HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 22 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51390 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: ArnodreFeltöltés dátuma: 2007-04-21
Diáksztori, avagy puskázás a XXI. század elejénAmi alább áll, már legenda! Ne kérdezzétek az iskola nevét! Se azt, hogy kik voltak ott! Nem válaszolok. De ha megkérdezitek: "ez tényleg igaz?", akkor én azt fogom mondani, hogy "az utolsó szóig". Mert én is ott voltam! És láttam! És míg élek nem felejtem! Amit tudni illik: a H... középiskolában a termünk az épület földszintjén helyezkedett el, a belső udvarra néző ablakokkal. Közvetlenül a miénk mellett volt az évfolyam másik terme! És volt egy tanár, titulusát tekintve az osztályfőnökünk. Öreg rókának képzelte magát, amiből az öreg még igaz is volt, a róka meg csak akkor, ha a kilövéséről álmodoztunk. És hiszem, hogy az ő hibája minden, ő kényszeríttette ki ezt a háborút! Szokása volt, hogy az anyagtan dolgozatot előbb megíratta a szomszéd osztállyal, majd közvetlenül utána velünk, ugyanazokkal a kérdésekkel. Persze szünetet nem tarthatott, mert akkor utánanézhettünk volna a válaszoknak. Igazságtalan és erkölcstelen! Egy diáknak el nem idegeníthető joga van a szünethez! S a diák, mint korunk büszkesége, fajának legfejlettebb fajtája, rendelkezik AZ ösztönnel, mely folyton hajtja, űzi őt, hogy a házirendet áthágva, valamilyen módon kiutat találjon e kelepcéből. Becsöngettek. A két kiválasztott ember már megvolt. Sorsot kellett húzni, annyi jelentkező volt. Feszült várakozás, halálos csönd. Majd felbukkan az osztályfőnök a folyosó végén, elmegy a termünk előtt, és bemegy a szomszédba. Ebben a pillanatban kivágódik a mi ajtónk, két hősünk végigfut a folyosón, fel a lépcsőn, át a tanári előtt, le a lépcsőn, ki a belső udvarra, és megállnak a szomszéd terem nyitott ablakai előtt. Toll, papír és fül. Első kérdés... beton osztályozása... második... falazóblokkok... B52... kisméretű tömör tégla... Majd egy pillanatnyi szünet, addig van idő kicsit lerázni a remegő kezet, letörölni egy verítékcseppet a gondterhelt homlokról, gyors pillantást vetni a terepre... és meglátni a sarkon éppen beforduló igazgató alakját. A papír egy szempillantás alatt tűnik el a pulóver ujjában, a tollat meg úgy elrendezték, hogy a mai napig nem tudjuk hová tűnhetett. Mire az igazgató odaért, embereink már bociszemekkel bámulnak rá, és kérdő tekintetükben ott tükröződik a megvetés minden szabálytalanság és komiszság ellen. Ők most jó fiúk! - Hát maguk meg mit csinálnak itt? - bődül el az igazgató, de a szája helyett csak az a vastag tömött bajusza mozog, ami ezerszer volt már poén tárgya. - Csak levegőzünk! - szól a válasz olyan természetes hangon, hogy még az igazgató is elbizonytalanodik: "Á, persze, hisz mit is csinálnának itt? Bizonyos, hogy csak levegőztek." Ekkor azonban a nyitott ablak felé tekint, és szemében valami alattomos gyanú villan fel. "A küldetés elbukva, vége mindennek, kirúgnak minket!" - Csak nem hallga... - Tanár úr, és mikor kapjuk vissza a tavaly elkobzott kártyáinkat? - egy utolsó szalmaszál. - Mondtam már, hogy csak érettségi után, ha ugyan eljutnak odáig! - szól a kissé ideges válasz. - Jó csak, mert olyanokat hallani, hogy már meg sincsenek... - Na, takarodjanak már órára! Rég becsöngettek! 2 órával később gyászos hangulat uralkodott a teremben. Egyrészt többen aggodalmuknak adtak hangot, mely szerint feltűnő lesz, hogy mindenki csak az első három kérdésre tudott válaszolni. Igaz, arra hibátlanul. De ami igazán zavart mindenkit, hogy rájöttünk: ez így nem fog menni. A kupaktanács összeült. Ennél tovább nem is nagyon jutott, mert senkinek nem volt ötlete. Az a vén kurafi csak kifogott rajtunk végül. A felismerés szörnyű volt. És akkor! Mikor már mindenki feladta, mikor már kezdett szétszéledni a tanács, mikor valahol, a tanári egyik kis szobájában egy bajuszos direktor kétségbeesve forgat fel mindent, bizonyos kártyapaklik után, akkor egy hang döfi szíven a tanácstalanságot: - Apám a hétvégén vett egy ütvefúrót! Őrültség. Lehetetlen. És csak állunk, próbáljuk felfogni a szavak jelentését. Egymást nézzük, és a falat. Nem sikerülhet! De talán mégis, ha... Átfúrni egy falat? Kizárt. Ezért tényleg kirúghatnak! Mindamellett zseniális ötlet. - Na, mit mondtok? Erre mindenki egyszerre kezdett bele: - Nem lehet... - Böszmeség... - Különben