A huszonegyedik század gyermeke vagyok, újkori próféta
kinek jó szokás szerint, szanaszét hever tenger-öl holmija
Csodálom lámpámat, ha esténként zúgva dallamkörbe éget
és nem tűröm, ha az Élet (ma már) elektromos térdeire kéret.
Egyedi akarok lenni, egy pohár vízben feloldom arcomat
csak hogy torz legyen, kiszálkázom fémhuzalos torkomat.
Sebesre kapartam minden előd könyvét, forma homlokom
kezemből gyúrtam perceim, tetőre építettem új otthonom.
Tudom, hogy hibám minden ujjam, számlálva gyomlálok
szőnyeggé rojtlottam két fülem, csapzó szavakat találok
Minden folyosón, érzem, tisztára pucolnak az ablakok
valahol egy hontalan elméjét sodorják, rög tam-tamok
Kéj-nyögések ágyazódnak be a testembe, lopott énekek
minden rajtam elnyomott pillantás súgja, hibás méretek
Hibás fesletek vannak forgalomban, de nincs ellenőrzés
ki vedlett ki a csótányaiból? Fekete-fehér elkendőzés.
Zálogos kezébe nyomtam lázasan válogatott szeretőimet
frappanizálásaimat, szerveimet, szép kötésű öle(m)be(n)imet
Mindent oda hordtam, hogy azt kapjam, amit megérdemel
a csontokat összetartó cellux szerkezet, ha megkéremel
Egy tehetséges sorstárs nagyvadat, fesse falára szavaimat
"Éltetem az orvost, aki mentálisan belém zavart, karjaimat
a zümmögő gépezet betűi mellé állította, versre vonzotta
A pólusosan tájékozódó mágnes kört nyelvemre oldotta
hogy én is gyártott Barabás legyek, szent a maga nemében
A villámot, ami ma az úton mennydörög, őrizze nevében!"
Én a huszonegyedik század gyermeke vagyok
olyan tény ez, amit (hiába) le sem tagadhatok
Egy ura-kölyke a nagy modern világnak
hol nincs helye (nem is lesz) a vitának.