HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49093

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ArnodreFeltöltés dátuma: 2007-04-21

Diáksztori, avagy puskázás a XXI. század elején

Ami alább áll, már legenda! Ne kérdezzétek az iskola nevét! Se azt, hogy kik voltak ott! Nem válaszolok. De ha megkérdezitek: "ez tényleg igaz?", akkor én azt fogom mondani, hogy "az utolsó szóig".
Mert én is ott voltam! És láttam! És míg élek nem felejtem!


Amit tudni illik: a H... középiskolában a termünk az épület földszintjén helyezkedett el, a belső udvarra néző ablakokkal. Közvetlenül a miénk mellett volt az évfolyam másik terme! És volt egy tanár, titulusát tekintve az osztályfőnökünk. Öreg rókának képzelte magát, amiből az öreg még igaz is volt, a róka meg csak akkor, ha a kilövéséről álmodoztunk. És hiszem, hogy az ő hibája minden, ő kényszeríttette ki ezt a háborút!
Szokása volt, hogy az anyagtan dolgozatot előbb megíratta a szomszéd osztállyal, majd közvetlenül utána velünk, ugyanazokkal a kérdésekkel. Persze szünetet nem tarthatott, mert akkor utánanézhettünk volna a válaszoknak. Igazságtalan és erkölcstelen! Egy diáknak el nem idegeníthető joga van a szünethez! S a diák, mint korunk büszkesége, fajának legfejlettebb fajtája, rendelkezik AZ ösztönnel, mely folyton hajtja, űzi őt, hogy a házirendet áthágva, valamilyen módon kiutat találjon e kelepcéből.

Becsöngettek. A két kiválasztott ember már megvolt. Sorsot kellett húzni, annyi jelentkező volt. Feszült várakozás, halálos csönd. Majd felbukkan az osztályfőnök a folyosó végén, elmegy a termünk előtt, és bemegy a szomszédba. Ebben a pillanatban kivágódik a mi ajtónk, két hősünk végigfut a folyosón, fel a lépcsőn, át a tanári előtt, le a lépcsőn, ki a belső udvarra, és megállnak a szomszéd terem nyitott ablakai előtt. Toll, papír és fül.
Első kérdés... beton osztályozása... második... falazóblokkok... B52... kisméretű tömör tégla... Majd egy pillanatnyi szünet, addig van idő kicsit lerázni a remegő kezet, letörölni egy verítékcseppet a gondterhelt homlokról, gyors pillantást vetni a terepre... és meglátni a sarkon éppen beforduló igazgató alakját. A papír egy szempillantás alatt tűnik el a pulóver ujjában, a tollat meg úgy elrendezték, hogy a mai napig nem tudjuk hová tűnhetett. Mire az igazgató odaért, embereink már bociszemekkel bámulnak rá, és kérdő tekintetükben ott tükröződik a megvetés minden szabálytalanság és komiszság ellen. Ők most jó fiúk!
- Hát maguk meg mit csinálnak itt? - bődül el az igazgató, de a szája helyett csak az a vastag tömött bajusza mozog, ami ezerszer volt már poén tárgya.
- Csak levegőzünk! - szól a válasz olyan természetes hangon, hogy még az igazgató is elbizonytalanodik: "Á, persze, hisz mit is csinálnának itt? Bizonyos, hogy csak levegőztek."
Ekkor azonban a nyitott ablak felé tekint, és szemében valami alattomos gyanú villan fel.
"A küldetés elbukva, vége mindennek, kirúgnak minket!"
- Csak nem hallga...
- Tanár úr, és mikor kapjuk vissza a tavaly elkobzott kártyáinkat? - egy utolsó szalmaszál.
- Mondtam már, hogy csak érettségi után, ha ugyan eljutnak odáig! - szól a kissé ideges válasz.
- Jó csak, mert olyanokat hallani, hogy már meg sincsenek...
- Na, takarodjanak már órára! Rég becsöngettek!

2 órával később gyászos hangulat uralkodott a teremben. Egyrészt többen aggodalmuknak adtak hangot, mely szerint feltűnő lesz, hogy mindenki csak az első három kérdésre tudott válaszolni. Igaz, arra hibátlanul. De ami igazán zavart mindenkit, hogy rájöttünk: ez így nem fog menni.
A kupaktanács összeült. Ennél tovább nem is nagyon jutott, mert senkinek nem volt ötlete. Az a vén kurafi csak kifogott rajtunk végül. A felismerés szörnyű volt. És akkor! Mikor már mindenki feladta, mikor már kezdett szétszéledni a tanács, mikor valahol, a tanári egyik kis szobájában egy bajuszos direktor kétségbeesve forgat fel mindent, bizonyos kártyapaklik után, akkor egy hang döfi szíven a tanácstalanságot:
- Apám a hétvégén vett egy ütvefúrót!
Őrültség. Lehetetlen. És csak állunk, próbáljuk felfogni a szavak jelentését. Egymást nézzük, és a falat. Nem sikerülhet! De talán mégis, ha... Átfúrni egy falat? Kizárt. Ezért tényleg kirúghatnak! Mindamellett zseniális ötlet.
- Na, mit mondtok?
Erre mindenki egyszerre kezdett bele:
- Nem lehet...
- Böszmeség...
- Különben megbukunk...
- Hülyék vagytok!
- Mikor kezdjük?
- Én ebben nem veszek részt!
Újra csönd. Néhányan a fejüket rázzák, mások már eltökélt arccal tervezgetnek.
- Ha csináljuk, akkor együtt csináljuk. Mindenki benne van, és mindenki befogja a pofáját! Senki nem tudhat róla!
És akkor, azon az októberi délelőttön, a H... középiskola kis termében, megismétlődött az a 300 éves történet, amikor a magyar rendek életüket és vérüket ajánlották fel Mária Teréziának.
- Legyen!
- Csináljuk!
- Basszátok meg! Ha lebukunk végünk, de benne vagyok! Basszátok meg!
- Mindenki?
- Mindenki bassza meg!
- Nem úgy!
- Holnap gyakorlaton lesz a másik osztály!
- Örültek vagytok!
- Te nem vagy benne?
...halálos csend. Majd egy cérnavékony lány hangja:
- De csak értetek!
- Hadd szóljon!

Másnap kicsit gyanús volt a portásnak, hogy egy diák miért szerszámosládával jár iskolába, de inkább nem tette szóvá. Rég hozzászokott már a közeghez. Arra a két tanulóra, akik egy komplett hifi tornyot cipeltek végig az aulán, már rá se nézett.
9 óra 40 perc: kicsöngetnek a második óráról.
9 óra 41 perc: a teremben már lázas készülődés folyik. Az egyik osztálytársam olyan erővel tépte le a lambérialécet a falról, hogy az 3 részre törött.
- Te állat, ezt még vissza is kellett volna rakni!
- Ja tényleg! Hát majd szerzünk a másik teremből.
És végül előkerült a kicsike! Egy jó öreg Black&Decker! Majd fél méteres, a fém részek még újonnan csillognak, a fúrófej maga, mint az öklöm!
9 óra 42 perc: a hifi beüzemelve.
És eljött a nagy pillanat!
9 óra 44 perckor egy harsány "baszni bele, szól a zene!" kiáltásra teljes hangerőre pörgetik a hifit, és a dübörgő kemény rock harsány háttérzajaként felüvölt a fúró is. És ahogy a ritmus szól, úgy mélyül ellenállhatatlanul a lyuk a falban, és úgy élednek reményeink is újjá. Még a végén meg lesz ez az anyagismeret!
A lyuk készen áll! Már a diktafonból kiszerelt mikrofon is előkerült és nagy megelégedésre pont belefért a lyukba. A megkönnyebbülés és a harsány nevetés azonban elnyomja a becsengetés hangját.
9 óra 54 perckor kétségbeesett kopogás az ajtón. Közeledik a tanár. Az idáig kinn őrködők döbbenten állnak a feltáruló ajtóban.
- Jézus Mária! Elvesztünk!
Ahol reggel még lambéria volt, most egy jó másfél centis lyuk tátong a falon, a kitépett deszka helyén a csupasz fal; a padló, a fúró és aki fúrt csupa por, még a levegőben is vágni lehet. De idő már nincs takarítani.
A fúrót, úgy ahogy van, visszatették a tartóba, majd az egyik pad alá becsúsztatták. Ablakok kitárva, hogy legalább egy kicsit tisztuljon a levegő. A lyuk elé meg egyszerűen csak felragasztottak egy fehér géppapírt cellux-szal. Nevetséges...
Mint a jó gyerekek ülünk és várjuk a végzetet. És meg is jelenik az ajtóban. Majd megindul a padok között, és ahogy elhalad mellettem... megcsapja orromat a kocsma szívbódító illata. Négy táskából háromba rúgott bele, amíg elért a tábláig. Majd csak áll ott. Mintha észrevett volna valamit. 30 ember sápad el egyszerre. Aztán a tanár is. Szemét elhomályosítja a borgőz és a por. Megrendülten áll az asztala előtt, majd kezeivel lassan előrenyúl, megérinti, s lágy mozdulattal végigsimítja az asztallapot. Mert ahogy az októberi nap minden erejét megfeszítve a júliusit igyekszik idézni, sugarai fényes csíkot vágnak a terem koszos levegőjébe, és az ablak keretét a tanári asztalra vetítik... és azon a szent, diákmegváltó helyen megáll a keze:
- Ez itt egy vetett árnyék!
Majd ahogy jött, éppoly hívatlanul és bizonytalanul, kitámolyog a teremből, és aznap már vissza se jött!
- Ez megint részeg volt!
- Mekkora mák!
- Mondtam, hogy jó fej. Szeretem, na!
- Seprűt, szeget, kalapácsot, valaki meg szerezzen egy lambéria lécet!
- Sikerült!

