Csókolom!

Robotolunk a Papussal, itt a tanyán mindig van meló. Most ráérek cseppet, mert elugrott a Részeges Állat bácsihoz, benyomni egy felest. Utána estig pakoljuk a trágyaszart. A múltkor bementem a faluba. Megint csak arra jutottam, hogy rohadt messze van, mint a mesebeli kismalacnak az üveghegy. Ott bambuláztam eztet-aztat, amikor azt vettem észre, hogy egy spiné-néni egy csupaszőr kutyát sétáltat. A dög biztosan fel volt fázva, mert mindent lepisált. Egy bácsi ott álldogált egy olyan hírdetéses tábla előtt és nagyon olvasott. A dög odaért, felemelte a lábát és telibe brunyálta az elmerült bal lábát. Eztet már ő is észrevette, és benyúlt a zsebébe. Én már láttam -az olyan lelkies szemeim előtt,- hogy előráncsa a stukkerét és szitává lövi a korcsot. De majd beájultam! A pasas ehelyett elővett három szem kockacukrot és a torzonborz felé nyújtotta. A Spinkó elfehéredett, mert érezte, hogy itt nagy balhé lesz. Marhára dadogva aztat mondta: -Uram, én nem értem, a kutyám levizelte , maga meg kockacukrot ad neki? Maga biztosan nagy állatbarát.

- Asszonyom, én most azt tesztelem, hogy melyik a feje, aztán úgy rúgom valagba, hogy átrepül a túloldalra!

De rohanok, mert jön a papus és én is repülök...

Csókolom.