megbukunk... - Hülyék vagytok! - Mikor kezdjük? - Én ebben nem veszek részt! Újra csönd. Néhányan a fejüket rázzák, mások már eltökélt arccal tervezgetnek. - Ha csináljuk, akkor együtt csináljuk. Mindenki benne van, és mindenki befogja a pofáját! Senki nem tudhat róla! És akkor, azon az októberi délelőttön, a H... középiskola kis termében, megismétlődött az a 300 éves történet, amikor a magyar rendek életüket és vérüket ajánlották fel Mária Teréziának. - Legyen! - Csináljuk! - Basszátok meg! Ha lebukunk végünk, de benne vagyok! Basszátok meg! - Mindenki? - Mindenki bassza meg! - Nem úgy! - Holnap gyakorlaton lesz a másik osztály! - Örültek vagytok! - Te nem vagy benne? ...halálos csend. Majd egy cérnavékony lány hangja: - De csak értetek! - Hadd szóljon! Másnap kicsit gyanús volt a portásnak, hogy egy diák miért szerszámosládával jár iskolába, de inkább nem tette szóvá. Rég hozzászokott már a közeghez. Arra a két tanulóra, akik egy komplett hifi tornyot cipeltek végig az aulán, már rá se nézett. 9 óra 40 perc: kicsöngetnek a második óráról. 9 óra 41 perc: a teremben már lázas készülődés folyik. Az egyik osztálytársam olyan erővel tépte le a lambérialécet a falról, hogy az 3 részre törött. - Te állat, ezt még vissza is kellett volna rakni! - Ja tényleg! Hát majd szerzünk a másik teremből. És végül előkerült a kicsike! Egy jó öreg Black&Decker! Majd fél méteres, a fém részek még újonnan csillognak, a fúrófej maga, mint az öklöm! 9 óra 42 perc: a hifi beüzemelve. És eljött a nagy pillanat! 9 óra 44 perckor egy harsány "baszni bele, szól a zene!" kiáltásra teljes hangerőre pörgetik a hifit, és a dübörgő kemény rock harsány háttérzajaként felüvölt a fúró is. És ahogy a ritmus szól, úgy mélyül ellenállhatatlanul a lyuk a falban, és úgy élednek reményeink is újjá. Még a végén meg lesz ez az anyagismeret! A lyuk készen áll! Már a diktafonból kiszerelt mikrofon is előkerült és nagy megelégedésre pont belefért a lyukba. A megkönnyebbülés és a harsány nevetés azonban elnyomja a becsengetés hangját. 9 óra 54 perckor kétségbeesett kopogás az ajtón. Közeledik a tanár. Az idáig kinn őrködők döbbenten állnak a feltáruló ajtóban. - Jézus Mária! Elvesztünk! Ahol reggel még lambéria volt, most egy jó másfél centis lyuk tátong a falon, a kitépett deszka helyén a csupasz fal; a padló, a fúró és aki fúrt csupa por, még a levegőben is vágni lehet. De idő már nincs takarítani. A fúrót, úgy ahogy van, visszatették a tartóba, majd az egyik pad alá becsúsztatták. Ablakok kitárva, hogy legalább egy kicsit tisztuljon a levegő. A lyuk elé meg egyszerűen csak felragasztottak egy fehér géppapírt cellux-szal. Nevetséges... Mint a jó gyerekek ülünk és várjuk a végzetet. És meg is jelenik az ajtóban. Majd megindul a padok között, és ahogy elhalad mellettem... megcsapja orromat a kocsma szívbódító illata. Négy táskából háromba rúgott bele, amíg elért a tábláig. Majd csak áll ott. Mintha észrevett volna valamit. 30 ember sápad el egyszerre. Aztán a tanár is. Szemét elhomályosítja a borgőz és a por. Megrendülten áll az asztala előtt, majd kezeivel lassan előrenyúl, megérinti, s lágy mozdulattal végigsimítja az asztallapot. Mert ahogy az októberi nap minden erejét megfeszítve a júliusit igyekszik idézni, sugarai fényes csíkot vágnak a terem koszos levegőjébe, és az ablak keretét a tanári asztalra vetítik... és azon a szent, diákmegváltó helyen megáll a keze: - Ez itt egy vetett árnyék! Majd ahogy jött, éppoly hívatlanul és bizonytalanul, kitámolyog a teremből, és aznap már vissza se jött! - Ez megint részeg volt! - Mekkora mák! - Mondtam, hogy jó fej. Szeretem, na! - Seprűt, szeget, kalapácsot, valaki meg szerezzen egy lambéria lécet! - Sikerült! Valóban sikerült. És az a lyuk ott van még ma is a falban! Tudom, mert én is ott voltam! És láttam! És míg élek nem felejtem! Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben szilkati bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotásh Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotásh Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben sailor bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotásh sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Nemcsak messiás című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben Alkonyi felhő alkotást töltött fel Bonbonfekete viola címmel a várólistára ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |