HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49247

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: PsychéFeltöltés dátuma: 2007-04-27

Rácsok

Zuhogott az eső, hangosan kopogott a tetőn. A fal néha beázott. Már kezdett gyűlni a sötét folt a plafonon, de még nem csöpögött. Halk nyikorgással nyílt az ajtó. Mary lépett be, egy tálcán két tányérral a kezében.
-Bálint, itt van az ebéded.- szólt a fiúnak a festőállvány előtt, és letette a tálcát az asztalra. A fiú megfordult, még mindig a kezében tartotta az ecsetet. A szemébe nézett, nem szólalt meg. Már egy éve nem beszélt. Körülvette a szoba különös atmoszférája. Rengeteg festmény tapétázta ki a körbe a falakat, amik nem fértek már el fönt, azok a földön vagy az asztalon hevertek. Mindegyikről zsiráfok, zebrák, oroszlánok néztek le, vagy trópusi szigetek, erdők, sivatagi homokdűnék, pálmafák ontották magukból a soha nem látott tájak melegét, napsütését. Ha az ember belépett ide, egy másik dimenzióban találta magát, képek néma alkotójának saját kis valóságában.
-Kinyitom egy kicsit az ablakot. Jó?- kérdezte, és választ sem várva, (mivel úgy is tudta, hogy nem érkezik) az ablakhoz sétált, Bálint figyelő tekintetének kíséretében, és kinyitotta. A nyári eső friss párás illata megtöltötte a szobát. A fiúhoz sétált, megsimogatta az arcát.
-Minden rendben?
Bálint halványan elmosolyodott -vagyis inkább csak összerántotta az arcizmait-, hogy jelezze, tényleg minden rendben. Mary még várt egy darabig, aztán kiment. Magára hagyta a fiát, a szobájában, a börtönében, a saját kis világában. Nem zárta be az ajtót, sohasem zárta be. Elindult lefelé a lépcsőn.
Egyedül volt. Az ablakon fagyos levegő áramlott be. De egy darabig még nem kelt fel, hogy becsukja az ablakot. Ugyanott maradt a kezében az ecset, a félbe hagyott vonallal, ami éppen egy kolibri csőre lett volna. Hirtelen elment tőle a kedve, hogy folytassa. Körbenézett, látta a szétszórt festményeket. Jó lenne rakni belőlük egy nagy tüzet. Futott át az agyán a gondolat, de rögtön elhessegette. Megijedt a felcsapó lángoktól, amik hamuvá égetik egész eddigi élete munkáját. Odament az ablakhoz, megfogta a kilincset, aztán meggondolta magát. Leült a párkányra, fejét a rácsoknak támasztotta. Azt akarta, hogy lássák. Ez már a harmadik hét volt, nem járt lent a földszinten, sőt kint a kertben sem. Eddig minden este, vagy olyan napon, amikor senki nem figyelt rá, kimászott az ablakon, és macskaügyességgel leereszkedett az ereszen, vagy a párkányokon. Amikor Mary erre rájött, rácsot szereltetett az ablakra. "Csak a te érdekedben, Bálint, nem szeretném, ha egyszer leesnél, és összetörnéd magad."
Valamit érzett. Tudta, hogy hamarosan történni fog valami... Kintről, az út felől hallotta a közeledő léptek hangját. A lánynál nem volt esernyő, elázott a haja, a ruhája. Nem hozzá jött. Bálint megmarkolta a vasrácsot. Nézte, ahogyan lép, ahogyan a mellkasa megemelkedik, amikor beszívja a levegőt, a szél felhozta neki az illatát. Azt akarta soha ne érjen be a házba, örökké menjen ezen az úton, amíg fel nem néz, és meg nem látja őt. Már a lépcsőnél tartott. Bálint nézte őt, és összezsugorodott olyan kicsire, hogy átfért a rácsok között. A kinti párkányra állt. Előredőlt és elengedte rácsot. Súlytalanul zuhant pár másodpercig. Élete legszebb élménye volt ez. A lány vizes hajában landolt, leereszkedett az egyik tincsen, és mielőtt még a hatalmas ujjak a csengőhöz értek volna, a fülébe súgta: "szeretlek!"

2005. 03. 30.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-07-04
Összes értékelés:
24
Időpont: 2009-09-24 13:40:14

Hát igen, ez az én sajátosságom:). Ritkán kerül ki a kezemből két oldalnál hosszabb mű. És az én képzeletemet is a rövidebb novellák ragadják inkább meg.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-09-21 23:31:06

jól leírtad a lelkiállapotot. de én rövidnek éreztem, azt hiszem néhol lehetne bővíteni.:)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egy(s)ég című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Dzs címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Félelem a barlangban címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)