg az embert -mondta társainak, akik kést húztak elő, amit Mrs. Delpy torkához emeltek.
Cleo nem tudott szabadulni Erion kezei közül, aki még mindig a derekát fogta. Így csak felkiáltott.
- Ne!!
A férfi elmosolyodott, és intett a csicskásainak, akik leeresztették fegyvereiket.
- Te lennél az? -megindult Cleo felé. A lány farkasszemet nézhetett vele, bár a tünde nem láthatta arcát. Ujjatlan bőrruhát és szőrös csizmát viselt. Úgy tűnt, meg sem kottyan neki az eső, vastag bőréről leperegtek a vízcseppek. Szeme szinte fehér volt, alig látszott az a kék kör, ami az íriszét jelentette. Szemétől szájáig hosszú varr futott végig.
Erion elengedte Cleo-t, aki ettől megtántorodott. A fiú szorosan mellé állt, mintha védelmezni akarná.
- Ő az, Molly? -fordult félig hátra a szörnyeteg.
- Igen, ő -lépett elő Molly.
- Nem mondhatod komolyan, hogy ő bánt el veled. Egy ilyen kis senki! -a férfi hátrahajtotta Cleo csuklyáját. A lány sűrűn pislogott a szemébe hulló esőtől.
- Négyen voltak, Akrar. Sheyla, a manója, Sheridan és ő.
Cleo szíve nagyot dobbant, bár már a kezdetektől sejtette: ő volt hát Akrar.
Akrar egyre közelebb ért hozzá. Cleo furcsállta, hogy sem Anarath, sem a többiek nem tesznek semmit, csak állnak, és néznek. Mikor Akrar már csak pár centire volt tőle, tett egy óriási lépést hátra. A férfi félretolta Eriont az útból, és megállt a lány előtt.
- Hogy akarjátok megakadályozni, hogy ne vigyem magammal? -kérdezte gúnyos mosollyal. -Mégcsak cserére sem lesz szükségem.
- Hát ezt döntsd el te -mondta Anarath. -Vegyétek le a csuklyáikat!
Cleo hallotta, ahogy Molly felsikolt:
- Gwan!!
Akrar hátrafordult. Arca végtelen haragot tükrözött. Úgy tűnt, a két sötét tünde nagyon fontos volt a Klán számára.
- Ostoba! -kiáltotta. -Hogy lehettetek ennyire együgyűek? Megmondtam, hogy vigyázzatok a Védelemmel, nem igaz?
- Nem mi fogtuk el őket -mondta Eridow. -Egy tizenhét éves fiú volt. És persze Cleo.
Akrar döbbenten meredt a lányra.
- Molly testőreivel elbánt két... kamasz?
Cleo gúnyosan elmosolyodott.
- A következőt ajánlom: elengeditek a Védelmet és azt az embert, mi pedig elengedjük ezt a kettőt -mondta Anarath. -Először azt terveztük, hogy végzünk velük, de így akár hasznunkra is fordíthatjuk őket. Áll az alku?
Akrar habozott, de Molly eldöntötte helyette:
- Áll -mondta.
A Klán elengedte a megkötözött túszokat, Anarath is az övéit. Cleo odafutott Mrs. Delpy-hez. A nő reszketett a félelemtől. A lány felnézett Akrarra. Az egy pillanatig bosszúszomjasan meredt rá, majd sarkon fordult, és társaival együtt eltűnt az erdő árnyékában.
Cleo levetette a köpenyét, és a vizes Mrs. Delpy-re terítette. Elindultak Arigín fele. Erion és Cleo támogatták a rémült asszonyt. Amint beértek a faluba, a társaság szétszéledt. A lány és osztályfőnöke Anarath-tal tartott a Tanácsházára. Erion vonakodva bár, de hazament apjával.
Anarath a Tanácsterembe vezette őket. Főzött Mrs. Delpy-nek egy erős teát, és leültette az egyik puha karosszékbe. Ő maga mellé ült, míg Cleo a lábuk elé telepedett a földre.
- Hozatok nektek tiszta ruhát, és mikor átöltöztetek, meg kell beszélnünk pár dolgot.
Két tünde meleg anyagokat és pokrócokat hozott. Anarath megvárta, míg ruhát váltanak, majd Mrs. Delpy-hez fordult. Az asszony még hozzá sem nyúlt a teájához.
- Csak egy kis zöld tea -mondta halkan Anarath. -Jót fog tenni, igya meg.
Mrs. Delpy félénken belekóstolt az italba. Még mindig reszketett.
- Ő is olvasta a könyvet -mondta Cleo a tündének. -Tőle kaptam.
- Szóval mindent tud rólunk. Felteszem, akkor szándékosan járkált a kapu közelében. Asszonyom... -Mrs. Delpy-hez fordult. -Tudja, hol van?
A nő nem válaszolt.
- Mrs. Delpy... Arigínben van -mondta halkan Cleo. -Tudja, a kis fekete könyvben olvashatott róla.
- Arigín? -Mrs. Delpy hangja rekedt és erőtlen volt. -Itt van a kapu, ugye? Épp ide készültem, mikor... elkaptak.
Cleo és Anarath sokatmondó pillantást váltottak.
- Ide készült. Tehát magától jött a tünde világba?
- Nem értem el a kaput. Az embereknél kaptak el.
- Még jobban is járt. Ha a Védelemnél köt ki, Torrelben már lefejeztette volna.
Mrs. Delpy elképedten meredt Anarathra.
- Hát igaz? Minden létezik? Torrelben is létezik? És valóban olyan kegyetlen, mint a könyvben?
- Mért akart idejönni? -kérdezte Cleo.
- Kíváncsi voltam, hogy... hova tűntél. Tudtam, hogy ha létezik ez a világ... itt vagy.
Közben Anarath kiment a Tanácsteremből, és a kis fekete könyvvel tért vissza. Az halványan derengett, sejtelmes fénybe vonva a tünde arcát. Anarath csodálkozva forgatta.
- Megtalálták -mondta izgatottan. -A Kiválasztott Arigínben van.
- Hogyan?
- Csak akkor izzik a könyv.
- Benne van, hogy ki az?
- Igen... -Anarath izgatottan végigpörgette az oldalakat. A legutolsónál megállt, és az írásra meredt.
Cleo is a könyv fölé hajolt. Hunyorogva kibetűzte a fénylő betűket. A papíron ez állt:

Cleo Swank

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2007-04-23 20:11:58

Szia!

Hű, most az észrevételeid alapján tényleg észrevettem olyan hibákat, amik más írásában nekem is feltűntek volna... =) Az ilyen kommentekből lehet tanulni.

Azt gondoltam, hogy nem lesz meglepetés, hogy Cleo a Kiválasztott. =) Szerintem, ha kiveszem azt a részt, amikor Sheridan felveti az ötletet, akkor sem lesz kevésbé egyértelmű... ;) A meglepetések csak ezután jönnek.

Remélem, a többi fejezet is tetszik majd. Várom az észrevételeidet! =)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A nyárfa címmel a várólistára

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Testvérek című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Szép mert szeretem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)