Valóban sikerült. És az a lyuk ott van még ma is a falban! Tudom, mert én is ott voltam! És láttam! És míg élek nem felejtem!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2009-01-21 23:08:18

szia Niké!
Köszi a hozzászólást!
örülök, hogy tetszett, habár már jó ideje nem olvastam ezt, és bizony jónéhány dolgot másként írnék... :) na de azt hiszem ezzel így van mindig mindenki... :)
Alkotó
Regisztrált:
2007-10-22
Összes értékelés:
94
Időpont: 2009-01-16 21:22:52

szia!
húúú.:D nagyon jóó! a hangulat, na azt nagyon jól megfogtad!:)...szinte ott érzem magam harmincótok mellett a teremben a lyuk miatt izgulva...:D:D:D annyira természetesen, mindenféle erőlködés nélkül írsz, csak egyszerűen, ahogy jönnek a szavak, ettől nagyon jó:D
grat.
üdv: Niké
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2007-07-16 14:26:34

szia Anna! :)
hát azért annyi eszünk volt, hogy ne hibátlanra írja meg mindenki... persze azért az elején nem kerülhettünk el ilyen mondatokat, hogy "mióta itt dolgozom ilyen kiváló dolgozatokat még nem láttam", a végén pedig az olyanokat, hogy "tudom, hogy csaltok valahogy, és rövidesen rájövök arra is, hogy hogyan". :)
köszi a hozzászólást! :)
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-06
Összes értékelés:
593
Időpont: 2007-06-25 13:36:27

Na ez megint egy fantasztikus diákszoryd!
Nagyon jó a stílus és a feszültség keltés.
De hadd kérdezzem meg: Attól kezdve ötöst írtatok?
Egyaránt bámulatos az, hogy ezt így leírtad és az is, hogy tényleg megtörtént!
szia
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2007-05-01 20:24:59

Szia Liz!
Sajna kétlem, hogy ezt bármelyik tárgyból is díjazták volna, akárcsak egy kettessel is... :D
Köszi, hogy elolvastad és a hozzászólást is!

üdv
Alkotó
Liz Reed
Regisztrált:
2007-01-07
Összes értékelés:
390
Időpont: 2007-05-01 16:03:35

hát ez hihetetlen jóóó! :D anyáám, nem semmi!!! :)
És ahogy megírtad, az csillagos ötös anyagismeretből :P
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2007-05-01 10:43:19

köszi Nola!
igazából sok szempontból előnyösebb ha csak a saját kútfődre építesz, de azért a csapatmunka nem kicsit összekovácsolja a társaságot... :)
örülök, hogy tetszett!

üdv
Arnodre
Alkotó
Nola
Regisztrált:
2007-04-09
Összes értékelés:
281
Időpont: 2007-04-26 23:44:23

Szia!
ez igazán tetszett :) poénos XD
szeretem az ilyen töriket.
mondjuk ha nekem valami 'kell' doga közben csak magamra számíthatok, max. padtárs:S....

Nola
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2007-04-24 18:38:45

Köszönöm szépen, Gunoda! :)
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
700
Időpont: 2007-04-23 21:54:32

Ez nem semmi! Szétröhögtem az agyamat! Nagyon bírom a diáktörténeteidet...
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2007-04-21 22:27:12

Köszönöm nektek! :)
Igen, Doreen, meséltem már neked! :)

köszi és üdv
Arnodre
Alkotó
Armand
Regisztrált:
2006-08-23
Összes értékelés:
130
Időpont: 2007-04-21 21:34:16

A leesett államat majd egyszer add vissza, ha megkérhetlek. Köszi. Az íráshoz meg gratulálok!
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-04-21 21:20:15

Gratula a puska-elmélethez. Emlékszem, egyszer még msn-en meséltél nekem róla! Állati, ahogy az írásod is! Remekül leírtad és jól tudtad fokozni a hangulatot!

üdv.: Dorka
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2007-04-21 20:28:33

Köszi onsai! :) Van még pár, talán ehhez fogható nem ,de hasonló rengeteg... Majd igyekszem!
Újra elolvastam, és bizony valóban találtam pár oda nem illő felkiáltójelet. Bevallom ilyen szempontból nem szoktam átnézni az írásaimat. Köszi, hogy szóltál, ezután figyelek majd!

üdv
Arnodre
Alkotó
Regisztrált:
2007-03-23
Összes értékelés:
66
Időpont: 2007-04-21 17:02:11

Haha, ez aranyos volt! Ha vannak még ilyen történeteid, írd le nekünk! :D

(Stilisztikai megjegyzés: szokj le az indokolatlan felkiáltójelekről. :P)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Téli emlék címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Krizantém II. című alkotáshoz

Balog Marianna bejegyzést írt a(z) Széllel szálló emlékfoszlány című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Fritz kalandjai: Tudod mit...? címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Rózsalakodalom című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)