HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1914

Írás összesen: 50709

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-09-15 18:56:43

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: PsychéFeltöltés dátuma: 2007-04-27

Rácsok

Zuhogott az eső, hangosan kopogott a tetőn. A fal néha beázott. Már kezdett gyűlni a sötét folt a plafonon, de még nem csöpögött. Halk nyikorgással nyílt az ajtó. Mary lépett be, egy tálcán két tányérral a kezében.
-Bálint, itt van az ebéded.- szólt a fiúnak a festőállvány előtt, és letette a tálcát az asztalra. A fiú megfordult, még mindig a kezében tartotta az ecsetet. A szemébe nézett, nem szólalt meg. Már egy éve nem beszélt. Körülvette a szoba különös atmoszférája. Rengeteg festmény tapétázta ki a körbe a falakat, amik nem fértek már el fönt, azok a földön vagy az asztalon hevertek. Mindegyikről zsiráfok, zebrák, oroszlánok néztek le, vagy trópusi szigetek, erdők, sivatagi homokdűnék, pálmafák ontották magukból a soha nem látott tájak melegét, napsütését. Ha az ember belépett ide, egy másik dimenzióban találta magát, képek néma alkotójának saját kis valóságában.
-Kinyitom egy kicsit az ablakot. Jó?- kérdezte, és választ sem várva, (mivel úgy is tudta, hogy nem érkezik) az ablakhoz sétált, Bálint figyelő tekintetének kíséretében, és kinyitotta. A nyári eső friss párás illata megtöltötte a szobát. A fiúhoz sétált, megsimogatta az arcát.
-Minden rendben?
Bálint halványan elmosolyodott -vagyis inkább csak összerántotta az arcizmait-, hogy jelezze, tényleg minden rendben. Mary még várt egy darabig, aztán kiment. Magára hagyta a fiát, a szobájában, a börtönében, a saját kis világában. Nem zárta be az ajtót, sohasem zárta be. Elindult lefelé a lépcsőn.
Egyedül volt. Az ablakon fagyos levegő áramlott be. De egy darabig még nem kelt fel, hogy becsukja az ablakot. Ugyanott maradt a kezében az ecset, a félbe hagyott vonallal, ami éppen egy kolibri csőre lett volna. Hirtelen elment tőle a kedve, hogy folytassa. Körbenézett, látta a szétszórt festményeket. Jó lenne rakni belőlük egy nagy tüzet. Futott át az agyán a gondolat, de rögtön elhessegette. Megijedt a felcsapó lángoktól, amik hamuvá égetik egész eddigi élete munkáját. Odament az ablakhoz, megfogta a kilincset, aztán meggondolta magát. Leült a párkányra, fejét a rácsoknak támasztotta. Azt akarta, hogy lássák. Ez már a harmadik hét volt, nem járt lent a földszinten, sőt kint a kertben sem. Eddig minden este, vagy olyan napon, amikor senki nem figyelt rá, kimászott az ablakon, és macskaügyességgel leereszkedett az ereszen, vagy a párkányokon. Amikor Mary erre rájött, rácsot szereltetett az ablakra. "Csak a te érdekedben, Bálint, nem szeretném, ha egyszer leesnél, és összetörnéd magad."
Valamit érzett. Tudta, hogy hamarosan történni fog valami... Kintről, az út felől hallotta a közeledő léptek hangját. A lánynál nem volt esernyő, elázott a haja, a ruhája. Nem hozzá jött. Bálint megmarkolta a vasrácsot. Nézte, ahogyan lép, ahogyan a mellkasa megemelkedik, amikor beszívja a levegőt, a szél felhozta neki az illatát. Azt akarta soha ne érjen be a házba, örökké menjen ezen az úton, amíg fel nem néz, és meg nem látja őt. Már a lépcsőnél tartott. Bálint nézte őt, és összezsugorodott olyan kicsire, hogy átfért a rácsok között. A kinti párkányra állt. Előredőlt és elengedte rácsot. Súlytalanul zuhant pár másodpercig. Élete legszebb élménye volt ez. A lány vizes hajában landolt, leereszkedett az egyik tincsen, és mielőtt még a hatalmas ujjak a csengőhöz értek volna, a fülébe súgta: "szeretlek!"

2005. 03. 30.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-07-04
Összes értékelés:
24
Időpont: 2009-09-24 13:40:14

Hát igen, ez az én sajátosságom:). Ritkán kerül ki a kezemből két oldalnál hosszabb mű. És az én képzeletemet is a rövidebb novellák ragadják inkább meg.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-09-21 23:31:06

jól leírtad a lelkiállapotot. de én rövidnek éreztem, azt hiszem néhol lehetne bővíteni.:)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Roni és Reni 5/5 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A diósjenői nagy átverés 2/1. című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Ambrozovics Dezső: Titok / Geheimnis címmel

gleam bejegyzést írt a(z) Hajnal a folyónál című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Érintés című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Vágyam (haiku) című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Színek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Színek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Változás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Elengedés címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Ősz New Yorkban című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Szeretőm lettél mától című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Nem szól címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Vénasszonyok nyara - Szolnoknál című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vénasszonyok nyara - Szolnoknál című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)