HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 17 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51259 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: AdriennFeltöltés dátuma: 2007-04-29
Féltelek és félekBennem élsz és
bennem hagysz nyomot, épp ahogy a fellegvárakból megmaradt romok. Örökké zúgó szakadatlan élet, nyugvó-nyugtalan beteljesülés, halál ha harsona, szemed hoz enyhülést. Sosem volt és sosem létezett, illúzió időgép és robot pillanat, egy sóhajnak álma végül megmaradt. Nyakam köré kúszó reszkető kezek, fölös törtetés habzó szájakban kín vagy büntetés ott ahol a bennem rothadó csoda, férgeknek vetett angyalok szava. Nyomorod és Istened milliónyi vágy, sosem szűnő- benned rezgő tenni akarás. Szűnő-fogyó elsorvadó élet, mészárszékkel kapkodó hibák, kigúnyolt remények. Alkonyba réved már a szemed, reszket vagy simogat az alkotó, tenni tudó kezed. Kellene időtlen idő, ezer év és a szárnyaknak örök vágyai, Nézd fukar való, maradnak egy sóhajnak álmai. Itt élsz, a pillanatnak élsz és bennem hagysz nyomot, itt a ,,Van" , velem a ,,Volt"; veled a ,,Lesz" és velünk a fellegvárakból eltiport romok. Bennem élsz és bennem létezel, sosem követelsz csak jársz, lélegzel és csodát imádva teszel. Itt vagy értékkel fel nem mérhető, pusztuló- rothadó anyag; valahol semmi, bennem gyémánt és smaragd. Szemünk, kezünk, leheletünk, mind a gyilkos pusztulásba réved, nem titok, hogy féltelek és félek. Itt lüktet ma bennünk, a szertefolyó élet, pusztuló és vérző, régi szenvedélyek. Itt élsz bennem folyton pusztuló, sanyarú úgyis- rothadó anyag, a világnak semmi, szívemnek smaragd. Pusztulásé lesz a bátor-csendes élet, nem titok, hogy féltelek és félek. Mégse szólj, mégse kérdezz, ma is csodát tesz majd, egyetlen szavad, ha szeretet a bennünk rezgő, pusztuló anyag. Ne szólj, ne ígérj, fogd a reszkető kezem, figyeld a pillanatot hisz én nem tudom, legyőzni a pusztuló bánatot. Bennem élsz és én mindig benned élek, a világnak semmi a szívemnek smaragd, minden pusztuló nappal, ébredsz és a Szeretet hírnöke vagy. Pusztulásé lesz a bátor -csendes élet, nem titok, hogy féltelek és félek. Vágyaink mégis csodákat remélnek, Te bennem, és én Benned élek. 2007.április 27. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
eferesz bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Ignácz Gyurihoz című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) 2020.12.14. című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kétszemélyes című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hencegő autó című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi elégia című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |