HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49246

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Gabriel SawyerFeltöltés dátuma: 2007-04-25

Bukott Angyalok (3. fejezet)

3. fejezet
A St. Bartholomew templom

Michael az iskolapadban ült és ceruzáját rágta. Ideges volt, de nem a dolgozat miatt, amire semmit nem készült, hanem anyja miatt. Egy démont látott a fia szobájában, és fogalma sem volt róla, hogy az a bizonyos démon, az ő kisfia. Michael anyja jelenleg otthon fekszik az ágyában folyamatosan a plafont bámulva, miközben férje próbálja nyugtatgatni, hogy amit látott az nem volt valóság. Pedig csak Michael tudta biztosan, hogy amit anyja látott igenis valóság volt! És a bizonyíték erre ott ágaskodott Michael hátán, egy nagy ballonkabát rejtekében. Habár Michael visszaváltozott a maga emberi alakjába, hátán lévő nagy fekete tollú szárnyai még mindig ott virítottak, amit a ballonkabáttal próbált rejtegetni.
A fiú úgy nézett ki, mint a Notre-Dámi toronyőr. Nagy púpos háttal ült ott az iskolapadban, és rém kínosan érezte magát. És, ahogy az egy rendes osztályban szokás, a jóakarók hamar rátalálnak az emberre.
- Ms. Mennie! - jelentkezett egy fiú a hátsó padból gúnyos tekintettel.
- Igen Herold - nézett a fiúra Ms. Mennie az osztályfőnök, aki a történelmet tanította a gyerekeknek.
- Ha jól tudom, akkor a teremben nem szabad ülni kabátban, nem?
- De igen!
- Akkor Michael miért ülhet kabátban tanárnő?
- Michael, az osztálytársadnak igaza van, kérlek vedd le a kabátodat.
Michael rémülten tette le a ceruzát az asztalra. Szemei úgy cikáztak jobbra-balra, mint a villám. Na persze Michael nem arról volt híres, hogy ne tudja kihúzni magát az ilyen dolgokból:
- Tanárnő kérem, azt nem tehetem! - sütötte le a szemét szomorúan Michael.
- És ugyan miért ne tehetnéd? - csattant fel Ms. Mennie.
- Látja a hátamat? Ez egy nagyon súlyos hátbetegség, és... ez borzasztóan kínos nekem. Ha látná, biztosan rosszul lenne.
- A pulóvered ugyanolyan jó erre a célra Michael!
- Maga ezt nem értheti tanárnő, nem tudtam... felvenni... egyik pulóveremet se - szipogta Michael - mert mindegyik kiszakadt... és... csak ezt a kabátot tudtam felvenni, hogy eltakarjam - törölte meg a szemeit Michael.
- Na jól van! De csak a betegséged miatt! - egyezett bele Ms. Mennie és visszafordult a táblához, hogy tovább írjon fel rá valamit.
Michael nagyot fújt, majd felkapta a ceruzáját és tovább gondolkodott a dolgozat kérdésein, de nem gondolkozhatott rajta sokáig! Legbelül, teste és lelke legmélyén megszólalt benne maga az ördög:
- Az én gyönyörű szárnyaimat betegségnek nevezni? Michael, Michael, ezért a pokolra fogsz jutni!
- Mondtam volna az igazságot? - suttogta maga elé Michael.
- Egy csodálatos erőt kaptál tőlem, büszkének kéne lenned rá, nem szégyenkezni miatta. Azt hittem örülni fogsz neki, elvégre te akartál mindig is hatalmat mind felett!
- Azok csak amolyan gyerekes álmok voltak, nem tényleges kívánságok.
- De megkaptad, és élvezheted is ezt a csodálatos adományt!
Michael hallgatott. Elolvasta az egyik kérdést, majd rányomta a ceruzát a papírra és úgy válaszolt a kérdésre, ahogy szerinte az helyes volt.
- Bábel tornya! Ezt igazán tudhatnád! - rivallt rá Michaelre az ördög.
- Bocsánat, Mr. Sátán! Engem aztán hidegen hagy a vallás! - mérgelődött Michael, majd oldalra nézett, mert úgy érezte, mintha figyelnék.
Nem is csoda, a mellette lévő lány úgy nézett rá, mint egy őrültre, aki magában beszél, és saját magával veszekszik. Michael elmosolyodott egy pillanatra, amolyan zavart mosollyal, majd elfordult a lánytól.
- Viszont a Bábeli torony történetét igazán tudhatnád - magyarázta az ördög - az emberek akartak építeni egy tornyot, hogy elérjék azt a nagyságos Uraságot, aki gyakorlatilag semmit sem csinál, csak sütteti a hasát egész nap! Naná amikor egy óriás torony szúrja meg a hájas feneked arra felfigyelsz! Annak a valakinek, aki Istennek merészeli nevezni magát persze, hogy nem tetszett, így egyetlen csettintéssel összekeverte az emberek nyelvét! Marhára szeretheti a saját teremtményeit, ha ilyeneket tesz, nem gondolod?
- Ugyan már, ez csak magyarázat arra, hogy miért vannak más nyelvek is a Földön. Ez nem a valóság, csak pár ember kitalálta ezt a...
- Nem! Ez az igazság! Gondolod, hogy az emberek engem is csak kitaláltak, vagy azt ott fent? Ugyan! Az emberek azért tudnak rólunk, mert mi elmondjuk nekik. Hallottál már valaha Gábriel arkangyalról? Arról a szánalmas kis talpnyalóról? Tulajdonképpen drága Istenünk segítője, nélküle egy nulla lenne! Egy senki! Ő küldi az üzeneteket az embereknek, amiket Mr. Lustaság kioszt. Ha Gábriel nem lenne, most azt se tudnátok ki az az Isten, még csak rólam se tudnátok semmit sem!
- De ha Gábriel angyal és ő a mennyben él, te pedig ördög, aki a pokolban élsz, akkor hogyhogy Isten megengedte, hogy Gábriel mondjon információkat rólad az embereknek?
- Hát téged se a mennyből taszajtottak le a Földre azt látom! Tudod hogy én ki vagyok? Az ördög, a Sátán, angyal nevemen Lucifer!
- Angyal voltál?
- Brávó! Tudod, amikor az a pojáca hét tetves nap alatt megalkotott egy Földet akkor az összes talpnyaló angyal úgy dicsőítette, hogy azt már rossz volt hallgatni. Tudod én sosem értettem egyet igazából az Istennel, és aki nem ért egyet vele, annak vége!
- Ez tulajdonképpen az iskolában is ugyanígy van...
- Aztán jött Mikháel Arkangyal és lándzsájával átszúrta a mellkasomat, majd letaszított engem erre a sárgömbre! Drága Istenünk fejébe szállt a dicsőség, és mondá vala: Menj Gábriel, vidd hírül gyermekeimnek, hogy áruló angyal többé nem rontja a Mennyország szent, és sérthetetlen levegőjét.
Michael elgondolkozott, majd lenézett a lapra:
- Akkor Bábel tornya?

Michael az egész szünetet magányosan töltötte a sarokban a falnak támaszkodva, ezzel is rejtegetve fekete tollú szárnyait. Danny, Michael legjobb barátja, aki szinte minden marhaságban benne van. Danny hasonló stílust kedvelt, mint Michael, neki is hosszú, vállig érő haja volt, akárcsak Michaelnek. Habár neki fülbevalója is volt a bal fülében, az orrában piercing, akár csak a szájában is. Danny nagyon keménynek érezte magát, úgy gondolta, hogy kinézete, meg a mérges tekintete, majd elriasztja az embereket körülötte. Ami azt illeti így is történt, csakhogy a vad, kemény külső, lágy, gyönge belsőt takart! Danny nagy fegyvere az agressziója, ám még soha életében nem ütött meg senkit, és soha nem is állt szándékában megütni bárkit is.
Danny laza mozgással odaslattyogott Michaelhöz és nyújtotta a kezét, hogy a saját vagány kézfogásukkal üdvözölje barátját. Michael maga elé bámult és még csak a fejét sem emelte föl, amikor Danny keze kis híján kibökte barátja szemét!
- Szevasz haver! - üdvözölte, csámcsogva rágva egy rágót.
Michael szótlanul bámult maga elé, mintha a tudata nem is ezen a bolygón lenne.
- Hé, öreg, köszöntem, nem hallod?! - lökte meg Michael vállát, mire váratlanul Michael olyan gyorsan kapta el Danny karját, hogy azt észre se lehetett venni. Michael szemei elvörösödtek a dühtől, hangja elmélyült, hátán a szárnyak széjjelebb nyíltak, de még takarta őket a ballonkabát.
- Ne érj hozzám! - ordibált rá Michael, jobban mondva maga Lucifer üvöltött ki Michael testéből.
Danny rémülten húzta össze magát. Az ijedségtől észre sem vette, hogy kis híján elhalt a keze Michael szorításában.
Michael dühe, amilyen gyorsan kitört belőle, olyan gyorsan lankadt le. Ijedten nézett körbe a folyosón, látva, hogy mindenki őt bámulja. Ránézett legjobb barátjára, és olyan félelmet látott szemében, amit még soha nem látott. Elengedte barátja karját, finoman megigazította kabátját, majd zavartan befutott az egyik terembe.
Danny megdörzsölte karját, ahol Michael megszorította, és látta, hogy karja csúnyán bevörösödött akár egy égési sérülés.

Az óra elkezdődött. Michael egy üres teremben ült a padon, és maga elé bámult. Csak nézett és gondolkozott. Tizenöt perc is eltelt, amikor kinyitotta a terem ajtaját, óvatosan körbenézett a folyosón, majd kiment a teremből és lassan elindult a folyosón.
- Csalódottnak tűnsz - mondta az ördög Michaelben.
- Persze - vágta rá Michael gondolkodás nélkül.
- Miért?
- Nem szoktam megtámadni a barátaimat, különösen a legjobb barátomat, de most miattad ez is bekövetkezett.
- Ó, remek, azt hittem azt akarod, hogy ne jöjjön oda hozzád.
- Valóban ezt gondoltam, de nem kértem, hogy cselekedj helyettem.
Michael elindult felfelé a lépcsőn, és az egyik hosszabb folyosón befordult.
- Hová megyünk? - kíváncsiskodott Lucifer.
- A könyvtárba, oda szoktam menni, ha túl sok minden jár a fejemben.
A könyvtárba belépve, Michael az egyik könyvespolc mögött osont végig, kikerülve a könyvtárost. Hiszen a könyvtáros Mrs. Rubert ilyenkor fel s alá járkált a könyvtárban, tudta, hogy ilyenkor nem lehet senki se a könyvtárba, hiszen mindenkinek órája van.
Michael elbújt az egyik könyves polc mögé, majd miután Mrs. Rubert elég messze volt, elő bújt, és gyorsan végig nézte a polc könyveit.
Örömmel vette észre, hogy a polcon látott egy könyvet, ami neki megtetszett:
Társas Élet és Én
Amint a könyv felé nyúlt, keze, mintha valaki más irányította volna, két könyvvel arrébb ment, és egy másik vastagabb könyvet ragadott meg:
Templomok, és ami mögöttük van
- Mi a... - nézett a kezére döbbenten.
- Ez érdekesebb! - mormogta Lucifer.
- Nekem nem! - ellenkezett Michael, és megpróbálta kezét visszatenni kiszemelt könyvére, eredménytelenül.
- Sajnálom öcskös! - vetett ellent Lucifer.
Ebben a pillanatban, Lucifer megpróbálta átvenni Michael felett az uralmat. Michael fejéhez kapott, becsukta a szemét, és hangosan felordított. Mikor ismét kinyitotta a szemét, már vörösen izzottak, és ekkor már Lucifer irányította a fiút.
Kihúzta a templomokról szóló könyvet és rávágta az asztalra. Gyorsan kinyitotta, és villám gyorsan elkezdte lapozni a lapokat.
Ebben a pillanatban Mrs. Rubert is megjelent Michael mögött, iderohanva az ordításra.
- Hát te mit keresel itt? - kiabált rá Michaelre, Mrs. Rubert.
- Megvan! - csapta össze a könyvet Michael.
- Kérdeztem valamit, fiatalember!
Michael öntudatlan állapotban volt, viszont a benne lévő ördög nagyon is tudatos személy volt. Vörösen izzó mérges szemekkel állt fel az asztaltól. Ránézett a könyvtáros nőre, aki meglátva Michael szemeit, ijedten lépett hátra. Michael dühösen nézett a nőre. Látszott a szemein, hogy ölni is képes lenne. Megfogta az asztal szélét, és egy határozott mozdulattal a nő felé hajította. Alig repült el fél centire a könyvtárostól az asztal. Mrs. Rubert teljesen ledermedt az ijedségtől. Michael pedig csak közeledett hozzá.
Ekkor hirtelen Michael a fejéhez kapott, ismét becsukta a szemét és elkezdett ordítani a fájdalomtól. Mikor kinyitotta a szemeit, szemei ismét visszanyerték eredeti színét. Az értelem visszaszállt Michael testébe. Ijedten nézett Mrs. Rubertre.
- Sajnálom - mondta és elfutva a nő mellett kirohant a teremből egyenesen a fiúmosdóba.
Ott térdre rogyott és jobb csuklóját erősen megmarkolta. Ekkor hirtelen a csuklójából a csont kitört a kezéből és ráolvadt a kézfejére! A ballonkabát messzire elrepült, és nagy, fekete tollú szárnyai szélesen kifeszültek. Karján erősen megnőtt egy pillanat alatt a szőr, és egyfajta bundát növesztett magának. Testileg megnőtt, izmai megerősödtek. Lábai megerősödtek. Fején most nem alakult ki a két szarv, úgy tűnt, mintha Michael az akaraterejével képes volt ezt az egyet megakadályozni! Haja rövidebb lett és az ég felé emelkedett.
- Mit akarsz... már megint? - nyögte Michael, ahogy az átváltozás végbe ment rajta.
- Elmegyünk egy kicsit, és várost nézünk! - mondta a Sátán gúnyosan kuncogva.
- Ne! Ne tedd! Legalább... hagy legyek... a magam ura!
- Ezt az utolsó kívánságot, még talán teljesíthetem.
Michael lassan felállt a földről, és a tükörhöz lépett.
- Mi lett belőlem?! - nézett a tükörbe, végig simítva az arcát - valami szörnyűség!
- Valami szépség! Szarvaimat hol hagytad? - kuncogott
- Hová akarsz menni? - csukta be a szemét Michael, megadva magát az ördög hatalmának.
- Gondolom nem sűrűn jársz templomba. Tudod merre van a St. Bartholomew templom?
- Nagyjából!
- Az az úti célunk!
Michael még utoljára belenézett szomorú tekintettel a tükörbe. Becsukta a szemét, majd kinyitotta és oldalra, a mosdó végi kis ablakra nézett. Ekkor hirtelen elkezdett az ablak felé futni, és egy erőteljes ugrással áttörte az üveget, ami nagy csörömpöléssel hullott alája. Michael becsukta a szemét és elkezdett zuhanni a föld felé. Úgy érezte, most utoljára a maga ura, és talán most rendbe hozhat minden bűnt, amit valaha elkövetett. Véget vethetne életének, ezzel kiűzve magából a gonoszt, és békét hozva a Földre! Csakhogy a benne lángra lobbanó gonosz ezt nem hagyhatta annyiban.
Michael kinyitotta a szemét, és erőteljes szárnycsapásokba kezdett. Ezután szárnyait összeszorította és alig pár méterre a föld felett sikló repülésbe kezdett, majd felrepült az égbe eltűnve két magasabb épület között.

Pár perccel később Michael megpillantotta a St. Bartholomew templom nagy kupoláját, rajta egy arany kereszttel. Megfogta a keresztet és óvatosan leszállt a kupolára.
- És most?
- Ideje, belülről is megnéznünk a templomot! Törj be!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)